Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

Àz országgyűlés képviselőházának 250. ezért szükségesnek mutatkozik az, hogy ne csupán csak külföldön csináljunk borpropagandát, hanem a szerencsétlen külföldi borházak helyett idehaza Magyarországon szervezzünk egy országos propagandabizpttsagot, ennek a propagandabizottságnak szervezzünk országos irodát s ez az iroda a kormányzat által meghatározandó költségvetéssel működbe igyekezzék megfelelő borpropagandával előmozdítani azt, hogy Magyarországon minél többen minél nagyobb kvantumiban fogyaszszátk a bort, Egy propagandabizottsiág Összeállítása volna tehát szükséges, amely propagandabizottságban neosak a borérdekeltségek, hanem a minisztériumokon kívül az országgyűlés felsőházának, az országgyűlés képviselőházának, ia Kiülikereskedelmi Hivatalnak, a székes fővárosnak, a mezőgazdasági kamaráknak, a Szőlősgazdiáik Egyesületének, a magyar borkereslkedőknek, az állaim vasutaknak és a magyar orvosoknak kiküldöttei is vegyenek részt és ez a propagandabizottság igyekezzék olyan országos propagandát kifejteni, hogy annalk következtében a nagyobb bor- és szőlőfogyasztás elérhető legyen. A propaganda eszközei volnának: ai sajtóreferens díjazása, cikkek, közleményeik, versek, plakátok tervezése és díjazása, röpiratok kiadása, kollektív ujságpropaganda, újsághirdetések, statisztikai adatok kikutatása, a borbarát orvosi egyesület támogatása, borminták beszerzése, borvidék-ünnepek, szóval mindaz, amitől remélhető volna, hogy Magyarországon a bor- és szőlő fogyasztás a maximumra emelkedik. Nekünk, igen t. Ház és igen t. pénzügyminiszter úr, tisztában kell lennünk azzal, hogy Magyarországon csak az fog segíteni a magyar bor elhelyezkedési lehetőségén, ha a belső fogyasztást emeljük, a belső fogyasztás emelését pedig másképpen nem lehet keresztülvinni, mint propagatív úton. Inkább erre költsünk, a propagálásra, inkább költsünk arra, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy szőlőt enni egészséges; inkább a gyümölcs fogyjon, mint a bor és ne vigyük külföldre ezeket a borokat, mert külföldi szállításokat úgysem méltóztatik tudni biztosítani, hiszen kereskedelmi szerződéseink megkötésénél — úgylátszik — a magyar bortermelés nagyon mostoha gyermek. En meg vagyok arról győződve, hogy mind németországi, mint svájci viszonylatban, ha a kereskedelmi szerződéseket megkötőknek a miniszterelnök úr és maga a kormány azt az utasítást adná, hogy lehetőleg képviselni kell a borgazdaság érdekeit, — nagyobb mértékben lehetne borokat kiszállítani, ha egyszer ennek a borgazdaságnak az érdekében az ipari, kereskedelmi és egyéb érdekképviseleteket fel tudnók áldozni és a borgazdaság érdekét előtérbe tud^ nók helyezni. Arról is meg vagyok győződve, hogy ha ezt tartották volna szem előtt, amikor a svájci tárgyalások folvtak a Nemzeti Bank érrle^ében, akkor nem lettek volna bizonvos nehézségek 's nem állították volna le a Svájcba való kivitelt és nem korlátozták volna a svájci kontingenst. A minőségi borok értékesítése szempontjából feltétlenül figyelembe kell venni azt, hogy egyes vidékek, mint Tokajhegyalja, Eger, Szekszárd, Badacsony, nem alkalmasak másra, mint bortermelésre. Ezeken a hegyeken nem lehet mást termelni, mint azt, amit őseink evülése 1937 november 10-én, szerdán. '357 századokon át termeltek, ugyanakkor az Alföldön nagyon sok olyan szőlővidék van, ahol megterem a búza és megteremnek egészen más mezőgazdasági termények is. Ezeket a szőlőtermő ^területeket tehát — ha nem is azoknak a szőlőknek a kivágatásával, amelyek már megvannak — igenis korlátozni kellene és vigyázni kellene arra, hogy ezek az alföldi szőlőtelepek ne terjeszkedhessenek tovább. Ma az a helyzet, t. Ház, hogv ha valaki engedély nélkül beültett egy szőlőtelepet, jön a feljelentés a főszolgabíróhoz, a főszolgabíiró megbünteti az illetőt 30, 40 vagy 100 pengőre, de olyan büntetést, amire a törvény lehetőséget ad, tudniillik, hogy a szőlőket ki. is lehet vágni, mondom, ilyen büntetést a főszolgabíró, de a földjnívelésügyi miniszter sem szabott ki soha. Ha komolvan vesszük a Szőlőgazdaságot és ha a kormányzat nemcsak olyan átmeneti megoldá; sokkal akarja a szőlőgazdaság rentabilitását biztosítani, mint eddig tette, akkor meg kell akadályozni azt is, hogy a szőlőtelepítések tovább terjeszkedhessenek. Mert ha a 0*7 filléres ár és a Malligán-tfokonkint 1*3 íilléres ár tovább is megmarad és il ven áron — szerintem naarvon helyesen — fel fnq-iák vásárolni az Ail föld borait, akkor a szőlőeazdaság ki van téve annak, hogy mivel bebiztosítva érzi magát, hogy ezeket az árakat megkapja, tovább fog terjeszkedni, ami pedig a történelmi szőlővidék létalaniának a sírját ássa meg. Igen t. Képviselőház! Ezekután legyen szabad áttérnem a szesztörvényre és minden kom mentár nélkül megkérdeznem a pénzügyminiszter urat, hogy az új szesztörvény javaslatát mikor tetszik beterjeszteni. (Klein Antal: Határozati javaslat is van erre!) En már láttam a szesztörvény-tervezetet két előkelő úrnál, akik itt jelen vannak; messziről megmutatták nekem és én kértem őket, hogy legyenek szívesek ezt a szesztörvényjavaslatot ideadni aiekenij de nem kaptam meg senkitől sem. Azt is láttam, igen t. Képviselőház, hogy amikor gyalog felmentem a pénzügyminisztériumba, ezelőtt két hónappal, előkelő autóik tömkelege állott a pénzügyminisztérium előtt. Azt hittem, hogy a bankok képviselői «vannak ott jelen^ de tévedtem, mert amikor megkérdeztem egy ottani embertől, hogy kié az a sok autó, azt mondotta, hogy a szeszeseké. (Derültség.) En nem akarok példálózgatni és nem akarok gyanúsítani, de úgy érzem, hogy ez a bizonyos szesztörvénytervezet csak mifelénk, a borosgazdák felé olyan féltett kincs, csak mi nem tudjuk azt megkapni és nem tudjuk meglátni, hogy mi van abban. Szeretnénk már egyszer azt látni. (Klein Antal: December 31-én lejár az országos határozat.) Van egypár olyan kis hír, amely talán belekapcsolódik annak a bizonyos szesztörvénytervezetnek kérdésébe. Erről azonban nem igen akarok beszélni, mert egyszer már megkaptam a pénzügyminiszter úrtól azt a vádat, hogy a gazdasági irigység mentalitása hat engem át, amikor a szesztörvényről és a szeszesekről beszélek. Ebbe a hibába nem iakarok újra beleesni; az a tiszteletteljes kérésem azonban, hogy méltóztassék már egyszer idehozni ezt a szesztörvény-javaslatot. Nem is azt kérem, hogy az érdekeltség kapja meg, hanem azt, hogy kapja meg a képviselőház. Mert ha még hátra van az, hogy az érdekeltségnelk fogják kiadni, az érdekeltség ama részének,