Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-253

Az országgyűlés képviselőházának 253. akik fegyelímileg büntetve nem voltak és megfeleltek ia szolgálatukban a háború előtt és után a maguk helyén és amellett tűzharcosok,, azok közül méltóztassék tizet, vagyis- 50%-ot kinevezni és meg méltóztatik látni azt, hogy ennek milyen rendkívül kedvező hatása lesz. Igazságtalanság az, hogy az egy és ugyanazon szolgálati ágban levő tisztviselők közül az, aki fronton nem volt, az előlépett, sőt osztályvezető lett, ugyanakkor az, aki rangban a háború előtt előtte volt és a háborút átszenvedte, viszsiaamiaradt, eat az .igazságtalanságot egész életén iát szenvedni fogja. A miniszter úr ezen úgy akar a jövőre nézve segíteni, hogy egyenlő minősítés esetén a tűzharcosokat kedvezőbh helyzetbe kívánja hozni. En eat mindenesetre tudomásul veszem azzal a kéréssel, r hogy az igen t. miniszter úr ezt a múltra nézve is legyen szíves keresztülvinni. A miniszter úr azzal fejezte be beszédét, hogy nyugodt a miniszter úrnak a lelkiismerete. Nyugodt is lehet, mert ő hozíta a törvényjavaslatot először a Ház ölé és hozott annyit, amennyit csak hozni lehetett. Megadta mindazt, — mondotta — amit lehetett és nem zárja el a jövő útját. Majd végül azt mondotta, hogy nem fejezte be a feladatát. En, aki nem vagyok a bókok embere, az ellenzék részéről azt mondom, hogy szeretném ha a miniszter úr abban a helyzetben lenne, hogy a maga elgondolását és akaratát a tűzharcosok érdekében teljes egészében keresztül tudná vinni. Ebben a reményiben a javaslatot elfogadom. (Helyeslés. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik Soltész Jánois képviselő úr. Soltész János: T. Ház! A honvédelmi miniszter úr _ bevezetőben azt mondotta, hogy ezt a itör vény javaslatot jórészben az ő saját lelkiszükséglete hívta életre, mert a magyar tűzharcosoknak egy olyan emléket akart állítani ezzel a törvényjavaslattal, amely emlék mellett az utókor és a jelenkor embere kalapot leemelve ifog 'elhaladni. Kétségtelen, hogy minden törvényjavasltait eredője bizonyos szükségszerűségben rejlik. Ha az életben jelentkezik valami hiányérzet, iákkor azt a törvényhozás egy idejekorán hozott törvénnyel kitölti, kiegyenlíti. Ugyanígy a tűzharcosokkal szemben való hála lerovásának és kötelezettség érzetének a magyar törvényhozás az elmúlt idők folyamán is igyekezett eleget áldozni. Hiszen egymásután következtek a törvények, a törvényerejű rendelkezések, amelyek foglalkoztak a tűzharcosok különleges megbecsülésével és bizonyos előnyöket juttattak, nyújtottak nekik, ha azonban azt nézzük, hogy ezdk a törvények és rendelkezések elég bővek voltak-e ahhoz, hogy az igényeket kielégíthessék, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az eddig hozott törvényes rendelkezések nem elégítették ki a tűzharcosokat és nem fejezték ki a nemzetnek igazi háláját és igazi elismerését. A tűzharcosoknak bizonyos előnyeit és bizonyos igényeinek kielégítését szolgálta, illetőleg szabályozta 11 törvény és vagy 6 kormányrendelet, azonban éppen a falu felé, a magyar katonák, a magyar hadsereg zömét kitevő hatalmas milliós tábora felé a törvényhozás annakidején nagyon megfeledkezett arról, hogy tulajdonképpen hogyan is kellett volna ezt a réteget kielégíteni. Az elmúlt év folyamián maga Bethlen István gróf, aki a földbirtokreformnak megalkotója volt, elismerte, hogy az a földbirtokKÉPVISELGHÂZI NAPLÓ XV. : ülése 1937 november lő-án, kedden. 465 i reform, amelyet a világháború után csináltak, valójában nem volt földbirtokreform, hanem inkább csak a világháború utáni feszültség levezetésére szolgált. Hogy sikerült-e a feszültség levezetése, vagy nem, arról én most vitatkozni nem akarok, viszont el kell . ismernem, hogy ez a törvényjavaslat nem is lehet kerete annak, hogy ezt a kérdést anyagi vonatkozásban megoldjuk. Ez a törvényjavaslat kettős célt szolgál: részben nyújt még valamit, amit lehet, anyagi oldalon és nyújtja mindazt erkölcsiekben, amit a tűzharcos társadalom a nemzet részéről megérdemel. A honvédelmi miniszter úr, amikor a felszólalásokra válaszolt, nyomatékosan ki is hangsúlyozta, hogy ez a javaslat valójában nem mindenben fedi a címet, hiszen azt szándékában van meg is (változtatni, mert itt tényleg nem annyira anyagi javakról van szó, mint inkább egy nagyobb, fokozottabb erkölcsi elismerésről. Annakidején, amikor 'elindultak a kivirágzóit vonatok, a imieinetszázadok és dalolva mentek a háborúba ontani vérüket, áldozni életüket, valaimlenmyien azt hittük, hogy egy 'győzelmes háború kezdetén vagyunk, amikor azonban özönlöttek vissza ia frontokról a seibeisülteknek százai és százezrei, amikor jöttek .vissza a frontokról a kolerás vonatok, amelyekbe Mezőlaboreeini még 1000 élő emlbieirt raktak be, de lamikor kivagonirozták, csak két hordágyra volt szükség, a többi elfért a strafszék ereken, akkor már. éreztük, hogy itt olyan világkataklizmába zuhantunk bele, ameilyből száraz lábbal kikerülni alig fogunk. Az, a nemzet, amely annakidején háborúba indult, csonkán került ki ebből iá háborúból. Attól a nemzettől, amelyet így megcsonkítottak, amelynek minden végtagját levágták, mem lehet azt várni, hogy ugyanúgy gondoskodjék a hadviseltekről, mint egy győztes nagy nelmzet tudott gondoskodni. És ha megnézzük, hogy Európa naigy n'eimzeteii közül a győztesek vájjon hogy gondoskodtak frontharcosaikról (Meskó Rudolf: Elmaradtak!), ki fog sülni, hogy még ez a nyomorult, megcsonkított ország is jobban, tudott gondoskodni a frontharcosokról, imdnt (annakidején egyik-másik győztes állam. (Meskó Rudolf: Ez az első frontharcos törvény!) És ha megnézzük, hogy a többi legyőzött állaim ugyan felveszi-e velünk a versenyt, iákkor ki fog sülni az, hogy ebben a versenyben szinte egyedül állunk. Hiszen a vesztes állaimok közül, ha Németországot veszem, azt látom, hogy ott hiaitalamas szervezettség van — militarista állam ma is —, de nincs frontharcos törvényük és a frontharcosokról, ha jól goindoskodinak is, de nines róluk intézményes gondoskodás, miért társadalmi úton rendezik az. ő kérdéseiket. Ha Jugoszláviát és Romániát veszeimi, azt látom, hogy ott csináltak ugyan földrefotrimot, de miből? Magyar földből csinálták, nem a magukéból adták, hianeiin a mi testünkből, a mi vérünkből adták oda a földet. (Meskó' Rudolf: Könnyű volt nekik!) Mit látok Bulgáriában és Törökországban, amelyek szintén velünk együtt harcoló államok voltak? Bizony Bulgáriában sem történt semmi, TörökoTszágban mm történt egy ^moccanás sem. arra nézve, hogy a katonák fronton szerzett érdemiéit elismerték volna. ^ A magyar törvényhozás résziéről azonban — bármilyemi szigoirú kritikával illessük is ia) multat, el kell islmlerniünlk —, igenis, történtek lépések, rövid, nem teljes lépések ugyan, de mégis adott69