Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-257

116 Az országgyűlés képviselőházának 25 lyamata és történelmünk is mutatja, de azért igen helyesnek tartom a törvényjavaslatban foglalt azt az álláspontot, hogy a törvényjavaslat foglalkozik annak lehetőségével, hogy ilyen kollíziók előfordulhatnak és nem, áll meg ott, hogy megállapítja, hogy ilyen kollíziók előfordulhatnak, hanem megteremti a megfelelő törvényes expedienst is arra vonatkozóan, hogy ezek a kollíziók miképpen intéztessenek el. Amikor erről a kérdésről beszélek, eszembejut, hogy az első szöveg a kollíziók kérdését nem ezzel a rendelkezéssel akarta elintézni, amellyel a törvényjavaslat mostani szövege. Ezzel kapcsolatban az igazságügyminiszter úrnak elismerésemet fejezem ki, hogy ezeket a nagyhorderejű javaslatokat nem a presztízskérdés előtérbetolásával, hanem konciliáns módon igyekszik elintézni az ország jövője, jól felfogott édekei szempontjából. Ebben a változtatásban is, amely a törvényjavaslat eredeti szövegén történt, ennek a konciliáns magatartásnak érvényesülését látom s azt hiszem, ez nagymértékben hozzájárul annak a békés, megértő parlamenti atmoszférának kialakulásához, amely békés atmoszférára nem nekünk van szükségünk és nem is a kormánynak, hanem az egész országnak a maga jövője szempontjából. A továbbiakban csak az előttünk fekvő bizottsági szöveggel kívánok foglalkozni. A kollizió elintézése többféleképpen történhetik. A legegyszerűbb megoldás az volna, ha túlsúlyt 'biztosítanánk ezeknél a kollizióknál a népképviseletnek, a parlamentnek. Alaposabb megfontolás után azonban ezt az elintézési módot helyesnek és célravezetőnek azért nem tarthatjuk, mert akkor végeredményben rövidesen olyan felfogás alakulna ki a felsőházról, hogy az egy dísztestület, amelynek megvannak az ülései, megvannak a megnyilatkozási formái, de nincsen hatásköre. Ha pedig nincsen hatásköre, akkor nincsen igazi tekintélye sem. Amikor tehát a törvényhozási faktorok megerősítéséről tárgyalunk, nem lehet érdek az, hogy a népképviseleti elv túlságos előtérbetolásával meggyengítsék azt a másik faktort, amely mai szervezetében végeredményben szintén nem negácáója ennek a népképviseleti elvnek. A másik megoldás az volna, hogy nem a parlamentnek, hanem a felsőháznak kellene, túlsúlyt biztosítani a döntés tekintetében; azt kellene mondani, hogy, ha a törvényalkotás tekintetében véleményeltérés van, akkor érvényesüljön az, amit a felsőház ia maga objektív szemléleténél fogva helyesnek tart. Ezt a megoldást sem tartom helyesnek, mert ez végeredményben; olyan abszolút vétójogot jelentene, olyan megakasztása volna a törvényhozási gépezet munkájának, amely ellentétben állana az igazi parlamentarizmus, az igazi népképviselet követelményeivel. Felmerültek még különféle gondolatok a7 ilyen összeütközés megoldá Felmerült például az a gondolat, hogy bizottságok küldessenek ki s már eleve, az ülésszak megkezdésekor állapíttassák meg ezeknek a bizottságoknak a száma 60—80 taggal, a delegációk mintájára. Én ezt a megoldást, mint ahogy azt az előadó úr is nagyon helyesen kifejtette, nem tartom helyesnek, mert hiszen végeredményben az a képviselet elvének a megcsonkításával jár, ha nagyszámú képviseleti, törvényhozó testület helyett sokkal kisebb számú bizottságok döntenek nagyhorderejű olyan kérK illése 1937 november 30-án, kedden. désekben, amelyekben összeütközés, kollizió merül fel a két törvényhozó testület között. Itt van azután a megoldásnak az a módja, amelyet a törvény javaslat is kontemplál és magában foglal: a;z együttes ülés; nem közös ülés, mert szerény nézetem szerint ez helytelen elnevezés, hanem együttes ülés. En ebben a megoldási módban semmi olyasmit nem látok, ami akár a mi alkotmányos tradícióinkkal, akár pedig a helyes jogi és logikai megfontolással ellentétben állana. Mert hiszen az a természetes, hogy ha két testület nem tudja megtalálni, az össizhangot, akkor összeülnek és együttesen döntenek a kérdés felett. Már most ezzeil a megoldási móddal kapcsolatban és különösen annak a részlet intézkedésnek

1 az előtérbe helyezésével, hogy titkosam történik a siza vázas, hallottuk azt a súlyos kritikát, hogy ez tulajdonképpen nem jelent egyebet, mint a felsőház preponderenciájának intézményes biztosítékát, mert az egészen biztos, hogy ha ilyen együttes ülés lesz és ilyen együttes ülésen titkos szavazásra kerül a sor, ebből a titkos szavazásból a nemzet akarataként, csak az jön ki, amit .a. felsőház magáénak: vaill. (Rajniss Ferenc: Nyíltan kell szavazni! Mondja meg mindenki nyíltan, hogy mit akar!) Nem osztom ezt a felfogást- Nem oszthatom ezt a felfogást és pedig azért nem, mert azt hiszem, Rajniss Ferenc t. képviselőtársam talán nem hallgatta meg Eckhardt Tibor t. képviselőtársunknak erre vonatkozó fejtegetését. (Rajniss Ferenc: Elolvastam!) mert különben talán nem helyezkednék erre az ellenzéki álláspontra ebben a kérdésben. Ha megnézzük a törvényalkotások technikáját, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a törvényjavaslatokát a kormányzat ara államifő előzetes hozzájárulása után nyújtja be itt a parlamentben és a parlament azután ezeknek a törvényjavaslatoknak a letárgyalása útján foglal állást és mindenképpen csak olyan javaslat kerülhet a felsőház elé, amely mellett már megnyilatkozott a parlamentnek, mint az egyik törvényhozó testületnek a többsége is, tehát megvan az államfő, a kormány és a parlament többségének az akarata: akkor nem tudom elfogadni logikusnak, valószerűnek és helyesnek azt a következtetést, amely azt mondja, hogy ilyen kollizió esetén, ilyen együttes ülés esetén csakis kizárólag a felsőház akarata jutna érvényre. Ellenkezőleg, ezeknek a tényeknek a megfontolása és — mondom —- a törvényhozás technikájának közelebbi vizsgálata arra az eredményre kell, hogy vezessen mindannyiunkat, hogy igenis ott inkább fog érvényesülni a, parlamenti népképviselet akarata, mint a, felsőház akarata. (Rupert Rezső: Téved!) Meghallgattuk Rupert Rezső tképviselőtársam igen értékes fejtegetéseit. Őszintén szólva, nem azért, mert véletlenül ehhez a párthoz tartozom, hanem azért, merj szeretek gondolkodni a dolgokon, nem találtam elfogadhatóknak azokat az argumentumokat, amelyeket a javaslat ellen méltóztatott felhozni. Mindazokhoz, amiket bátor voltam elmondani az együttes üléssel kapcsolatban, hozzá kell fűznöm azt a szerény észrevételemet, hogy szükségesnek ítélem azt, hogy a felsőháznak a számbeli túlsúlya a parlamenttel szemben ne érvényesülhessen. Ebben a vonatkozásban figyelemre méltatandónak^ tartom a t. ellenzéki képviselőtársaim részéről felhozott azt az aggodalmat, hogy a két ház . összeállítására való tekintettel nincs kizárva az a lehetőség, hogy a felsőházi tagok száma egj ilyen együt-