Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-254
2 Az országgyűlés képviselőházának tatnak-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásában is elfogadni! (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásában is elfogadta s az 4 j tárgyalás és hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszem át. A t. Ház tudomására hozom, hogy az igazságügyminiszter úr a házszabályok 142. §-ára való utalással az országgyűlés felsőháza jogkörének újabb megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára dr. Némethy Imre ítélőtáblai bíró urat miniszteri megbízottként bejelentette, A Ház a bejelentést tudomásul vette. Napirend szerint következik az országgyűlés felsőháza jogkörének újabb megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 471, 511.) tárgyalása. Erődi Harrach Tihamér képviselő urat, mint előadót illeti a szó. Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Ház! A ^ most tárgyalásra ikerülő törvényjavaslat második abban a sorrendben, amelyben első a kormányzói jogkör újabb szabályozása, az utolsó pedig a választójog újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat lesz. Ha kihatásaiban és jelentőségeiben nézzük ezt a törvényjavaslatot,, kapcsolatban a másik két törvényjavaslattal, akkor azt látjuk, hogy ennek a törvényjavaslatnak a jelentősége a másik két fontos közjogi törvényjavaslathoz viszonyítva talán nem olyan nagy, ha ellenben az alkotmányosság szempontjából nézzük a jelentőségét, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a javaslat fontos és jelentős a maga 'kihatásaiban azért, mert a jogfolytonosságnak és az alkotmányosságnak teljes helyreállítása tekintetében igen jglentős lépést tesz előre. A felsőház, mint a főrendiház közvetlen jogutódja, az elmúlt tíz esztendő alatt beváltotta mindazokat a reményeket, amelyeket a törvényhozás hozzáfűzött és objektíven nézve megállapíthatjuk, hogy igenis teljesítette mindazokat a feladatokat és azt & hivatását, amelyeket számára a (törvényhozás kijelölt. Ha nézzük e felsőházi törvényjavaslat motívumait, ha azt keressük, mi adta meg a létjogosultságát e törvényjavaslat beterjesztésének, azt állapíthatom meg, hogy a fő feladat, amelyet e javaslat beterjesztése (teljesíteni kíván, az alkotmányosságban a forradalmak után bekövetkezett visszaesés helyreállítása és a feilsóTháziniaík arra a közjogi pozícióra való visszaállítása, amely feladatának teljesítéséhez szükséges. Meggyőződésem szerint ennek a törvényjavaslatnak előterjesztése a magyar alkotmányosság helyreállítása érdekében történt. Ebben látom én a törvényjavaslat benyújtásának legfőbb, talán egyedüli indokát. Felmerült ezzel kapcsolatban az a gondolat is, hogy a felsőházi reform megalkotására bizonyos motívumot ad a titkos választójog közeli megvalósítása is„ az én meggyőződésem szerint azonban ez a szempont csak másodlagos fontosságú lehet az alkotmányosság helyreállításának előbb említett szempontja mellett. A felsőházi reformnak a választójoggal való kapcsolata úgy az irodalomban, mint a napisajtóban, valamint a bizottsági tárgyalások során is állandó megbeszélés tárgya Volt. Felhozták azt, hogy miután a felsőház a maga Összetételénél fogva állandóbb,, nyugodtabb testület és így minden tekintetben konzervatív álláspontot, foglal el, ennek folytán a titkos választójog alapján összeülő képviselőházzal . ülése 1937 november 17-én, szerdán. szemben alkalmasabb lesz a nyugalom és a megfontoltság álláspontját képviselni. Meggyőződésem, hogy bár ezek a szempontok tényleg felvethetők a felsőházat illetően, mindamellett a lényeget inkább az a megállapítás fejezi ki, hogy a felsőház, mint a nemzeti akarat megvalósítását akadályozó fórum, nem szerepelhet és fel sem tehető a törvényhozás másik házáról az, hogy ilyen tevékenységet óhajtana, kifejteni, vagy erre képes lenne. Amint mondani voltam bátor, én úgy fogom fel a törvényjavaslatot,, mint az alkotmányos egyensúly megteremtésének egyik eszközét. A két Ház közötti egyensúly kérdése a 'közjognak egyik legégetőbb, legfontosabb kérdése, így tehát ennek az egyensúlynak megteremtése az alkotmányosság egyik legjelentősebb követelménye. Ha végignézzük az országgyűlés történelmi fejlődését, azt látjuk, hogy a két Ház között konfliktusok lehetősége a legminimálisabb volt, a két Ház közötti egyensúly biztosítva volt és a két Ház között komoly konfliktus soha nem volt*. Ennek oka alkotmányos életünk fejlődésében gyökerezett. A két Ház egymásközötti viszonyának megállapítását az 1926:XXII. t.-c létesítése alkalmával komoly megfontolások előzték meg, de mégsem érvényesült határozott irány a kéí Ház viszonyának megállapításánál, mert a tárgyalások folyamán mindig más és más szempontok érvényesültek és léptek előtérbe. Tagadhatatlanul befolyásolta ezt az a körülmény, hogy míg a nemzet szuverenitását, addig egyedül a nemzetgyűlés képviselte, ez a szuverenitás most megoszlott a két Ház közötí, bizonytalanságot létesített a két Ház szerepét illetőleg. Utalni vagyok bátor ezzel kapcsolatban arra, hogy bár az 1926 XXTT. te. javaslatának eredeti szövege kimondotta azt, hogy a jogállása teljesen azonos a volt főrendiházéval, ez a szöveg a tárgyalás során gyökeres módosításon ment keresztül a 31. §. 4. bekezdésének beiktatása útján, amely ezt az eredeti álláspontot megváltoztatta. Az eredeti szöveg elvileg abból az alkotmányjogi álláspontból indult ki, hogy a két Ház között teljes egyenrangúságot létesít, később azonban a nemzetgyűlés tárgyalásai során a részletes vita alkalmával ettől az elvtől eltértek. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a törvény 31. §-ának 4. bekezdése a két Ház közötti egyenrangúságot megváltoztatta a képviselőház, javára s a felsőháznak az új rendelkezés szerint nem maradt egyéb jogköre, minthogy bizonyos gátlást és megfontolást érvényesítsen a képviselőház határozataival szemben; ennek azonban nem volt szankciója, mert a törvény úgy rendelkezik, hogy b cl H képviselőház megmarad az eredeti álláspontja mellett, akkor a felsőház ez ellen vétót nem emelhet, azt a törvényalkotást meg nem akadályozhatta, hanem a következő ülésszakban a képviselőháznak joga van a képviselőház által megállapított szövegben — a felsőház hozzájárulása nélkül — az államfő elé terjeszteni a törvényjavaslatot. Nyilvánvaló ebből, hogy az a harmónia, az az egyenjogúság,, amely tulajdonképpen a felsőház létesítése gondolatának kiindulásakor előtérben állott, elhomályosult és a nemzeti szuverenitást addig egyedül képviísielő nemzetgyűlés magának a felsőházzal szemben kü-
