Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-257
106 Az országgyűlés képviselőházának 257. ülése 1937 november 30-án } kedden. kapcsába magyar főrendiház,, illetve felsőház fejlődésével és a magyar felsőház fejlődését ós működési körét összehasonlítva a külföldi felsőházak, szenátusok és lordok házának fejlődésével és működési körével összehasonlítást tettek a magyar alkotmány és a külföldi alkotmányok idevonatkozó -rendelkezései között. Különösen azt a kérdést tették vizsgálat tárgyává, hogy általában a felsőháznak, a második kamarának van-e kormánybuktató ereje, van-e törvénykezdeményezési joga, igen vagy sem. En éppen azért, mert ezt a témát teljesen kimerítettnek látom, nem kívánok foglalkozni sem a külföldi jogfejlődéssel, sem pedig a magyar történetfejlődéssel, hiszen elég témát ad a mai meglevő állapot fejtegetése <s annak a törvényjavaslatnak bírálata,, amelyet a kormány ide hozott a képviselőház elé. Mielőtt azonban ennek a kérdésnek vitatásába belemennek, elsősorban is fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy tulajdonképpen mi váltotta ki ennek a törvényjavaslatnak benyújtását, mi tette aktuálissá és vizsgálnunk kell azt a kérdést, vájjon szükség van-e erre a törvényjavaslatra az alkotmány továbbfejlődése, az ország rendjének .biztosítása érdekében, igen vagy sem 1 ? Ha erre a kérdésre feleletet akarunk kapni, akkor a felelet nem lehet más, mint hogy nem volt szükség a törvényjavaslat benyújtására, hogy a magyar alkotmány fejlődése e nélkül is haladhatott volna a maga útján s nincs szükség erre az új intézkedésre, amelyet a kormány ezzel ia törvényjavaslattal akar megvalósítani. Amikor a felsőházról szóló 1926. évi törvényjavaslatot az akkori nemzetgyűlés megalkotta és az kihirdetést nyert, nyomban utána megindult egy egészen enyhe agitáció a törvényjavaslat módosítására, de ez a kiterjesztést célzó agitáció nem annyira a felsőház jogkörének kiterjesztésére, mint inkább a struktúrájának megváltoztatására irányult. Jobbról és balról is merültek fel idevonatkozó kívánságok: jobboldalról olyan irányban, hogy az összeállítás tekintetében még retrográdabbá, még reakciósabbá tegyék a felsőházat, baloldalról viszont olyan érdektáborok, olyan érdekeltségek kívántak felsőházi képviselethez jutni, amelyekről a törvény nem gondoskodott s ezek akartak a maguk és tagjaik részére megfelelő helyet biztosítani a felsőházban. A javaslat egyéb kritikáját ebben az időben nem hallottuk, nem merült fel még a gondolata sem ebben az időben, a törvény meghozatala után annak, hogy változtatni kellene a törvényen olyan vonatkozásban, hogy ennek a felsőháznak jogkörét kiterjesszék, mert a jogköre nem volt elég tág, nem volt eléggé meghatározva. Nem merült fel ilyen gondolat azért, mert abban az időben Magyarország kormányelnöki székében gróf Bethlen István ült, majd pedig az ő lemondása után a kormányelnöki tisztet gróf Károlyi Gyula látta el. A felsőház mai összetételében az ott helyetfoglaló mágnások és egyéb érdekeltségek a maguk osztályérdekének megvédését kellően biztosítva látták akkor, amikor a kormányelnöki székben Bethlen István gróf ült, majd pedig, mint mondottam, utána gróf Károlyi Gyula következett. A két kormányelnök miniszterelnöksége alatt tehát semmiféle olyan agitációt nem láttunk, amely kiváltotta volna azt a nagy megmozdulást, amely később bekövetkezett; ez a későbbi időpont Gömbös Gyula ideje alatt következett be. Miért következett ez be, t. Képviselőház? Talán nem lesz érdektelen, ha visszagondolok arra az időre, amely kiváltotta a felsőház jogkörének kitágítására vonatkozó megmozdulást ós azt az agitációt, amely megindult. Azok a jó urak. akik a felsőházban ültek, veszélyeztetve látták a maguki kiváltságos érdekeit Gömbös Gyulának abban a munkaprogramjában, amelyet a Ház elé terjesztett, tehát a 95 pontban, s azokban a különféle kormánynyilatkozatokban, amelyek részben a Házban, részben a Házon kívül tett. (Propper Sándor: Ök komolyan vették a programot Volt valaki, aki komolyan vette!) Kezemben van a Gömbös-kormány Nemzeti Munkaterve, amelynek az országgyűlésről szóló 4. pontja azt mondja, hogy (Olvassa): »01yan országgyűlést akarunk, amely a nemzeti közvélemény hű tükrözője s e mellett az .ország minden dolgozó rétegének képviselője.« Gondoljunk vissza, t. Képviselőház, arra az időre, amikor ez a Nemzeti Munkaprogram megjelent s azokra a nyilatkozatokra, amelyekre utaltam, hiszen ennek a Nemzeti Munkaprogramnak, amely 1932. október végén jelent meg, az országgyűlés hatáskörét és összeállítását szabályozó 4. pontjából is arra lehet következtetni, amire később a különféle kormánynyilatkozatokból még jobban következtettek és megerősítettek, hogy amikor azt hangoztatták, hogy olyan országgyűlést akarnak, amelyben az ország minden dolgozó rétegének képviselője helyet foglaljon, az akkori mmisz' terelnök a korporációs rendszeren felépülő egykamarás törvényhozásra gondolt. Ebből kell tehát kiindulni és ha erre visszagondolunk, akkor tudjuk csalk megérteni, hogy miért indult meg Simontsits Elemér vezetésével és később gróf Károlyi Gyula bekapcsolódásával a felsőházi tagok között erőteljes mozgatom a felsőház jogkörének kiterjesztésére. A korporációs rendszer ellen való védekezés, a magák érdekeinek és jogkörének biztosítása volt a felsőházi tagok egy részének programja. Ezért dobták bele a politikai közvéleménybe a felsőház jogkörének kiterjesztésére való gondolatot és még tovább mentek, mert tápott adott a mozgalomnak az akkori miniszterelnöknek ós a kormány többi tagjainak az a kijelentése, amely elhangzott abban az időben, hogy egy új ezredév következik, lerakják egy új alkotmány alapjait, gyorsvonat! tempót kezdenek, bejelentették, hogy radikális hitbizományi reformot csinálnak, radikális telepítési program!mal jönnek. Hallottunk nyilatkozatot arról is, hogy a miniszterelnök az egykamarás rendszernek híve — ahogyan mondottam és utaltam rá a 95 pont negyedik rendelkezésével kapcsolatosan — a totális állam kiépítéséről gondoskodik, az egypárt-rendszernek híve r és ezt törekedik minden tekintetben megvalósítani. Ezeket a kijelentéseket, amelyek kormányelnöki székből hangzottak el és amelyeket a kormánysajtó napról-napra bedobott a magyar közvéleménybe, a felsőháznak egy csoportja talán komolyan vette. Talán komolyan vette, hogy a kormány ezeket valóban megakarja valósítani, de talán csak ürügyül használta fel arra, hogy ehhez a gombhoz hozzávarrja a í kabátot, az ő joguk kiterjesztéséről szóló ren) delkezest. Ezért indult meg a nagy agitáció, 1 hogy a felsőház jogkörét kiterjesszék. Hozzájárult még ennek a programnak kiszélesítéséhez az a körülmény is, hogy amint méltóztatik emlékezni, az 1931-ben összehozott, illetve megválasztott képviselőházban (Buchinger Manó:
