Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-237
48 Az országgyűlés képviselőházának 23 7. ülése 1937 június 2^-én, csütörtökön. magának és családjának szüksége van, nem tudom, de kötve hiszem, hogy meg tudja keresni. Vagy például a faiparban 1935-ben átlag 40—50 fillér volt a minimális, illetőleg maximális munkabér. Egy kocsifényezőnél 40—50 fillér volt az átlag. Én nem hinném, hogy ezek a munkabérek megfelelők lettek volna. Ugyanígy van a tisztviselőknél is. A tisztviselőket illetőleg 1927-től kezdve áll rendelkezésemre egy statisztika, amely szerint a vasiparban a tisztviselők átlagos fizetése 1927-ben 249 pengő volt. 1928-ban 269 pengő, 1929-ben 281, 1930-ban 290, 1931-ben 300, 1932-ben 283, 1933-ban 288, 1934-ben 282, 1935-ben 279 és 1936-ban 269 pengő volt az átlagos kereset. (Malasits Géza: Ebben benne van a Vida Jenő fizetése is!) Ha azonban azt nézzük, hogyan alakultak a pénzintézeti tisztviselőknek a fizetései, itt még szomorúbb számokat látunk. Látjuk azt, hogy 1914-ben egy tisztviselőnek a fizetése 627 pengő 90 fillér volt, aki tíz évet szolgált már egy bankban, 1933-ban ugyanennek a fizetése 300 pengő volt, 1934-ben és 1935ben szintén 300 pengő volt. Átlagként tehát 327 pengő 90 fillér jön ki. Egy cégvezetőnek a fizetése volt 1914-ben 697 pengő, 1935-ben már csak 330 pengő az átlag, amely kijön. Az ügyvezető igazgató fizetése is egészen szépen leszállott, mert 1914-ben volt 1162 pengő, 1935-ben pedig már csak 800 pengő, tehát itt is megfelelő redukció állott be. Ha azután nézzük a kezdőtiszityiselőket, akkor igazán szomorú számokat láthatunk itt. Egy kezdő tisztviselő a nagybankoknál 1914-ben kapott 182*17 pengőt, 1930-ban már csak 135 pengőt kapott, 5 évi szolgálattal 1914ben kapott 27616 pengőt, 1933-ban 225 pengőt, és ez végig így maradt 1935-ig. Egy cégvezető fizetése 1914-ben volt 91047 pengő, most már csak 680 pengő. Ha ehhez hozzávesszük azokat a gyakornokokat, akik ilyen bankban alkalmazást kapnak, — és amennyire mi a gyakorlatot ismerjük, azok most már a gyakornokságban megmaradnak évekig — azt látjuk, hogy amíg volt 1914-ben egy ilyen kezdő tisztviselőnek a fizetése 155 pengő, 1933-ban már 60 pengő volt, ma pedig csak 55 pengő fizetést kap átlagban. Ezek a számok is azt mutatják, hogy nekünk igenis szükségünk van arra, hogy törvénnyel szabályozzuk ezeket a munkabéreket, mert hiszen, ha ez a helyzet tovább marad így, ahogy most van, ez a teljes leszegényedéshez vezetne, ami nemzetgazdaságilag is borzasztó hátrányt és kárt jelentene, mert ezekről nyugodtan el lehet mondani, hogy k"estek a fogyasztók tömegéből. Pedig ezek vannak többségben, hiszen az előző statisztikákból is hallottuk, amelyeket felolvastak nekünk az előzőleg felszólalt képviselőtársaink, hogy 85—90%-ot alkotnak. Ha ez így megy tovább, megfelelő romlás következik be a nemzetgazdasági életben is. Mi tehát igenis helyeseljük, hogy a miniszter úi ebben a törvényja /aslatban felhatalmazást kap arra, hogy ezeííet a fizetéseket szabályozza és — nagyon helyesen — nem generálisan, hanem esetleg egyes vállalkozásoknál is megállapíthatja ezeket a munkabéreket, ami különösen nagy előnyt jelent, mert lehet, hogy talán nem általánosságban használják ki az alkalmazottakat, vagy tisztviselőket, hanem egyes nagyobb vállalatok, amelyeknek az a könnyű helyzetük van, hogy odatódulnak ate emberek és szívesen nyernek ott alkalmazást még akkor is, ha kisebb fizetést kapnak. Mi tehát igenis, ezt a törvényjavaslatot helyesnek, jónak látjuk. Ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy azt-a helyzetet, amely most van, teljes mértékben megváltoztassa. Nem akarok arra hivatkozni, amit Bródy igen t. képviselőtársam is mondott, hogy 30-^-40 év óta sürgettük ezt a törvényjavaslatot. Tényleg így van 30 vagy 40 éve. Ezzel a rekriminálással azonban nem tudtunk semmire sem menni. Nekünk tudomásul kell vennünk, hogy a mostani idők kínálkoztak alkalmasnak arra, hogy ezt a törvényjavaslatot beterjessze a kormányzat. Szerintem ennek az időnek az elmulasztása lett volna csak bűn. Ez megtörtént, és mi csak helyeselhetjük, hogy ezekben a nehéz időkben vállalkozik a kormány arra, hogy ezeket a súlyos intézkedéseket életbeléptesse. Nem félek attól, hogy ez nagy megrázkódtatást okozna az iparban és a kereskedelemben. Az ipar és a kereskedelem a maga rugalmasságánál fogva meg fogja találni a módot arra, hogy ezeket a terheket megfelelő módon áthárítsa azokra, akiknek nagyobb teherbíróképességük van, akik jobban elbírják ezeket a terheket. Ha a törvényjavaslat ezt a célját elérte, akkor mi csak hálásak lehetünk a miniszter úrnak, hogy ezzel a javaslattal a mostani időkben is jött. Mi szívesen foglalkozunk azzal is, hogy a mezőgazdasági munkásokra is hozassék egy törvény, amelyre vonatkozólag már van is határozata a képviselőháznak. (Malasits Géza: Három darab!) Mi városi képviselők is örülni fogunk annak, ha a mezőgazdasági munkásság kérdése megoldódik, (Malasits Géza: Csak a nagybirtokososztály nem örül!) mert hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy ők teszik ki a nagy többséget. Ha a mezőgazdasági munkásság jólétét biztosítani tudjuk, akkor automatice emelkedik a fogyasztók épeSs ég, ennek emelkedésével pedig növekedik az ipar és a kereskedelem ténykedése és jövedelme is, úgyhogy ennek révén el tudjuk érni azt a maximumot, amelyet elérni akarunk azért, hogy a munkásnak meglegyen a maga becsületes megélhetése, hogy a munKás megtalálja azt, amit becsületes munkája alapján bérként megérdemel és amivel családját és gyermekeit fenn tudja tartani. Mivel úgy látom, hogy ez a javaslat ezeket a rendelkezéseket helyesen állapítja meg, örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot és köszönöm a t. miniszter úrnak, hogy ennyi gondossággal állította össze ezt a törvényjavaslatot, úgyhogy ebbe belefér minden olyan rendelkezés, amelyet a jövőben kell még csak megalkotni, és ez a törvényjavaslat alkalmazkodni fog azokhoz a viszonyokhoz, amelyeket a jövőben figyelembe kell majd venni. Éppen ezért a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: T. Ház! Az idő előrehaladottsága miatt tisztelettel kérem, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 ? (Igen!) A Ház ilyen értelemben határoz. Ezekután a vitát félbeszakítom és napirendi indítványt teszek. Javaslöm, hogy legközelebbi ülésünket hol; nap, pénteken délelőtt 10 órakor tartsuk mai ülésünk napirendjével.
