Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-238

56 Az országgyűlés képviselőházának % Az a körülmény, hogy az e javaslatból alkotandó törvény kerettörvény lesz, megint nem lehet ok a törvényjavaslat visszautasítására. En is helyesebbnek tartottam volna, ha a munkajog teljes kodifikálásával és: szabályozásával fordult volna a kormányzat a parlament elé, (Csoór Lajos: Hat hónap alatt megcsinálhatja!) mégis a kerettörvényrendszerre itt azért van szükség, mert a törvényjavaslatban lefektetett ezeknek a prineipiális elveknek alapja kétségtelenül a Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet tervezete, tehát egyezmény. Ezek az egyezmények kimondják azt, hogy a bennük kifejezésre juttatott elvek gyakorlati megvalósításának az egyes nemzeti törvényhozásokon keresztül az azok által leíektetett törvényi szabályozás mellett, azonban a munkaadók és a munkavállalók képviseletének paritásos alapon való megteremtésével kell megtörténnie. Ha tehát itt a munkaadók és a munkavállalók paritásos alapon felállított képviselete lesz a törvény végrehajtásának alapja, akkor nem lehet ezt másként megoldani, mint csak olyan kerettörvény alapján, amely kerettörvény a miniszternek kellő felhatalmazást ad arra, hogy egyrészt a nemzetközi egyezmény rendelkezéseit is keresztülvigye, másrészt pedig a speciális szükségletekre és a speciális viszonyokra is figyelemmel tudjon lenni. Természetes, hogy a kerettörvény jóságának első és alapfeltétele az, hogy az érdekképviseletek teljesen kiétmljenek, mert hiszen máskép a nemzetközi egyezmény előírásának megfelelőleg a paritáson alapuló munkaadói és munkavállalói szervezetet sem lehet megcsinálni.; Nálunk ma még nincsenek készen ezek az érdekképviseleti szervek, tehát az érdekképviseleti szervek megfelelő kiépítéséig természetesen csak kerettörvény keretében mozoghatunk és csak az érdekképviselet kiépítése alapján juthatunk el majd olyan, az egyes, foglalkozási ágakban létesítendő kollektív szerződésekhez, amelyek a munkaviszony egyes részletére kiterjedve, mindenegyes munkavállalóra nézve egyformán szabályozzák a munkaviszonyt. Ebben a vonatkozásban már most bátor vagyok a mélyen t. iparügyi miniszter úr szíves fgyelmét felhívni a Magánalkalmazottak Nemzeti Szövetsége által előterjesztett memorandumban kifezett arra a gondolatra, hogy szükségesnek tartják a magánalkalmazotti országos kamara felállítását. Ez teljesen indokolt, hiszen egyrészt a kerettörvény, másrészt az egyezményben előírt érdekképviseleti rendszer feltétlenül szükségessé ^teszi ennek az érdekképviseletnek a kiépítését, az^ érdekképviselet kiépítésének pedig a magánalkalmazottaknál nem lehet célszerűbb és praktikusabb módja, mint a magánalkalmazottak kamarája. Mélyen t. Ház! Csoór Lajos igen t. képviselőtársam annak az aggodalmának is kifejezést adott, hogy a kerettörvény a miniszternek adott nagy felhatalmazás folytán az ú. n. gazdasági diktatúrához vezet. Véleményem szerint ez az aggodalom azért sem állhat meg, mert hiszen az illetékes miniszter úrnak mindig a munkaadók és a munkavállalóknak paritáson alapuló közös szervével való tanácskozásai alapján kell eljárnia. Ez a gondolat azonban, melyet felvetett, hogy t. i. ez a törvényjavaslat gazdasági diktatúrához vezethet, annyiban megáll, hogy nem a törvényjavaslat vezethet gazdasági diktatúrához, hanem a 8. ülése 1937 június 25-én, pénteken. tényleges helyzet, a valóságos gazdasági helyzet vezethet csak oda, akkor t. i., ha az ebben a törvényjavaslatban kifejezett szociális elveket és gondolatokat a nagytőke és a gyáripar nem fogadja azzal a megértéssel, amely ennek a javaslatnak az életbe való átvitele esetén egyedül biztosíthatja csak a gazdasági feszültség csökkenését. Meggyőződésem az, hogy nálunk tulajdonképpen nagytőke elleni támadásokról, gyáripar elleni ellenséges hangulatról nem lehet beszélni. Esztelenségnek tartok nagytőke elleni támadásokat, a gyáripar elleni harcot akkor, amikor azt látjuk, hogy különösen a városok szociális békéjének, gazdasági fejlődésének a múltban is, de különösen újabban a gyáripari fejlődés folytán egyenesen a gyáripar az alapja és a bázisa. Látjuk azt, hogy a gyáripar tudja csak ma felvenni, — mert a mezőgazdaság erre nem képes — a népességi szaporulatot. Nálunk tehát tárgyilagos, józan felfogás mellett nem lehet tőke és gyáripar elleni hangulatról és támadó szándékról beszélni. Ha azonban a nagytőke — értem ezalatt mind az ingó, mind az ingatlan tőkét — nem teljesíti azokat a kötelességeit a tömegekkel szemben, amelyek a tömegek öntudatra ébredését és jogait biztosítják — hiszen ezeket már évtizedek óta nemzetközi egyezmények élesztik és támasztják alá, — amelyek tulajdonképpen semmi másra nem irányulnak, mint az emberséges élet feltóteleinek megteremtésére; ha mondom, ezt a teljesen jogos követelést nem elégítik ki, akkor véleményem szerint a nagytőke ad tápot az izgatá^iak, akkor tulajdonképpen a nagytőke az a szélsőséges tényező, amely a maga merev 'visszautasító álláspontjával ía forradalmat készíti elő. Merem állítani, hogy ha ezt a kötelességét nem teljesíti, akkor a nagytőke a forradalmár, nem pedig azok a tömegek, amelyek csak emberi jogaiknak az érvényasitósét kívánják biztosítani. Mélyen t. Ház! Az előadó úr rendkívül érdekesen fejezte be beszédét, amikor kitért arra, hogy az ú.n. Dózsa-féle parasztlázadáskor magyar testvéreinknek milyen óriási tömegét végezték ki és hos:y a kivégzett parasztság között 14 katolikus lelkész-plébános volt. Nekem az a felfogásom, hogy ha akkor, amikor ez a Dózsaféle lázadás kitört, több megértés nyilvánult volna meg a magyar parasztnak ősi, eredendő és ma is ugyanazt hangoztató kívánságával szemben, hogy itt ezen a földön, ahol verejtékezve dolgozom, biztosítsátok számomra a tisztességes, becsületes emberi megélhetést, talán a mohácsi csata kimenetele is egészen más lett volna, mert hiszen óriási tömegek sokkal nagyobb ftúzzel-lélekkel és ellenállóképességgel állottak volna szemben az ozmán hatalommal. Tapasztalhattuk a nemrég elmúlt időkben is, hogy a kommunizmus alatt a kommunizmus gazdasági, testi és lelki pusztításaival szemben is tulajdonképpen a parasztság volt az a nemzeti erő. amely azzal szemben ellenállás kifejtésére képes volt, mert a városi elem nem tudott ellenállást kifejteni, hanem a falu népe, a parasztság, így tehát a falu népe, a parasztság a nemzet jövőjének gerince. Az ő számára biztosítani kell, hogy az az állandó, önmagában véve izgató tényállapot, hogy még ma is ezer, tízezer, sőt százezer holdakban kifejezhető nagybirtokkal áll szemben akkor, amikor legelemibb megélhetését sem látja biztosítva, a paraszttal, a földmívessel szemben éppúgy megszűnjék, mint azok a túlzó kilengések, amelye-