Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-251

Az országgyűlés képviselőházának 251. ülése 1937 november 11-én, csütörtökön. 391 a határ, amelyen túl már nem leihet [követelni .semmit, mert a lelkek elfáradtak a négy esztendei küzdelemiben. Künn a harctéiren nem az volt a legnehezebb: ott állni, amikor jöttek szembe a srapnellek és a golyók:,, hanem a bizoinytalanisáignaik az az érzése, hogy mikor lesz vége, mert vágyott mindenki a béke után. Mindenki arra vágyott, hogy háborús teljesítményeivel meg legyen védve a haza. A katona ezt a kötelességét teljesítette, de a diplomatáink voltak nagyon rosszak. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) A visszaemlékezés, az elismerési napjait éljük. Szeretném, ha ennek a vitának az lenne az eredményes hatása > hogy a magyar nép minden egyes tagja, akár tűzharcos, aki érzi, hogy elismerésben van része, akár a fiatalsághoz, tartozó, aki tisztelettel viseltetik azok iránt, akik hazájukkal szemben önfeláldozók voltak, egyesüljenek egy érzésben, hogy ebben a kis magyar hazában mindnyájunknak teljesítenünk kell kötelességünket. (Éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik) Elnök: Patacsi Dénes képviselő urat illeti a szó. ' J Patacsi Dénes: T, Ház! (Halljuk! Halljuk!) A tűzharcos-törvényjavaslat tárgyalása, alkalmával minden oldalról csak az elismerés, a megbecsülés hangja szólt a világháború hősei felé. Ügylátszik, minden pártkülönbséget félretéve, egyetlen nemzeti érzésben, a haj társi érzésben olvadtak fel most a törvényhozásnak bármely oldalán ülő tagjai. Vitéz Makray t. képviselőtársam nemcsak a retorika fényes szavaival, hanem katonaszívének, igaz lelkének és bajtársi érzésének melegével is világította meg a magyar [tűzharcosok érdemeit s vele együtt minden . felszólalt képviselőtársam igyekezett piedesztálra emelni a magyar katonát, aki teljesítményével valóban megérdemelte, hogy ez a nemzet megbecsülésében részesítse őt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Amint felszólalt képviselőtársaim is mondották, mi nem legyőzött, hanem megtévesztett, becsapott, megcsalt nemzet vagyunk. A magyar katona kinn a frontokon, az idegen országokban mindig fényesen állta meg helyét, mindenütt bámulatos ellenállást tanúsított, győzelmeket aratott a sokszoros túlerővel szemben is, és mégis midőn a háború befejezése után visszaérkeztünk abban a hitben, hogy most már határainkat kell védenünk^ mit találtunk itt? Az idegen faj befolyására nemzetközi, istentelen, a nemzettől eltávolodott lelkek magukhoz kaparintották a hatalmat és mi) győzelmes, diadalmas honvédek, mikor visszajöttünk, kivert kutyák lettünk saját otthonunkban. Miért történt ez? Azért, mert a hadiszállítók, a papírbakancstalpon, a honvéd elfagyott lábán vagyonokat szerzett hadiszállítók és azok, akik itthon lévén, spekulációval növelték vagyonukat, — míg a frontokon küzdők elrongyolt vagyona, leromlott exisztenciája az égbe kiáltott segítség után — tudták, hogy ha itthon megmarad a rend, akkor a rendben a ' magyar tűzharcos társadalom, amely a vérével is fizetett, megköveteli, hogy ne a hadigazdagoknalk; hanem azoknak tessék tisztességes megélhetést adni, akik a hazáért életüket és vérüket áldozták. Bőder honvédelmi miniszter úr nagyon helyesen állapította meg, hogy most, 19—20 év elmúltával minden azalatt összegyülemlett keserűséget, bajt és egyéb komplikációkat megszüntetni nem tud. Ö egész katona-leikét, magyar szívét adta bele a javasKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ XV. latba. Arról nem tehet, hogy többet nem adhat. Annakidején kellett volna megakadályozni, hogy a hadiszállító milliomosok Vaduzba, Lichtensteinbe és Svájcba síbolják ki azt a pénzt, amelyet a magyar honvédek, a magyar katonák, a magyar családok könnye és vére által szereztek. Sajnos, ez nem történt meg és azért vagyunk ma is ebben a helyzetben. Igenis, köszönet illeti meg a honvédelmi miniszter urat azért, (Éljenzés jobbfelöl és a középen.) hogy elsőnek mert arra az útra térni, amely megbecsülést ad a magyar tűzharcosoknak. Tény az, hogy az egész törvényhozás összefogó egysége áll a miniszter úr mögött ebben a kérdésbem Az én kérésem is az, ami többi t. képviselőtársaimé, hogy különösen a szegényebb tűzharcosokról igyekezzék a honvédelmi miniszter úr a törvény keretén túlmenőleg js gondoskodni. Tudom, hogy ezt meg is fogja tenni, hiszen nagyon helyesen mondotta, hogy a kérdés nincs lezárva és most csak azt nyújtotta, amit nyújtani tudott. Kérem, hogy különösen arra terjedjen ki a figyelme, hogy a tűzharcosok semmiképpen ne legyenek hátrányban a polgári életben azért, mert életüket és vérüket vitték a haza oltárára. T. Ház! Vannak például olyanok, akik tanítójelöltek voltak, amikor kimentek a harctérre. Akik itthon maradtak, közben elhelyezkedtek, '• — így elhelyezkedtek a női tanerők is — és ma van olyan tizenöt tanerős iskola^ ahol a tűzharcos igazgató, tanító rangban és fizetési osztályban mögötte van a hozzá beosztott férfi és női tanerőknek. így van ez a jegyzői karban is, de így van általában mindenütt. Nézzük meg a minisztériumokat. Ott is azt látjuk, hogy amíg egyes tisztviselők kint voltak a fronton, — szép kiüntetéseket kaptak, végigharcolták a világháborút, fogságba is estek — addig a ranglistán náluk sokkal hátrább lévő egyének előrementek és ők, akik vérükkel védelmezték a. hazát és kitüntetéseket szereztek, a ranglistán hátul maradtak.^ Arra kérem tehát a miniszter urat, hasson oda, hogy az összes minsztériumokban^ és minden hivatalban vizsgálják felül az előlénéseket, orvosolják a sérelmeket^ és hogy többé ne történhessék előlépés a tűzharcosok sérelmére, Ismerek olyan tűzharcost, aki velem együtt harcolt a világháborúban mint géppuskás szakaszvezető. Ott volt fiatalon, erejének teljében, most nyolcgyermekes^ családapa. — mindenképen alkalmas tehát arra, hogy egy állás elnyerésénél figyelembe vegyék — mégis az történt, hogy amikor ez a nyolcgyermekes családapa, ez a többszörösen kitüntetett géppuskás^ szakasz vezető pályázott egy iskolaszolgai állásra,, nem ő kapta azt meg. hanem egy egészen fiatal gyerek, aki nemhogy a harcteret nem látta, de talán katona sem volt még. (Zaj.) Ilyesminek nem szabad többet^ megtörténni s ezért kérem az igen t. h-^nvédelmi miniszter urat, tegyen a minisztertAnácsou előterjesztést olyan irányban, ho.fry ezek a hibák reparáltassanak. T. Ház! Különösen fontos az is, hogy a falu népének az adókedvezményekben való részesítését szigorúan ellenőrizzék, hogy így a tűzharcos-föld mívesek legalább valamilyen segítségben részesülhessenek. Nagyon fontos volna a szegényebb tűzharcosok ingyenes kórházi ápolása és egyáltalában ezek részére 59