Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-237

Az országgyűlés képviselőházának 23? munkási segítségére, hogy a terimeléslben a tőke iniellett a tisztelethely őt illesse meg. Mélyen t. Ház! A komoly szociálpolitikának, szerény véleményem szerint, az a 'hiya|

tása, hogy átsegítse a gazdasági életet a kríziseken, hogy a termelés kiét tényező jenek, a munkának és a tőkének együttműködését biztosítsa úgy a tőke, mint a imunka javára, mert ez szolgaija az igazi fejlődést. Ne essünk tehát sem tőtee, sem gépimádatba, de gyűlöletbe se, mert tisztában ikeil ihogy legyünk azzal, (hogy a tőke és a munkán kívül még számtalan komponense van a termelésnek. Ilyenek a nyersanyag, a géphasználat, a 'kereskedői tevékenység, a betegségi biztosítás, a rend és igazságszolgáltatás és nem utolsó sortban a hadsereg és az állam, melyeknek mind funkciójuk van a termelésiben, tehát -részt követelnek (belőle. Mint látjuk tehát, miniden intézkedés, amelyet ezen a -téren tesaünk, többirányú hatást vált ki, szétsugárzik a társadalomi minden ágazatára, tehát ugyanilyen módon és ennyi helyen okoz és okozhat reakciókat. Ezért nem lehet kifogásolni azt, hogy ez a törvény kerettörvény, mert hiszen a folyton változó komponensek mérlegelésére általános felhatalmazást, illetőleg lehetőséget ad. Felhozták itt a borbélyok, a kereskedők, a kiskereskedők és különböző foglalkja^ájSi ágak ügyeit. Ezeket nem lehet egy kalap alatt tárgy akii, elleniben éppen a miniszter úrnak a bizottságban tett ki jelenítése bátorít fel arra, nogy azt mondjam, ezek mind a végrehajtási utasításba fognak foglaltatni, vagy ha ott nem, lesznek, mivel máról holnapra változhat a helyzet, ez a törvénykeret lehetőséget ad mindezdlsnek az intézkedéseiknek f ogainatoisítására a körülményekihez mérten, tehát bátran ímerem mondani, hogy erre is provideál ez a törvényjavaslat. Az tagadhatatlan, hogy bizalmi kérdés alapján kellett ezt a törvényjavaslatot néznünk és tárgyalnunk, de azt hiszem, hogy keresztény és nemzeti alapon csinálunk politikát, nincs kétség és ez elég bizalmi garancia arra, 'hogy jó úton haladunk. Ez a törvényjavaslat tulajdonképpen felhatalmazás, hogy amit eddig a kivételes hatalom alapján, a 6600/36. sz. miniszterelnöki rendelet alapján léptetett életbe az iparügyi miniszter úr, azt most törvényes alapon teszi meg. Midőn a múltkor volt szerencsém erről a témáról itt beszélhetni, Fábián igen t. képviselőtársam kétségbevonta abbeli kijelentésemet, hogy a közeljövőben nemcsak rendeleti úton és nemcsak pár iparágra vonatkozólag, hanem generaliter rendezi a kormány ezeket a kérdéseket. Kár, hogy a képviselő úr nincs itt, mert azt válaszolnám neki, hogy íme, ténnyel bizonyítom, hogy amit a múltkor ígértem, azt a kormány már be is váltotta. (Elénk derültség. — Zaj.) Ezzel csak azt akartam bizonyí tani, hogy az a bizalom, amellyel a kormány iránt viseltetem, nem üres bizalom, hanem annak mindig megvan a tárgyi alapja és alátámasztása. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Meg kell állapítanom, mélyn t. Képviselőház, hogy ez a törvényjavaslat kétségkívül hatalmas lépést jelent a szociálpolitika terén. Azért felesleges ezt úgy jellemezni, mint ahogy egyik legelterjedtebb szaklapban tette valaki, aki — igen mélyen mártva epébe a- tol. ülése 193?' június 24-én, csütörtökön. 37 I lát — azt írta, hogy ezzel megindult a szociálpolitikai törvénygyártó masina, amely többet fog használni a külföldi konkurrens iparnak, mert növeli szociális terheit és csökkenti versenyképességi. (Zaj.) Leszek bátor kimutatni, hogy ilyen masinériára igenis szükség van és hogy ettől a masinától és enrek működésétől nem kell félni, hogy ez nem veszedelmes, sőt egyenesen üdvös, hogy az iparra nem hárulnak ebből elviselhetetlen terhek és hogy használ annyit nemcsak a munkavállalónak, hanem a társadalmi békének, az országnak és magának az iparnak is, mint amennyi áldozatot kíván tőle. Összevonva és összegezve azt, amit eddig mondottam, mi volna tehát mindezek után a jövő útja? Idézem az emberi szabadságjogok egyik legnagyobb harcosának és apostolának, Lincoln Ábrahámnak mondását: »Arra az esetre, ha gazdasági és szociális szempontok j ütköznek — mondotta, — ha egy ember és egy dollár kerül egymással szembe, én mindig az emiber pártján vagyok.« Hogy tényleg az ember mellé kell állania ebben a vonatkozásban a szociálpolitikának, arra, mondhatom, már az egész világon rájöttek. De kérdezhetné valaki, hogy miért? Sajnos, nekem csak az 1932. évi adatok állanak rendelkezésemre. Mivel ezek nemzetközi adatok és statisztikák, nehéz őket megszerezni. Azóta talán javult valamit a helyzet, de hiszen ennek a javulásnak százalékát levonhatjuk belőle. Tény az, hogy 1932->ben az ipari munkanélküliek száma az egész világon 310 milliót tett ki. Ha ehhez most hozzáveszem a mezőgazdaság, a szabadpályán levők és más foglalkozási ágak munkanélkülijeit és ezeknek hozzátartozóit, akkor nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a szám 100 millióra tehető, tehát ennyi a fogyaszitásj ból kiesett embertömeg száma. Érdekes, hogy ebben a vonatkozásiban Vladimir Vojinszkynek, a nagy statisztikusnak adatai, aki azt mondja, hogy az Egyesült Államokban, Németországbán, Franciaországban, Angliában, szóval a nagy ipari államokban a népességnek még normális) viszonyok közt is kétségbeejtő a vagyoni és jövedelmi eltolódása. Azt mondja ezekről az államokról, hogy ezekben a lakosság 1—2%-a gazdag, 8-^0% -a egészen kis vagyonú és 85—90%-ának alig van vagyona, vagy semmije sincs, tehát munkájából él. Nálunk sokkal súlyosabb a helyzet, mélyen t. Képviselőház, és ezért fontos, hogy a politika tengelyébe a 85—90%-ot képviselő munkásember lépjen. Ezek védelmére készült ez a törvényjavaslat és ezért csak a legnagyobb elismeréssel adózhatom mind a kormánynak, mind a mélyen t. jelenlevő iparügyi miniszter úrnak. Kérdezhetné valaki, miért áll most szerte az egész világ átalakulás előtt. Tagadhatatlan* hogy ennek oka elsősorban a tőke mohóságában keresendő, azonban e tekintetben is óvatosaknak kell lennünk, mert a tőkegyűjtés ma igen nehéz munka, a tőke rovására sem lehet mindent írni és legkevésbbé lehet mindent a nagy, modern gyáripar rovására írni. Mert mi a világhelyzet? A világháború hozzávetőleges statisztikai adatok és becslések szerint közvetlen kiadások formájában kereken 260 milliárd dollárt, közvetett veszteségekben 90 milliárd dollárt, összesen tehát 350 milliárd dollárt pusztított el, ami az 1914-ben 1000 milliárd dollárra becsült világ vagy ónhoz viszonyítva, 35%-os veszteséget jelent. Ebben a veszteségben Magyarország és Ausztria 15 milliárd