Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-252

Az országgyűlés képviselőházának 252, az életükben ezt a kicsiny átalakítást végre­hajthassák s a nagy háború teljesítményei után a igazdasági élet háborújában ugyanúgy megállhassák a helyüket, mint ahogyan meg­állották a helyüket a háborúban. Ezek voltak a javaslattal kapcsolatos megjegyzéseim. Kérem ezek figyelem bevételét. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Elnök: Szólásra következik vitéz Pintér József! vitéz Pintér József: T. Ház! Amilyen nagy örömmel hallottam Propper Sándor igen t. kép­viselőtársam beszédének kezdetet, közben any­nyi keserű csalódást is okozott. (Propper Sán­dor: Sajnálom, de nem tehetek róla!) « Azzal kezdte beszédét, hogy végre egy tör­vényjavaslat, ahol megvan a nagy harmónia a parlament összes pártjai és az egész ország kö­zött s hogy felesleges a felelősség problémáját felvetni és a felelősség problémájának kutatá­sával embereket és osztályokat egymással szembeállítani, amidőn az egész felelősség kér­dését egy szóval el lehet intézni: mindennek a háború volt az oka. (Propper Sándor: Majd ke­ressük a felelősséget fentről!) Igen t. képviselő­társamnak ez a megállapítása nagyon helyes, de utána rögtön egymásután sorolta fel azokat az okokat, amelyek éppen ezt a nagy harmó­niát vannak hivatva megbontani. Igen.. t. képviselőtársamnak a felelősség problémájára vonatkozó megállapítása, azt hi­szem, nem egészen helytálló, mert hiszen, ha a felelősség 1 problémáját felvetjük, sohasem a világháború felelősségének a problémáját ke­ressük, hanem elsősorban Magyarországról be­szélünk és keressük az összeomlás problémáját, keressük, hogy mi volt az összeomlás oka. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közé­pen.) És ezt keresni, kutatni, azt hiszem, nem ok nélkül való, az összeomlás indítóokait szemmel tartani nem hiábavaló, mert nem aka­runk még egy belső összeomlást sem a jelen­ben, sem a jövőben. Igen t, képviselőtársam azonkívül egy szörnyű vádat vágott ide a parlamentbe, amely ellen, azt hiszem, nemcsak a magam és magunk, hanem az egész ország nevében til­takoznunk kell. Ez a vád a munkásság meg­ítélése, a munkásság üldözése és a munkásság gyűlölete. (Propper Sándor: Hát ezt csak nem tagadják!) Ne méltóztassék a magyar parla­mentben azt mondani, hogy Magyarországon a munkásembert gyűlölik, mert azt még lehetne mondani, hogy a munkásembert a múlt évtize­dek megjegeeesedett formáiban talán szociáli­san nem támogatták eléggé, amint ezt a mos­tani irodalomban, például: »A két Tisza és a két Andrássy« című könyvben is olvashatiuk, hogy volt egy-két évtizpd a magyar történe­lemben, amidőn a szociális előmarsírozásban talán bizonyos tekintetben megálltak és meg­jeerecesedtek a formák, de ha a támogatás, a megfelelő szociális felsegítés hiányzott is. nem lehet ebben a keresztény parlamentben azt mondani, hogy a munkásságot gyűlölik. (Ü"V van! Ügy van! a jobboldalon ) T. képviselő­társam., nem tudom, ki gyűlöli? Ieen t. Propper képviselőtársam méltóztatott elismerni azt. hogy mi itt mindnvájan kedves és nyájas em­berek vagyunk, akik egyenként a munkással szívesen szóbaállunk, vele kezet főárunk. Ezt meg méltóztatott állapítani. Azt hiszem azon­ban, nemcsak mirólunk méltóztatott ezt meg­állapítani, hanem a parlameutben ülő összes képviselőtársainkról is. (Pronne^ Sándor: Fa­tem az intézmények, az intézkedések, a tör­vények, azok antiszociálisak!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1937 november 12-én. pénteken. 415 A mostani kormányzatról pedig továbbme­nőleg meg kell állapítani, — és azt hiszem, igen t. képviselőtársamnak is ez;a megítélése, legalább is ezt hallottam már a honvédelmi mi­niszter úr, az iparügyi és a földmívelésügyi miniszter úr javaslatainak tárgyalásánál — hogy igenis, a javaslat próbálja pótolni a hiá­nyokat és mai anyagi erejének megfelelően próbál erőfeszítéseket tenni éppen a szociális alátámasztás és a munkások sorsának megja­vítása érdekében. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) Ha ez kevés is, igen t. képviselőtár­sam, de nem lehet erre azt mondani, hogy itt gyűlölik á munkást, sem az egyesekre, sem a pártra. Ha a kormányzópártról lehet ezt mon­dani, akkor, úgy tudom, ugyanezt lehet mon­dani a kereszténypártról és a kisgazdapártról isi Ott sem gyűlölik a munkást, hanem min­dent elkövetnek nemcsak az egyéni eljárás, hanem a pártpolitika terén is, hogy a magyar munkás a gyűlölet helyett valóban szeretetet kapjon. Ez az, ami megdöbbentett, igen t. kép­viselőtársam megállapításai közül. Éppen az a nagy harmónia, amelyet ez a javaslat is szol­gál, nem valósul meg, ha ilyen felelősségre­vonással próbáljuk az embereket, osztályokat és pártokat egymással szembeállítani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Igen t. képviselőtársam, azt hiszem, hogy a í'elelősségrevonás kizárólag csak a háborúutáni magyar belső összeomlásra vonaiikozhatik, azt pedig mondtam, hogy annak okait lehet ku­tatni. A magyar munkást azelőtt nem értékel­ték eléggé? A magyar munkások frontharco­sok, tűzharcosok voltak, és ami a magyar tűz­harcosra áll, az áll az egyszerű falusi mun­kástól kezdve a gyáripari és a kisipari mun­káson keresztül minden munkásra is, vala­mennyinek egyforma megítélés alá kell esnie. Propper igen t. képviselőtársamnak azokat a megállapításait pedig, amelyek főleg a hadi­kölcsönvalorizálásra vonatkoznak, a legtelje­sebb mértékben aláírom s azt hiszem, mindenki aláírja. Bizonyos tekintetben mi is felelősek vagyunk azokért — mint t. képviselőtársam mondta — a fronton véresen aláírt hadikölcsö­nökért, azokért a soikszor talán a zsoldból, de leginkább idehaza aláírt száz-kétszázkoronás hadikölcsönökért. Mi, akik a fronton katona­testvéreinkkel együtt szolgáltunk, akik talán felsőbb utasításra, ebben a hadikölcsönaláírási kötelezettségben, ikészségben tisztán nemes hazaszerető szándékkal közreműködtünk, azo­kért a száz-kétszázpengős hadikölcsönökért, míg élünk, becsületszavunkkal is felelősséggel tartozunk. Csatlakozom tehát igen t. Propper képviselőtársamnak ehhez a kéréséhez. Én is a legmélyebb tisztelettel kérem a honvédelmi miniszter urat: hasson oda a pénzügyminisz­ter úrnál, amennyire az ország anyagi helyzete megengedi, hogy a frontharcosoknak, a tűzhar­cosoknak ezeket az igen nehéz körülmények kö­zött és talán sokszor a zsoldból jegyzett hadi­kölcsoneit mielőbb valorizálja, mert ezek a hadikölcsönök a véráldozat mellett még pénz­áldozatot is jelentettek. Igen t. Ház! Minthogy t, képviselőtársaim a tűzharcosok megsegítésével kapcsolatban az anyagi megsegítés problémáival elég részlete­sen és bőségesen foglalkoztak, legyen szabad nekem a tűzharcosok lelkületének és fronttör­tónetüknek egy másik területéről egy-íkét dol­got felhoznom, ez pedig a következő. Azok a háborús esztendők konjunktúráa esztendők voltak. A tűzharcosoknak is lkon junk* 6'3

Next

/
Oldalképek
Tartalom