Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

Az országgyűlés képviselőházának 250, számból világosan látszik, hogy nem tud kifejlődni a megfelelő utánpótlás. Ugyanezek a tünetek és ugyanezek a számok ismételhetők el akár a műegyetemet nézzük, akár egyéb tudományos intézeteket nézünk. Ebben rejlik az a súlyos hiba, — amely tudományos életünk lendületében olyan sajnálatos tényként szerepei és amelyet szintén egy professzornak, egy kiváló tudósnak megállapítása szerint ismételhetek — hogy Magyarországon ilyen szűkkeblűség miatt a tudományos élet, mondhatni, csak megtűrt valami lesz az egyetemek nagy, hajszos munkájában. De nemcsak ezeknek a fizetéstelen és évekig semmiért dolgozó diplomás embereknek az érdekében kell szólnom, hanem meg kell említenem még azt is, hogy emellett még a fizetéssel bírók jövője és életkörülményei sincsenek helyesen biztosítva, Németországban egy egyetemi tanársegédnek, egy asszisztensnek a fizetése 500—600 márka, több mint Magyarországon egy egyetemi tanáré, nálunk pedig 120—180 pengős fizetéshői kell tengődniök; és amíg Németországban négy gyermek után 500 márka családi pótlékot élveznek és ott ezzel is biztosítani kívánják teljesen gondtalan megélhetésüket, addig Magyarországon egy-egy komoly tudományos munka elvégzését nem egyszer ezek a szomorú gondok és anyagi nehézségek gátolják meg. Vagy megfordított szempontja ennek a kérdésnek az, hogy kontraszelekció indul meg a tudományos világban: nincs rá mód, hogy ezek az emberek családot alapítsanak, vagy egyáltalán megnősüljenek és így tulajdonképpen egy kontraszelekcióval lefelé haladó tudományos világunk van. T. Ház! Az az én kérésem, amelyért interpellációmat előterjesztettem, hogy a magyar tudományos világ, az elmélyülő tudományos kutatás biztosítása érdekében a miniszter úr — ha a budget keretén belül is, amire szintén mód kínálkozik — emelje a fizetéses', a komoly exiszteneiát tevő egyetemi alkalmazottak számát, helyesebben rendezze azt a káoszt, amely ma az egyetemeken van. Arra nézve, hogy erre mód nyílik, legyen szabadosak néhány számot felmlítenem. A« öt egyetem évi költségvetése 16 millió pengő, aminek több mint egyharmadát a klinikák kórházi es egyélb dologi kiadásai teszik. Ezek a költségeik azonban rendkívüli módon változnak, például Szegeden a dologi költségek az összkiadásom 40%-át, Debrecenbein, a legtöbbet, 60%-át teszik ki. Sok millió pengőről van szó, tehát nyilván megvan a lehetősége ugyanezen a 'büdzsé-kereten belül a személyi dotációk és a dologi kiadások olyan reális, észszerű rendezésének, amely biztosítja a fiatal magyar -tudós generáció munkásságát. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) . Elnök: A vallás- és közoktatásügyi államtitkár úr óhajt szólni. Tasnádi Nagy András vallás- és közoktatásügyi államtitkár: T. Ház! A beteg vallás- es közoktatásügyi miniszter úr helyett én adom meg a választ t. iVónviieel ©társaim interpellációjára. (Halljuk! Halljuk!) r > Nagy örömmel állapítottam ímeg t. képviselőtársam szavaiból legyrészt azt & szeretetet, eiTi°iMyel képviselőtársaim a tudományos pályára készülő ifjúság ügyével foglalkozik, másrészt azt iaz érdeklődésit, amellyel a tudomány haladását kívánja az egyetemi tmmrikás tudósok helyzetének javításával elősegíteni. Kérem ülése 1937 november 10-én, szerdán, 373 azonban t. képviselőtársiaimiat, legyen meggyőződve arról, hogy ugyanazzal a szeretettel viseltetünk mi is a tudományos pályára készülő ifjúság iránt, mánt ő és ugyanazzal a szeretettel és megértéssel viseltetünk az egyetiem hivatása, főleg a tudomány ^ fejlieszté:e ós előbbrie'vitele tekintetében fennálló hivatása iránt. Ami t. képviselőtársamnak a konkrét kérdésekben tett előterjesztését illeti, itt anindienekelőtt arra mutatok rá, hogy az általa felhozott .számadiatokra anost iniem tudok válaszolni, amiért ezeket a számadatokat csak most hallottam. Neim tudoimt megállapítani, hogy ezek mindenben helyeisek-e, de légy bizonyos, hogy némi tévedés belecsúszott az előadásába, mert hiszen díjtalan adjunktusok és tanársegédiek nincsenek, holott ő azt mondta, hogy ezieik díjtalanul dolgoznak. Gyakornokok dolgoznak díjtalanul az egyeteimieiken, miegliehetősian nagyszámban; iez kétségtelenül úgy viain, ahogy t. képviselőtársam előiaidta. Rá kell azonban mutatnom itt arra is, hogy éppen a gyakornokok egy része nem élethivatásként dolgozik az egyetemen, haneim azért véteti fial magát gyakornokinak, hogy ott tudományos ismieffteteit ellmiélyítse és fokozza. Csak egy kisieibbik rész az, aimely hosszasabb időt kíván az egyetemiem tölteni, amely rész tehát tényleg a tudomány fejlesztésének szánja életét és imíunkásságát. Azt kérdezi igen t. képviselőtársam, hogy hajlandó-e a miniszter úr intézményesen intézkedni arra nézve,, hogy a tudományos továbbképzés és a tudomány művelése érdekében a most díjtalan egyetemi gyakornokok javadalmazást kapjanak. E tekintetben azt a választ adhatom, hogy igenis, a, miniszter úr kívánja, óhajtja hogy ezen a téren a helyzet javuljon és ebben az irányban már tett is intézkedéseket. Egyrészről a gyakornokok egyrészét úgynevezett Ädob.-os segéllyel látta el, másrészről ?7, Adob.-os segélyben részesülő gyakornokok állását fokozatosan — sajnos, a lehetőségekhez képest meglehetősen lassan — igyekszik rendszeresített gyakornoki állásokká átminősíteni. Továbbá még egy intézkedést tett máris a miniszter úr, nevezetesen azt, hogy az úgynevezett Horthy-alapítványból, amelyet ő létesített, évente száz 600 pengős ösztöndíjat nyújt ezeknek a díjtalan gyakornokoknak a támogatására. A t. Ház és t. képviselőtársaim méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy a miniszter úr minden eszközt felhasznál arra, hogy ennek a tanuló és dolgozó ifjúságnak a helyzetén könnyítsen és minden eszközt fel fog használni arra is hogy a tudományos kutatás eb mélyítését az egyetemeken szolgálja lehetővé tegye e téren a fejlődést biztosítsa. Ha nem is abban a gyors ütemben történik mindez ahogyan azt mindannyian szeretnők méltóztassék elhinni, hogy itt nem a miniszter jóindulata hiányzik, hanem ennek egyéb, elsősorban pénzügyi akadályai vannak. Tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga illeti meg. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Egészen röviden szeretnék még arra utalni, hogy az én állításom talán mégis megfelel a valóságnak, mort hivatalos pecséttel ellátott írásban díjtalan adjunktusokról, tanársegédekről és gyakornokokról szól a Pázmány-egyetem igazolása. (Zaj. — Felkiáltások a jobboldalon: Gyakornokok!)