Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-257

Az országgyűlés képviselőházának 257. a miniszterelnök úr által felolvasott levelet, abból kitűnik, hogy Gömbös Gyula annakidején az ellenzéknél érdeklődött az iránt, hogy vájjon szükségesnek tartja-e új felsőházi törvény meghozatalát. (Rassay Károly: ö nyilván nem tartotta szükségesnek!) Mert hiszen ezek a sorok úgy pzólnak, hogy »szükségét látja-e az ellenzékit Én tehát azt gondolom, hogy egy félreértett kegyeleti hangulat játszott közre pbban, hogy ez a javaslat megszületett. (Lázár Andor igazságügy miniszter: A másik oldalról tudta, hogy mi a véleménye, az ellekzéktől kérdezte.) Hiszen a miniszterelnök úr nagyon lojálisán kijelentette azt, hogy ő nem abból a szempontból mondja el ezt, mintha le akarná kötni a konferenciát, csak mint egy adalékot mondja el, de én gondosan végigtanulmányoztam a pártközi konferencia anyagát és felszólalásait s nem láttam, nem tapasztaltam, hogy az ellenzék rohamra ment volna a felsőházi jogkör megváltoztatása és ennek kikényszerítése érdekében. A pártközi konferencia tagjai alig foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Eckhardt Tibor dr. igen t. képviselőtársam beszélt ugyan róla, de nem a jogkör kiterjesztésének szempontjából, hanem inkább szervezeti szempontból és bizonyos (kategóriák bevonása szempontjából, úgyhogy a pártiközi konferencián nem alakult a helyzet úgy, hogy ennek a következménye gyanánt ezt a felsőházi javaslatot kellett volna itt előterjeszteni. Sőt, a pártközi konferencián, amikor a kautélák, a fékek, a garanciák kérdéséről volt szó, volt egy igen tiszteletreméltó nézet, amely egyenesen vissza^ utasította azt a gondolatot, hogy a választói joggal junktimba hozassék ez a (kérdés. Kálíay Miklós azt mondotta ezen a pártközi konferencián, hogy (olvassa): »Előbb feltétlenül szükségesnek tartom a felsőház jogkörének és a kormányzói jogkörnek kiterjesztését. De ne méltóztassanak állandóan úgy beállítani a kormányzói jogkör kiterjesztését és a felsőház reformját, mint a választójog korrektivumát. Én ezt a kérdés lesüllyesztésének tekintem. Nem jó ez. Nem mondom, hcigy nincs köztük összefüggés, de ha nincs abszolút szükségesség a kormányzói jogikör kiterjesztésére — mint ahogyan én abszolút szükségességét látom — és nincs abszolút szükségesség

1 a felsőházi hatáskör kiterjesztésére, akkor én nem is nyúlnék talán hozzá, mert még a látszatát is el kell kerülni annak, hogy a népparlamentet szembe állítsuk a másik két tényezővel, mert ezeknek kooperálniok kell.« Ugyanez a hang vonul végig a képviselőház jelenlegi vitáján is. Csak Balogh Gábor igen t. képviselőtársam állított fel itt bizonyos junktimot, de ha elolvassuk a mélyem t. kor mánypárt szónokainak a beszédeit, akkor megállapíthatjuk azt, hogy mindannyian egyenesen kikérik maguknak azt, mintha a titkos választójoggal szemben mint korrektívumnak kelleme szerepelnie a felsőházi jogkör megváltoztatásának. A helyzet tehát az, hogy azon az oldalon sincs tisztázva a kérdés, hogy miért kellett ezt a vérszegény javaslatot idehozni közvetlenül a szavazati jog titkosságának megalkotása előtt. Ha már történeti előzményekre megyek vissza, ki kell térnem a következőkre is. Ügy méltóztatnak beállítani, különösen a mélyen t. előadó úr valami csodás könnyedséggel azt állította, hogy hiszen Magyarországon a felső és alsó tábla között sohasem voltak nézeteltérések, soha sem voltak Összeütközések, itt az 1848. előtti reformkorszakban minden olyan síillése 1937 november 30-án, kedden. 119 mán, olyan nyugodtan ment és zajlott le, hogy ez nekünk a legszebb példát adja arra, hogy a főrendiház és az alsóház hogyan kapcsolódhatnak egybe a nemzet sorsának és ügyének elintézésénél. A mélyen t. előadó úrnak ez a beállítása szerintem nem alapul a történelmi előzményeken, mert ha megnézem éppen a reformkorszakot, éppen Magyarországnak 1825től 1848-ig terjedő történelmét, akkor azt látom, hogy a főrendiház ós az alsóház között állandó összeütközések voltak napirenden. Csak a magyar nyelv ügyének kérdését említem, ahol tizenhétszer váltott üzenetet a két Ház. (Rassay Károly: Harminckilencszer küldte vissza a főrendiház!) Nem lesz érdektelen feleleveníteni, hogy mi történt a magyar nyelv ügyében. Az alsó tábla kérte feliratban, hogy törvényeink magyar nyuhen alkottassanak s a feliratok és a királyi válaszok szintén magyarul készüljenek. Harmadfél év után kedvezőtlen királyi válasz érkezett. Az alsó tábla elhatározta, hogy ezentúl minden törvényt csak magyarul szerkeszt, mert ezt törvény nem tiltja. A főrendek nem fogadták ezt el és harmadfél év után az alsó tábla nádori közbenjárást kért, hogy ebben az ügyben, a magyar nyelv használata ügyében valami történjék. Itt van azután a lelkiismereti és a vallásszabadság kérdésének tárgyalása. Hét üzenet után a főrendek ellenzése folytán, mint Deán • Ferenc mondja 1836 június 20-án kelt követjelentésében. »fel kellett függeszteni e szent ügyet«. Itt van az úrbéri törvény javaslat, a jobbágyfelszabadítás (kérdése, amelyet az akkori alsó tábla nemesi, történelmi osztálya oly nagyszerű önfeláldozással akart megoldani. Ezt is sokáig megakadályozta a felső tábla. De hadd 'mondjam el a legfontosabb kérdést, (HaUjuk! Halljuk! balfelöl.) a legsúlyo sabb esetet, amelyben a felső tábla ellenállt az alsó táblának. Ez a szólásszabadság kérdése. Kossuth Lajos bebörtönözésének, báró Wesselényi Miklós perbefogásának, az országgyűlési ifjaknak, Lovassy Lászlónalk és társainak az ü-gye, amikor nyílt erőszakkal, titkos eljárássá] börtönbe hurcolták a nemzeti ügy képviselőit. (Rajniss Ferenc: Most is kezdődik újra! — Rassay Károly: Hogy börtönbe hurcolják a nemzeti ügy képviselőit? Ki csinálja ezt? Miniszter úr, tetszik hallani? — Fábián Béla: Hol az a gyalázatos kormány, amely ezt csinálja? — Mozgás. — Elnök csenget.) Alkkor a?, alsó tábla tiltakozott ez ellen az eljárás ellen, követelte a védelem szabadságát és megrótta azokat az ítéleteket, amelyeket ebben az ügyben hoztak. Hiszen tudjuk, hogy Kossuth három és fél évig ült, Wesselényi (megvakult a fogságban, Lovassy László pedig megőrült. Abban az időben ilyen súlyos következményei voltak a közéleti állásfoglalásnak. Es mi történt? (Fábián Béla: Ma inkább miniszteri székekbe akarnak jutni!) Előbb idéztem Deák követjelentéséből, amely az 1832/36. évi országgyűlés alatt 1836 június 20-án kelt. Azután megnyílt az 1839/40. évi országgyűlés. Itt van nálam Deák Ferenc 1840 július 27nről kélt követjelentésének szövege, ajánlom a mostani nemzedék figyelmébe, hogy olvassa el, tanulja meg Deák követjelentéseit, mint a magyar bibliát inert akkor a jog és a szabadság vágya és szeretete fog megerősödni benne. (Fábián Béla: Jog és szabadság? — Rassay Károly: »Félreve-' zetett liberális emberek« voltak!) Bocsánatot kérek, hogy ilyen avult dolgokkal jövök elő, de