Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-253

446 Az országgyűlés képviselőházának 25 értést, ezt a tárgyilagosságot meglehetősen megzavarta. (Farkas István: Ugy is van!) Én nem óhajtok foglalkozni a képviselő úrnak a Vitézi Rend eskümmtájáról mondott szavaival, rám nézve közömbös, hogy hogyan esküsznek a vitézek annál az aktusnál, annál inkább érdekel azonban az, hogy amikor a képviselő úr azt állítja, hogy a vitézeknek a választásokon teljes egyéni szabadságuk van aszerint szavazni, ahogyan akarnak, vájjon a képviselő úr ezt az egyhangú elismerést, ezt az egyhangú szabadságot miért nem poentirozta ki minden irányban és megkérdezem tőle tisztelettel, hogy ha a vitéz a képviselőháznak egyik kint meglehetősen nagy gyökerekkel bíró, erős pártjára, a szociáldemokrata pártra akarna szavazni, • vájjon ugyanezt az egyéni szabadságot... (vitéz báró Roszner István: Esküjével került volna szembe!) Esküjével került volna szembe? (vitéz báró Roszner István: Ugy van! — Farkas István: Hátakkor elég rossz eskü! — vitéz báró Roszner István: Pfuj! — Farkas István: Hol vagyunk! — Felkiáltások half elől: Hol vagyunk! — vitéz báró Roszner István: Ha ez az eskü rossz, akkor ez a válaszom rá!) Kérem, képviselő úr, legyen szíves mérsékelje magát, ne zavarja meg ezt az ünnepélyes hangulatot és legyen méltó ehhez a javaslathoz* (vitéz báró Roszner István: Maguk nem méltók! Erre más választ nem lehetett adni!) amelyet itt tárgyalunk és ne pfujozzon a képviselő úr, mert öntől mái' megszoktuk, hogy a buffetben azután bocsánatot kér. (Zaj. — vitéz báró Roszner István: Bajosan!) Elnök: Csendet kérek! Reisinger Ferenc: De már nem egyszer történt meg. (vitéz Br. Roszner István: Ne mondja! — Br. Berg Miksa: Ez nagyon érdekes!) Érdekes és nem egyszer megtörtént. (vitéz Br. Roszner István: Mesélje el!) Ha az eskü szövegével jön az a vitéz ellentétbe, akkor ezzel éppen a képviselő úr és az eskü igazolja, hogy nem áll az, hogy a törvényhozás minden pártjára egyformán leadhatja a szavazatát (Ügy van! a szélsobaloldalom.) ©a akkor ennél kardinálisabb bizonyítékot nekünk teljesen felesleges hoiznunk ennek az állításnak a megdöntésére. (Propper Sándor: Báró Roszner bebizonyította!) Nem egészen így van azonban a dolog megfordíitottja. Amikor egy vitéz képviselőjelölt lép fel, akkor a szociáldemokraták szavazatát a vitéznek szabad elfogadnia, mint a mellékelt ábrának a választása mutatja. A képviselő úr tudniillik tisztelettel elfogadta Mezőkeresztesen a szociáldemokrata szavazatokat. (vitéz Martsekényi Imre: AJbban a pillanatban, hogy rámszavaztak,, az én pártomhoz tartoztak!) Abban a pillanatban nem tartoztak oda, mert a képviselő úr megbízottja toent tárgyalt velem ilyen értelemben Miskolcon a szociáldemokrata párt irodájában. Ha még ezt is méltóztatott tőlem kiszippantani, én készséggel álltam rendelkezésére. T. Képviselőház! En egyenlőséget csak úgy képzelek el, (Mozgás,) hogy ha a vitéznek tiltja az esküje és egyebe, hogy szociáldemokratára szavazzon, akkor a vitéznek nem illik elfogadnia a szociáldemokraták szavazatait. (Propper Sándor: Pláne nem illik könyörögni érte!) A képviselő úrral szemben kénytelen vagyok azonban kijelenteni igazságérzetemnél fogva azt is, hogy nagyon imponál nekem az, amit az elhunyt Gömbös Gyula volt miniszterelnök úrral szemben állapított meg, hogy hűséget érez iránta. '. ülése 1937 november 16-án, kedden. Én ezt több okból megértem

1

, amit felemlegetni nem óhajtok, de mindenesetre ez is egy szép tulajdonság, mert én a képviselő úr társai közül nem egyet láttam, aki Gömbös Gyula életétében letaposta a imásik tyúkszemét, hogy közelebb juthasson Gömbös Gyulához^ bizonyos idő multán azonban elpárolgott ez a hűség, (vitéz Martsekényi Imre: De nem ezen a párton!) Hát ha a képviselő úr még hűséget erez néhai Gömbös Gyula iránt, ezt én a magam részéről érthetőnek és tisztességesnek tartom, de annál kevésbbé tartom megérthet őnek és elfogadhatónak eme tárgyilagos megnyilatkozása után azt, amit Propper képviselőtársaimnak a fejéhez vágott és ami teljesen ellentétben all azzal a hangulattal, amelyet itt meg méltóztatott állapítani ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál (Propper Sándor: Es az igazsággal!) és ami ellentétben áll magával a tárgyi igazsággal, (vitéz Martsekényi Imre: Ne mondják az urak, hogy nem tárgyaltam elég világosan a dolgot!) mert Propper Sándor képviselőtársam egyike azoknak a szociáldemokratáknak... (vitéz Martsekényi Imre közbeszól.) En a képviselő urat nem zavartam egyetlen közbeszólással sem, annak ellenére, hogy •mondott kellemetlen dolgokat és valótlanságokat is állított, de most nagyon kérem a képviselő urat, ne zavarjon és ugyanolyan tisztelettel hallgassa meg azokat a mondatokat, melyeket

# tuajdonképpen ön provokált ki belőlem, (vitéz Martsekényi Imre: Tessék!) T. Képviselőház! Propper képviselőtársaim köztudomás szerint — már tudniillik az újságolvasók és betűhasználók köztudomása szerint — azok között a szociáldemokrata vezetők között volt, akikhez mi is sokan tartoztunk ebben az országban, akik nemcsak hogy nem azonosították magukat a kommunizmussal, (vitéz Martsekényi Imre: Ki mondta ezt?) hanem ellene dolgoztunk az utolsó napig és Propper képviselő úr semmiféle katona- és munkástanácsnak egy percig sem volt a tagja, (vitéz Martsekényi Imre: Nem működött alatta?) Nem működött alatta, (vitéz Martsekényi Imre: Örömmel hallom.) Propper képviselő úr még a szociáldemokrata pártban viselt állását is otthagyta (vitéz Martsekényi Imre: Örömmel hallom.) és visszament oda, ahol azelőtt, a forradalom vagy az összeomlás előtti időkben működött és neki semmiféle szerepe sem volt ennek az 1919-es forradalomnak az előkészítésében. (Propper Sándor: De a point megkívánta ezt a valótlanságot!) Propper képviselő úr az első naptól az utolsó napig ellene foglalt állást és még annyiban sem vett részt benne, mint amennyiben szerény jómagam résztvettem, aki állást vállaltam alatta. Ö még ezt sem tette. A munkás- és katonatanácsfhoz. amelyhez az 1919-es forradalom előkészítésében kétségtelenül fűződik egy és más kérdés, ami önök szerint súlyosbító körülmény azok számára, akik abban resztvettek (Farkas István: De nem mi csináltuk! Kun Béláék csinálták!) mondom, ehhez a testülethez Propper képviselő úrnak semmiféle közelsége sem volt sohasem. Tartoztam ezt megállapítani mint olyan, aki ezt pontosan tudja, (vitéz Martsekényi Imre: Örömmel halljuk!) az igazság kedvéért és Propper képviselőtársam becsületes r meggyőződése szempontjából. (Propper Sándor: Különben sem becsületbe vágó dolog! Ha ott lettem volna, bevallottam volna!) Nem, egyáltalában nem, hiszen illetékes testületek, in-