Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-238

Az országgyűlés képviselőházának 238. ülése 1937 június 25-én, pénteken. 65 Szóltam a munkabérek kérdéséről is. Ha a létminimumot 120 pengőnek veszem, ami alacsony, rossz és antiszociális számítás, akkor a 100.000 magántisztviselő közül több, mint 1000 még havi 50 pengőt sem keresett, közel 200U-nek a havi jövedelme 50 pengőtől 75 pengőig terjedt, közel 10.000-nek a havi keresete 75 pengőtől 100 pengőig és további 10.000-nek a keresete 100 pengőtől 125 pengőig terjedő határok között mozgott. Ezek a statisztikai adatok is sürgős intézkedéseket követelnek; követelik azt, hogy ennek a javaslatnak a kapcsán, ha ez törvénnyé válik, rendeleti úton, — miután a javaslat csak erre ad majd módot — de újabb törvényalkotásokban is véglegesen és közmegnyugvásra rendeztessenek ezek a kérdések. A XIX. század 40-es éveinek híres porosz demokrata képviselője, Johann Jacoby mondotta, hogy: »a jövendő kultúrhistórikusának szemében a legkisebb munkásegyesület nagyobb értékű leszen, mint a sadovai csata napja,«. (Farkas István: Ügy van!) Ehhez legyen szabad hozzátennem azt, hogy az antiszociális berendezkedésű állam győzelmei és hatalma csak átmeneti értékű lehet, mert csak az a nép erős, amelynek polgárainak többsége megelégedett, testileg és lelkileg is egészséges. T. Ház! Sajnos, mi a szociális intézkedések területén igen el vagyunk maradva, nemcsak a .magántisztviselők, ,a magánalkalmazottak területén, hanem más területeken is. Éppen azért, ha egy-egy ilyen kérdés idekerül, akkor ezt a kezdeményezést örömmel kell köszöntenünk, ugyanakkor azonban objektív kritikánkat is hangoztatunk kell. A magánalkalmazottak ügye sok felszólalásban szerepelt az idők folyamán, mind a magyar törvényhozás előtt, mind a magyar közvélemény legkülönbözőbb rétegeiben. A kérdés különálló törvé

: nyes rendezését azonban smég nem értük el. Az. első felelős államférfi, aki Magyarországon a magánalkalmazottak kérdésével foglalkozott és akikről kegyelettel és tisztelettel kell megemlékeznünk, a nagy Baross Gábor volt. Az első politikus, aki a vasárnapi munkaszünet kapcsán a Házban szót emelt a magánalkalmazottak ügyében szociális szempontból, a legpuritánabb magyar államférfiú, Irányi Dániel volt. A 90-es években a magyar képviselőházban a magánalkalmazottak ügyét elsőnek Gulácsy Dezső szabadelvűpárti képviselő tette szóvá, később a béke és a háború parlamentjében szociális kérdésekkel leginkább foglalkozva Batthyány Tivadar gróf és Vázsonyi Vilmos tárták ezt a kérdést a leggyakrabban, — sajnos sikertelenül — a .képviselőház plénuma elé. Tudós társaságok is foglalkoztak már a békében a magánalkalmazottak kérdésének megoldásával. Egy ilyen tudós társaságban, a Magyar Jogászegyletben Nagy Ferenc egyetemi tanár, későbbi államtitkár, tartott elsőnek előadást a magánalkalmazottak ügyéről, melynek már akkor igen kitűnő és kiterjedt nagy irodalma volt. Magyarországon e művek közül ki kell emelnem a kiváló orientalista tanárnak és a kereskedelmi világ egyik díszének, a magánalkalmazotti kérdés legjobb ismerőjének, Kreutzer Lipótnak a könyvét. Kreutzer Lipót »A munkaviszony a kereskedelemben« című könyvében behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ezt a könyvét 1912-ben a Magyar Tudományos Akadémia adta ki a nagyközönség számára a Kereskedelmi Csarnok által adományozott Széchenyiadományból. T. Ház ! Nagy Ferenc egyetemi tanár, későbbi államtitkár annakidején tartott előadásában azt mondotta, hogy más a politikai liberalizmus és más a gazdasági liberalizmus. Az utóbbi okozza a gyengék, a függő helyzetben lévők megannyi életviszontagságát. T. Képviselőház! Ha valaha igaz volt, akkor ma még sokkal igazabb, mint a békevilágban, hogy más a gazdasági és más a politikai liberalizmus. (Farkas István: Ez igaz!J Amikor a politikai liberalizmust a magam demokrata felfogásával magamévá tuoom tenni, ugyanakkor az ortodox gazdasági liberalizmussal szemben állást kell foglalnom, mert mindenkor követelnem kell a gyengébbek érdekében való állami beavatkozást. Törvénytervezetek születtek, amelyekből sohasem lettek törvények. Az első volt 1901-ben Hegedüs Sándor minisztersége és Nagy Ferenc államtitkársága alatt a kereskedelmi alkalmazottak szolgálati viszonyainak szabályozásáról szóló törvényjavaslat, a második 1907-ben, a koalíció idején Kossuth Ferenc és Szterényi József idejében a magánalkalmazottak munkaviszonyáról, a munkaidőről, az üzleti záróráról és a magánalkalmazottak szociális problémáinak számos más részletéről szóló törvényjavaslat. Mindebből azonban nem lett törvényes intézkedés és a szociális kérdések tekintetében ugyanúgy, mint a választójog kérdésében is, az első tényleges intézkedést a Friedrieh-kormány adta ki a híres 1910/1920. sz. rendeletben, de míg a választójog a későbbi idők folyamán tökéletesen elsikkadt, ennek a rendelkezésnek érvénye a mai napig is még fennmaradt. A későbbi idők során újabb törvénytervezetek születtek, amelyek közül elsősorban kell megemlékezni néhai Papp Dezső államtitkárnak 1928-ban a legminuciózusabb precizitással és minden kérdésre kiterjedően elkészített törvénytervezetéről. 1929-ben a Magyar Társadalompolitikai Társaság tartott ankétet e kérdésben, majd 1935-ben Winchkler akkori kereskedelemügyi miniszter úrhoz, a jelenlegi kereskedelem- és iparügyi miniszter úr elődjéhez került a Lándori György-féle tervezet, ugyancsak a magánalkalmazottak ügyeinek rendezéséről. Előttünk azonban, a Ház előtt most szerepel először ilyen javaslat, holott Ausztriában már 30 évvel ezelőtt rendezték közmegnyugvásra e kérdéseket, hogy a nyugati államokról, Svájcról, Németországról né is beszéljek, ahol állandóan fejlődő és állandóan szabályozó törvényalkotásokkal találkozunk e területen. Ez a törvényjavaslat is, amint bátor voltam elöljáróban mondani, hiányos. Hiányos azért, mert nincs szó e javaslatban a magánalkalmazottak nyugdíjáról, nincs szó az állástalan magánalkalmazottak segélyéről, holott Gelléri Mór már 1909-ben tanulmányt írt az állástalan magántisztviselők rendszeres segítésének tárgyában. Ha nem is tartozik a javaslatba, de összefügg a javaslattal és a magánalkalmazottak kérdéseivel, a magánalkalmazottak különadójának kérdése, amely kérdésben bizonyos enyhülésről tett említést a pénzügyminiszter úr, amely enyhülés azonban csak igen kismértékű és amelyről sokszor szólottam, nem akarom önmagamat ismételni, csak bátor vagyok a Magyar Magánalkalmazottak Nemzeti Szövet-