Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-256

102 Az országgyűlés képviselőházának 256, ugyanolyan szempontok szerint állítják össze, mint & képviselőházat, abban az esetben csaK duplikátwna lesz ennek és, törvényhozási működése nem lesz más, mint közjogi kérődzés. Felmerült azután a gondolat, hogy itt van a népszuverenitás, tehát rendeljünk el összeütközés esetén fontos kérdésekben népszavazást. Csak azért, mert ez a 'kérdés a tárgyalás folyamán felmerült és azt hiszem, az igen t. miniszter úr is tud róla, a plénum előtt cröviden egy pár mondatban vagyok bábátor egyéni nézetemet leszögezni. Remélem, hogy a t. Ház jelenlevő és távollevő tagjai többségéinek nézetét is tolmácsolom. Azt hiszem, mindenekelőtt — és ezt bocsátom előre, — hogy egy demokrácia képviselet nélkül anarchiához, vagy cezarizmusihoz vezet. En legalább ezt látom a történelemből. Ha egyesek azt mondják, hogy a Volksentscheid benne volt a weimari alkotmányban — azt hiszem, 73. és 74. §-aiiban — és éltek is. vele, akkor azt (mondom, hogy a weimari alkotmánynak nemcsak 73. és 74. §-ait, hanem 48* §-át sem szeretném a magyar alkotmányban recipiáini (Lakatos Gyula: Ügy van! A szükségrendelet!) és a weimari alkotmányt éppen oly kevéssé vagyok hajlandó írecipiálni, mint a »harmadik birodaloim,'« bármely alkotmányjogi rendelkezését. (Helyeslés balfelől,) És ha mások Svájccal jönnek, bocsánatot kérek, eltekintve attól, hogy Svájc mindenesetre van annyira köztársaság mint amennyire mi monarchia vagyunk, (Derültség.) de azt hiszem, Svájcban a (miniszteri felelősség, a miniszterek kinevezése, a minisztereknek a parlamentekben való megbuktatása teljesen ismeretlen, Azonkívül azt íbiszem, hogy ez ,a plebiscituim vagy referendum Svájcban nem a döntő-bírás- • kodás keretén belül, hanemi! mint népszavazás, tyiint szentesítése, mint ratifikálása, elfogadásavagy azoknak hatályon kívül helyezése bizonyos, már meghozott rendelkezéseknek történik meg. Egyáltalában nem illeszthető be a népképviseleten alapuló parlamentáris rendszerbe és különösen nem megoldás a két Ház (közötti ikollízió esetében. Tegyük fel, hogy ez a referendum, ez a plebiscitum a képviselőház ellen nyilatkozott meg, •— engedelmet kérek, akkor tovább maradjon többségben és hatalmon az a kormány, amely ellen a népszavazás döntött? Hiszen ez nézetem szerint teljesen elképzelhetetlen ós még sokkal inkább [komplikálná a helyzetet, mint más megoldási mód, amely, bár nem tökéletes, szintén adva van. Felmerült azután az a .megoldási mód is, hogyha egy bizonyos (hosszabb idő múlva nem jön létre megegyezés a két Ház között, akkor a képviselőházi szöveg kerül kihirdetésre, illetve szentesítésre. Ez csak bizonyos variáció, bizonyos kitolása az időnek. Felmerült továbbá egy qualifikált többségnek a kikötése erre az esetre. (Tauffer Gábor: Ez lenne a helyes megoldás!) Érre vonatkozólag már a kormányzói jogkör tárgyalása alkalmával bátor voltam felhozni, hogy elképzelhető ilyen szabályozás. A visszaküldés jogának szabályozásával kapcsolatban említettem ezt, akkor azonban azt a választ kaptam, — és a kormány bizonyára most is azon az állásponton van — hogy akvalifikált többség a mi alkotmányunkban teljesen ismeretlen. Elismerem, én sem tudok róla. Tudtommal a cseh alkotmányban van az elnöki hatáskörei kapcsolatban egyes esetekre kodifikálva és most legújabban — úgy tudom ütése 1937 november 19-én, pénteken, — a lengyel alkotmányban. (Tauffer Gábor: Ez a megoldás a norvég alkotmányban van.) Azt hiszem, ezt ide recipiáini hajós. Marad tehát végül a bizottsági szöveg, amelyet én más 'híján és mert ibevllom, jobbat, egyszerűbbet és olyat nem tudok proponálni, amelyet az igen t. többség elfogadna, a magam részéről elfogadok. Közelebbi indokolásra vonatkozólag teljesen magamévá teszem azt, amit Eckhard igen t. képviselőtársam az imént meggyőző erővel előadott. Marad még egy másik nehéz kérdés; ez a jelenben talán aktuálisabb s ez a junktim kérdése. Evvel a junktimmal úgy vagyok, hogy azt hiszem, ez az^életbeléptetósi junktim tulajdonképpen a vétóval és a vétójog terjedelmével van elsősorban összefüggésben. Minél abszolútabb a vétójog, annál nagyobb fontossága van a junktimnak és fordítva. Abszolúte nem tartozom azok közé a képviselők vagy egyének közé, akik azt hiszik, hogy a csalhatatlanság a mentelmi jognak kiegészítő része. (Derültség.) Ügy érzem; azonban valahogyan, hogy talán nem egészen helyes — talán éppen azokból a szempontokból is, amelyeket Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam beszéde legelején hangoztatott, hogy t. i. Ö bizonyos szimpátiával és ha jól emlékszem, ezt is mondta: bizalommal viseltetik a közelmúlt eseményeivel kapcsolatosan a felsőház iránt — ha mi az abszolút vétó helyébe a felsőházzal szemben való abszolút bizalmatlanságot kodifikáljuk. (Rassay Károly: Hát ez csak kölcsönös!) Meg vagyok róla győződve, hogy a kodifikációs osztály a legnagyobb nehézségeken is túl tudja tenni magát, de magamfajta képviselő részére nagyon nehéz dolog — tegnap este is többféle .szöveget szövegeztem — ezt az életbeléptetési kérdést egy tartalmilag ismeretlen törvény ismeretlen időpontban való életbeléptetésével összefűzni. Mert hiszen adja Isten, hogy erre a kérdésre soha sor ne kerüljön, de el tudok képzelni olyan esetet, ^ahol a választás titkossága egymagában még korántsem elégíti ki ennek a Háznak konszenzusát s én azt hiszem, hogy ha a kodifikációs nehézségek a kodifikációs osztály kollektív böleseségét is felülmúlnák. (Rassay Károly: Amely mindig egy fokkal több, mint a miniszteré! — Derültség a baloldalon.— Rassay Károly: Csak aplikálom a példát. — Lázár Andor igazságügyminiszter: Szakkérdésekben el kell ismerni! — Rassay Károly: Csak rossz vicc volt!) akkor azt hiszem, talán módját fogja találni az igen t. kormány, hogv az etekintetben felmerült aggályokat tőle telhető más módon, emberileg telhető módon eloszlassa, vagy legalább is csökkentse. Nagy élvezettel hallgattam — és ezzel be is fejezem a beszédemet — Eassay Károly igen t. képviselőtársamnak igazán klasszikus megállapításait a kétkamarás rendszerről. Ezek a megállapítások olyan klasszikusak, hogy emlékeztettek engem Bryce-nek az American Commonwealth-ről írt művében használt kifejezéseire és gondolatvilágára, emlékeztetnek engem Lord Morley-re is. Az angol parlamentben, az angol alkotmányos életben azért volt könnyebb e kérdés rendezése a heves küzdelmek ellenére, mert ott egy háromszoros vagy háromirányú — hogy úgy mondjam — automatikusan működő fékrendszer volt és van életben s működésben: a végrehajtó hatalmat fékezi a többségi elv és a képviselőház, a képviselőket a Korona feloszlatás! joga s a lor-