Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-237

Az országgyűlés képviselőházának 23 7. ülése 1937 június 24-én, csütörtökön. akkor ez plusz, tiszta haszon, nem veszítünk semmit, csak egy szociális biztosítási ággal vagyunk dúsabbak és ez nem baj, ennek semmi kárát nem látjuk; viszont ha a válság bekövetkezik, akkor megvan az intézkedés, amellyel a válság legkirívóbb következményeit kedvezően tudjuk befolyásolni. Hiányzik a javaslatból a családbérek biztosítása, pedig olyan szép szólamokat hallottunk róla, olyan szépen beszéltek a kormánypárti képviselő urak is, s nyilatkoztak róla, és a miniszter urak is beszéltek róla, kapcsolatban a családvédelem kérdésével és kapcsolatban az egyke ellen való védekezéssel. A családot védelmezni kell. hallottuk és helyeseltük, mert mi is védelmezni akarjuk a családot és beszéltek a családbérek bevezetéséről. Igen érdekes, hogy amikor itt volna az alkalom és egy szakaszban el lehetne intézni a családbérek kérdését, akkor a minisztérium is, a kormánypárti kórus is és ez a javaslat is mélységesen hallgat a családbérek kérdéséről, Ugy látszik, ez a gondolat, vagy ha terv volt, akkor ez a terv elvérzett a kapitalizmus ellenállásán, mint ahogyan sok szép szociálpolitikai gondolat vérzett már el a kapitalizmus ellenállásán. (Farkas István: Knob Sándor lefújta!) Ugy látszik, a kormány itt is beadta a derekát a családbérek tervezésénél és elejtette ezt a szerintünk is igen fontos kérdést. Maga a kormány feltétlenül látja a nagyobb számú családvédelem szükségét, mert hiszen a közalakalmazottak családi pótlékát nagyon mérsékelten és nagyon szűkmarkúan bár, de mégis valamivel felemelte; ugyanakkor azonban nem gondolt arra, hogy a munkás- és tisztviselőcsaládok is, amelyek nagyobb gyermekszámmal vannak megáldva, rászorultak arra, hogy a jövő generáció nevelése terén támogatást kapjanak a köztől? Megint egy alkalom és megint szorosan összefüggő valami ezzel a törvényjavaslattal és megint konstatálnunk kell, hogy ez a törvényjavaslatból hiányzik. Az egyke ellen szavalni, a családvédelmet emlegetni könnyű, nagyon könnyű dolog, (Kéthly Anna: Nem kerül semmibe!) és rokonszenves dolog, sokszor lehet vele tapsokat és sikereket aratni a szószéken állónak, amikor ezt naegemlíti, de ez meddő frazeológia addig, amíg a család anyagi biztonságáról nem gondoskodnak. Vegyük egyszer tudomásul épp az ügy érdekében, épp az egyke ellen való védekezés érdekében, hogy az egyke nem etikai, hanem rideg gazdasági kérdés. Nem igaz, hogy az emberekből a gyermekszeretet kihalt. (Reibel Mihály: A szegény embereknél miért van sok gyermek? Tessék ezt megmagyarázni!) nem minden szegény embernél van sok gyermek, épp ez a baj. Azt hiszem Reibel képviselőtársam sem a gazdag embereken reklamálja a gyermekáldást, hanem a tömegeken, a szegény embereken. (Reibel Mihály: Ügy van!) Ha pedig panaszkodik az egyke miatt, akkor bizonyára a tömegeknél is hibák vannak a gyermekáldás körül, éppen anyagi helyzetük miatt. Tudjuk, vannak vidékek, ahol dúl az egyke, sőt a semimike. Ha a kérdés mélyére hatolunk, rájövünk arra, hogy ez nem erkölcsi, hanem elsősorban gazidasági kérdés, A család alapítókat kell tehát abba a helyzetbe hozni, hogy szilárd gazdasági alapon tudják családjukat megalapítani és gyermekeiket felnevelni, gondozni és ellátni. Amíg ez nem történik meg, addig hiába szavalunk az egyke ellen. Ha fontos nemzeti érdek a magyarság szaporodása, akkor tessék gazdasági alapon- felfogni a kérdést, tessék a szülőket abba a gazdasági helyzetbe hozni, (hogy gyermekeiket emberségesen tudják felnevelni. (Reibel Mihály: Ügy van!) Ha ez meglesz, akkor a kérdés etikai részével sem lesz semmi baj. A természet beleoltotla az emberbe a gyermek iránt való szeretet. A mai korban óriási a gyermekkultusz, azt lehetne mondani erre a korra, hogy ez a gyér mekkultusz kora. Talán soha nem szerették úgy a gyermeket, mint ahogy ma szeretik. Nem csupán a saját, gyermekét szereti mindenki, hanem azt lehetne mondani, hogy mindenki a mindenki gyermekét szereti. Nem lehet úgy beállítani a kérdést, hogy kiveszett a magyarságból a gyermek iránti szeretet. A tény az, hogy elveszett alóla a gazdasági talaj, nincs mire családot alapítani, nincs gazdasági alap arra, hogy az emberek gyermekeiket emberségesen tudják felnevelni. Ez pedig a sok gyermekkel rendelkező munkás vagy földmíves számára — lehet, hogy vannak ilyenek, de feltétlenül kiveszőben vannak — nem lehet vigasz. Méltóztassék tehát a család gazdasági biztonságáról gondoskodni, mégpedig nem csupán családbérek alakjában, hanem a munkaviszonyok olyan rendezésével, a bérrendszer és a közteherviselés olyan rendezésével, amely számol a gyermekek mennyiségével. Tessék elhinni, minden kenetes prédikációnál többet élez az egyke csökkentése vagy megszüntetése szempontjából. T. Ház! Hiányzik a javaslatból a sztrájkjog elismerése. A sztrájkjogot, mint a munkásság védekezésének végső esziközét ma majdnem minden európai törvényhozás elismeri és törvényes védelemben részesíti. (Gr. Festetics Sándor: Az olasz is?) Kivéve természetesen a fasiszta államokat, amelyeket azonban mi nem tekinthetünk példaképnek, hiszen mi nem vagyunk fasiszta állam. A többi államokban a sztrájkjog elismert joga a munkásságnak, valamint elismert joga a kollektív szerződések kötése is, sőt sok európai államban a kollektív szerződéseket is törvényes védelemben részesítik. Midőn a munkás a sztrájkjogot a maga számára reklamálja, nem a minden áron való sztrájkolás jogát reklamálja, hanem csak azt, hogy amikor arra szüksége van a kapitalizmus kizsákmányolása ellen, amikor a kapitalizmus kizsákmányolása már olyan fokot ért el, hogy kibírhatatlan, akkor olyan eszköz álly jon rendelkezésére, amellyel vissza tudja verni a kapitalizmus támadásait az élet ellen. Mert aki a munkabérek, a munkaviszony és általában a munkás, a munka ellen támad, az az életet támadja meg, mivel minden élet alapja a munka. A munkásnak tehát szüksége van arra, hogy ez a joga meglegyen, ezt törvényesen szabályozzák és tiszteletben tartsák. Ezt kiegészítené a béregyeztetés korszerűbb megszervezése, de nem az, ami itt nálunk korcs formában már megvan és amit ez a javaslat is átvsz. Ha ez megvan, ha megvan az európai értelemben vett béregyeztetés, akkor a sztrájkjog és a sztrájk egyáltalában nem veszélyes, mert minden legális sztrájkot, minden megmozdulást megelőz a béreigyeztetés és a sztrájkra mint végső eszközre, mint ultima ratióra csak akkor kerül sor, amikor maga a béregyeztetés meghiúsult vagy meddőnek mutatkozott. Más országokban érdekes példáit látjuk