Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-258

Az országgyűlés képviselőházának 253. ülése 1937 december 1-én, szerdán. 145 hosszú időt igényel, hogy amíg egy ilyen beteg szegénységi bizonyítványhoz jut, addig betegsége egészen súlyosra fordulhat. (Fábián Béla: Valószínűleg meghal! — Tóth Pál: Vagy meggyógyul! — Mozgás és zaj. — Buchinger Manó: Az urak mind szegénységi bizonyítvánnyal járnaik orvoshoz?) A szegénységi bizonyítvány kiváltása Budapesten legalább nyolc napot vesz igénybe. Most méltóztassék elképzelni azt, hogy ha valaki reggel úgy érzi, hogy magas láza van, torka fáj, vagy meg van hűlve és elkezdi ezt a kálváriát járni reggel 9 órától kezdve nyolc napon keresztül. Egészen bizonyos, hogy betegsége sok esetben komplikálódhatik, s a végén odajut, (Fábián Béla: Mondom, hogy meghal!) hogy amikor nyolc nap múlva megszerezte az orvosi bizonyítványt, tényleg fennforog az az életveszély, amellyel szegénységi bizonyítvány nélkül is ingyenes orvosi kezelésre lett volna jogosult. (Buchinger Manó: Keresztény szeretet a gyakorlatban!) Ugyanígy van ez falusi viszonylatban is. Minthogy azonban eddig csak a Budapesti Orvosi Kamara hozott ilyen határozatot, bár kilátás van arra, hogy az országos kamara is magáévá teszi azt, ebben a pillanatban csak a budapesti viszonyokról kívánok beszélni. Ámde nemcsak a szegénységi bizonyítvány kiváltásának hosszadalmassága az, ami itt súlyos érdekeket érint, hanem az is, hogy meglehetősen szűkkeblűén van megállapítva az a határ, amelyen belül szegénységi bizonyítványhoz lehet jutni. Nagyon súlyos esetekről tudok magam is, amikor a szegénységi kategórián felül eső, tehát szegénységi bizonyítványt nem kapó betegek tényleg szegény sprsúak voltak, tényleg rászorultak volna tehát az ingyenes kezelésre, sőt régebben már kezelték is ezeket ingyenesen, mert hiszen az orvosok megítélésére volt bízva, hogy ingyen kezeljék-e ezeket a betegeket, vagy nem. Ma ezek kiesnek az orvosi ingyenes gyógykezelés köréből. Mindezek következtében nemcsak ezeknek a betegeknek érdekében, hanem az általános közegészségügy fejlődése szempontjából is aggályosnak tartom ezt a szabályrendeletet mindaddig, amíg a szegényügyet olyan módon nem szabályozzák és rendezik, amely mellett lehetővé válik egyrészt, hogy minden különösebb hosszadalmasság és komplikáció nélkül hozzájuthasson az arra szoruló ember ilyen szegénységi bizonyítványhoz, vagy a szegénység más módon való igazolásához, másrészt pedig amíg úgy nem rendezik a szegényügyet, hogy a szegények kategóriájába sokkal szélesebb társadalmi rétegeket vonjanak be, mint ma. (Rupert Rezső: Nincs is joga a kamaráknak ilyen intézkedéseket tenni!) Ismétlem, a kamarának ezt az intézkedését sérelmesnek és aggályosnak tartom a szegény emberek szempontjából, de ezen túl egész közegészségügyünk szempontjából azért, mert nyilvánvaló, hogy ha a betegek százai és tízezrei kezelés nélkül maradnak, vagy ilyen nagytömegű beteg kezelése húzódhatik el szegénységi bizonyítvány hiányában, ez általános közegészségügyi szempontból veszélyforrást jelent. (Úgy van! balfelől.) Ez ellen tiltakozni és ez ellen védekezni tehát kötelességünk. Igen fc. Ház! Hangsúlyozom újból, hogy teljes mértékben helyeslem azt az intenciót, hogy az, aki tud fizetni, igenis fizesse meg az orvosnak és bárkinek azt a szolgáltatást, amelyet részéről élvez. (Ügy van! balfelől.) Ez vitathatatlan igazság, magától értetődő dolog, ezt senki sem kifogásolja. Méltóztassék azonban olyan módon megszabni ennek módozatait, hogy az a ténylegesen szegények szempontjából kárt, veszélyt ne jelentsen. Ezért a miniszter úrhoz, mint felügyeleti hatósághoz, azzal a kéréssel fordulok, hogy mindaddig, amíg a szegenyügy említett gyökeres reformját meg nem teremtik, amíg bürokráciamente sen, gyakorlati alapon valamilyen megoldást nem találnak, — amire vonatkozólag tudomásom szerint több javaslat, több elgondolás is van — addig méltóztassék ennek a rendelkezésnek a hatályát felfüggeszteni. Mihelyt a szegényügy reformja megtörténik, abban a pillanatban természetes és teljesíthető törekvésnek tartom az orvosi rendnek ezt a határozatát. Erre vonatkozólag kérem a mélyen t. belügyminiszter úr megnyugtató válaszát. (Helyeslés a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. Széll József belügyminiszter: T. Ház! Válaszomat írásban fogom megadni. (Buchinger Manó: Miért írásban? Miért nem szóban? — Zaj.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. (Rupert Rezső: Tessék megsemmisíteni azt a törvényellenes határozatot! Az Orvosi Kamarának ehhez nincs joga! Itt mindenki törvényhozónak tekinti magát. — Zaj a baloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. (Malasits Géza: Nem lehet csendben maradni, amikor törvénytelen határozatot hoznak! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Következik br. Berg Miksa képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kh\ belügyminiszter úrhoz az Abonyban felállítandó tüdőbeteggondozó intézet tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak, hogy Abony járás főszolgabírájának, Vosits Jenőnek passzív rezisztenciája miatt az abonyi tüdőgondozó intézet felállítása késedelmet szenved? Hajlandó-e a belügyminiszter úr intézkedni, hogy a felsőbb hatóságok utasításait tekintetbe nem vevő főszolgabíró erről a magatartásáról letegyen és az abonyi tüdőgondozó intézet működését megkezdhesse?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Fábián Béla: Erre is írásban adnak majd választ!) Br. Berg Miksa: T. Ház! Mindenekelőtt örömömnek adok kifejezést, hogy jelen van a belügyminiszter úr, (Malasits Géza: De választ nem ad!) aki, mint az én kerületem lakosa, teljesen tisztán látja az abonyi közigazgatási helyzetet és így remélem, hogy nem írásbeli választ fogok kapni, hanem szóbeli választ. (Malasits Géza: Csalódni fog reményeiben! — Derültség.) T. Ház! Hosszú töprengés és küzdelem után határoztam el magam ennek az interpellációmnak az elmondására, nehogy úgy tűnjék fel a dolog, mintha engem valami személyi gyűlölet vezetne az abonyi járás főszolgabírája, Vosits Jenő ellen, mert bevallom, neki minden igyekezete az volt és minden eszközt felhasznált arra, hogy engem a választásokon elbuktassanak. (Egy hang a középen: Az nagy bűn! — Egy hang a jobboldalon: Akkor nagyon szereted!) Pusztán csak azért hozom ide ezt a kérdést, (Egy hang a baloldalon: Képviselői kötelesség!) hogy kötelességemet teljesítsem, — igaza van a közbeszóló képviselő úrnak — vi-