Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. ülése 1937 november 10-én, szerdán. 349 rintem igen helyesen — visszautasította azt, hogy a minisztériumot quasi mint egy expoziturát emlegessék. Nagyon örülök hogy a miniszter úr ezt visszautasította, de jobban szerettem volna, ha már sokkal előbb megtette volna ezt, akkor, amikor ilyen értelmű beadványok egész sorozata jött a miniszter úrhoz. Ezekre nem történt semmiféle visszautasítás. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól.) Bocsánatot kérek, igen t. miniszter rír, ön kapott egy levelet 1936 december 5-én, amelyben ezek a kisiparosok (Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter: December 7-éről is van egy levél!) a következőt írják a miniszter úrnak (olvassa): »Kegyelmes Urunk! Fájdalommal és megdöbbenéssel értesülünk arról, hogy ezen Nagyméltóságod által kitűzött újabb értekezlet ^megtartása előttünk ismeretlen okokból halasztást szenved. (Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter: Képviselő úr, december 7-én is kaptam egy levelet! Majd meg fogom mutatni!) Fájdalommal és megdöbbenéssel azért, mert közel három esztendő keserves tapasztalatai önkéntelenül !

is azt a jogos gyanút keltik fel bennünk, hogy megint csak a létérdekünkre és -megsemmisítésünkre törő nagyipar eddigi, általunk jól ismert és az Vő szempontjából is jól bevált halogató taktikázásával állunk szemben.« (Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter: De közben létrejött az árkon venció!) Méltóztatik látni, ezek a kisiparosok megírták ezt a miniszter úrnak és a miniszter úr nem utasította vissza. Ezek hivatkoznak arra, hogy teljesen indokolt az ő elkeseredésük. (Bornemisza Géza kereskedelmi és inarügyi miniszter: Azután létrejött a konvenció!) A miniszter úr — el kell ismerni — igen zseniális választ adott,, olyan szappanhabbuhorékot sikerült csinálnia, olyan nagy hahói, hogy a gyermeket már nem látjuk vízben. En sokkal jobban szerettem volna, ha a miniszter úr egész egvszeríípn tárgvalja ezt a kérdést. Minden szám nélkül, csak egyre kell felhívnom az igen % miniszter úr figyelmét. Azt elismerni kénvtelen a miniszter úr. aki előtt grafikonok állanak, hogy a kisiparosságnak szukcesszíve hogyan sorvadt el a működése. Azt kénytelen az iparügyi miniszter úr elismerni, hogy az 1500 vagont kitevő termelésből ma már alig ?50—300 vágón jut a kisiparosságnak és 1200 vap-ón a nagyiparé, holott az árharc megindulása előtt fele-fele v"H az PT-ánv. Sióval méltóztatik látni, mi a helyzet. Mivel magyarázza meg az igen t. miniszter úr azt ami itt történt, ha ez nem az eddip-ipnlitikaiknvetkezménve'FFz az egyik kérdés. . Másik kérdésem a következő: Igen t. miniszter úr, egyet kérdezek: Hajlandó-e a miniszter úr a kisiparosságnak megadni azt a kedvezményt, illetve azt a jogot, amellyel más rendelkezik? Semmi többet! Hailandó-e egyfr>T>m

H kondícióik mellett lehetővé tenni... (Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter: Mi az, hogy »egyforma«?) Miért nem lehet? (Bornemisiza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter: Mert közben keményíteni kell az olajat!) Az egy külön üzlet, az a keményítéssel foglalkozó gyárak dolga, (Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter: ö nem tudja maga keményíteni!) azok részéről úgyis meg lesznek sarcolva. (Zaj.) A miniszter úr maga elismerte, hogy ezek ki vannak szolgáltatva; minthogy merevítéssel nem foglalkozhatnak, ők már így is a konkurrencia kezében vannak. Méltóztassék tehát legalább azt a lehetőséget megadni, hogy ők maguk szerezhessék be az anyagot. Erre kérem a miniszter urat és azt kérdezem: hajlandó-e a miniszter úr nem arra, hogy egyszerre megengedje a koprabehozatalt, mert ezzel a kérdés nincs megoldva, ez csak egy látszólagos megoldás, hanem hajlandó-e a miniszter úr egyforma feltételek mellett megengedni a kopra-, illetve a nyersanyagbehozatalt? Mert ha a miniszter úrnak az lesz a kívánsága, hogy egyiknek sem enged ... (Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter: Kommunizáljaiin a keményítőüzemeket?) Nem, hanem tessék -megállapodni ... (Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter: Csináljak egy új keményítő szervet?) Az igen t. miniszter úr éppen az Árelemző Bizottságra szokott hivatkozni, hogy ott az árakat lehet rögzíteni. Ha tehát az Árelemző Bizottság tud rögzíteni, akkor méltóztassék rögzíteni a keményítőnél is, hogy milyen áron tartozzanak a keményítőt adni. (Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter: Ez történik!) Akkor viszont semmi nehézség sincs: a kisiparos majd oda fogja adni az anyagot, ahova akarja. Még egy kérdésben szeretnék a miniszter úrnak válaszolni. A miniszter úr azt mondja, hogy én ne avatkozzam be két nagy gyárnak a harcába. Ne tessék rossz néven venni, miniszter úr, én a leghatározottabban vissza kell, hogy utasítsam az e mögött rejlő inszinuációt, és én erre azt kérem, hogy a minisztérium viszont ne álljon egy gyár érdeke mellé, hanem álljon a szappangyárosok mellé. Ha majd a szappangyárosok érdekeit fogja képviselni a minisztérium és nem egy bizonyos érdekeltségét, akkor nem lesz semmiféle ilyen felszólalásra szükség a Házban. (Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter: JLz gyanúsítás! — Egy hang a jobboldalon: Megint gyanúsít!) Másodszor: méltóztassék tudomásul venni, igen t. miniszter úr, hogy én egyedül és kizárólag a kis szappanfőzők és a kisiparosságérdekében szólalok fel. Nevetséges lenne, ha én felállnék azokért beszélni, akik elég erősek ahhoz, hogy megvédjék magúikat; hiszen a minisztérium bizonyult gyengének a nagyiparral szemben, nem én; a minisztérium bizonyult gyengének, mert nem tudta keresztülvinni a maga akaratát. Végül pedig: az igen t. miniszter ur azt mondja, hogy én olyan kaput döngettem, amely nyitva van, mert én azt kérem, hogy ezeket a nyersanyagokat most vámmentesen hozhassák be. (Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter: Nem most! Akkor is!) En ezt nagyon jól tudom... (Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter: Akkor miért tetszett interpellációjában az ellenkezőjét állítani?) Igen t. miniszter úr, én azóta érintkeztem a 'földmívelésügyi minisztérium illetékes ügyosztályával és a földmívelésügyi minisztérium illetékes ügyosztálya a következőket mondta :_ Kérem,, mi meg akartuk csinálni, hogy emeljék fel a vamot, nekünk kívánatos lett volna, hogy magyar termelvényű olajmagvakból üssenek es merevítsenek olajat és abból főzzék a szai> pant, de nem tudtuk keresztülvinni, az ipari érdekeltséggel szemben nem volt elég eroník. Szóval azt a régi öt aranykoronás vámot akarták behozni, amely azelőtt volt, de eve-