Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-247

â68 Az országgyűlés képviselőházának 2U7. ülése 19É7 november 4-én, csütörtökön. Ilyen például az, hogy a bíróilag lefoglalt ingóságot a végrehajtást szenvedő eladja, ezzel pedig már bűncselekményt követett el, amiért meg is büntetik 10, vagy 20 pengőre. Ilyen vagyon elleni vétség miatt pedig örökidőkre elesni minden tűzhareosi előnytől talán túlszigorú rendelkezés volna. Ennek mellőzését Ezenkívül a magas kormány figyelmébe ajánlom a rehabilitáció kérdését. Méltóztassék megadni annak lehetőségét, hogy ha a bűncselekmény elkövetése után egy bizonyos ideig bűntelenül és kifogástalanul élt az a bajtárs, akkor a büntetés konzekvenciái megszűnjenek. Ami a további teendőket illeti, legyen szabad ezeket a miniszter úr elgondolásának is megfelelően, három csoportba osztanom. Elsősorban foglalkozni kívánok a rendeleti és végrehajtási anyaggal, azután a társadalmi anyaggal, végül pedig a novelláris anyaggal. Rendeleti és végrehajtási úton nézetem szerint elsősorban, a földreform, a telepítési előnyök, a házhelyhezjuttatások valósítandók meg és gondoskodni kell arról,

; hogy tűzharcos bajtársaink megfelelő házépítkezési kölcsönökben is részesüljenek és azok a földreformadósságokra vonatkozó kedvezmények, amelyeket a kormány nemrégen biztosított, minden tűzharcosra is kiterjeszthessenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt, magaméyá teszem Igmándy-Hegyessy Géza tábornok úrnak, a vitézek országos ügyvezető törzskapitányának azt az elgondolását, hogy az érempótdíjakat is be lehetne számítani a földhözjuttatásnál, valamint a tűzharcosok hadikölcsönköveteléseit is és ezzel lehetne elsősorban megkezdeni ennek a két nagy hátralévő adósságnak a törlesztését. A falu népének megsegítése is így történhetik, különösképpen a földhöz- és házhelyhezjuttatások biztosítása útján. Bizony, elég szomorú, hogy a Károlyi-birtokot, amelyet annak idején a nemzet elkobzott a hazaárulótól és a hadirokkantaknak ítélt oda, később kulturális célokra mégis elvonták. Hiszem, hogy most az új telepítési eljárás során fokozottan is fog gondoskodni a kormány arról, hogy érdemes hadirokkantakat és frontharcosokat földhöz, házhelyhez és ekként biztos exisztenciához juttasson. (Helyeslés a jobboldalon ) Látjuk a nagy olasz nemzetnél is, hogy az ő nagy világhatalmi törekvései és ambíciói éppen azzal támasztja alá a legjobban és azzal fokozza a nemzet lelki felkészültségét, hogy egész városokat juttat a tűzharcosoknak. Csak most a napokban avatott fel Mussolini egy újabb ilyen várost. Magam is szemtanúja voltam, megnéztem Sabaudia és Littoria városát és gyönyörködve láttam, hogy 30.000 frontharcos és hadirokkant szebbnél szebb modern kis kertes házakban elhelyezve éli ott boldogan az életét és csak természetes, hogy ezek és ezeknek a leszármazói mindig és boldog örömmel fogják életüket is feláldozni a hazáért, ha a haza hívni fogja őket. A munkábahelyezések szigorú végrehajtása is rendkívül fontos teendője lesz a kormánynak és a honvédelmi miniszter úrnak a törvényjavaslat letárgyalása után. Legyen szabad itt külön arra is felhívnom a honvédelmi miniszter úr figyelmét, hogy megfelelő indokolási kötelezettséget állapítson meg ott, ahol mellőzik a tűzharcos alkalmazását, mert az van legtöbbször a törvényben, hogy egyenlő feltételek között előnyt kap a tűzharcos. Ezt könnyű kijátszani, tehát legyen köteles megindokolni a hatóság, hogy miért nem tartja egyenlő feltételűnek a tűzharcost egy másik pályázóval szemben. (Helyeslés a jobboldalon.) A közüzemeknél fegyelmileg külön felelősségre kellene vonni a közüzem vezetőjét minden mulasztás esetében, a magánvállalatoknál pedig e vállalatoknak a szubvencióját is el kell vonni, ha annyira hazafiatlanul viselkednek, hogy még a törvény rendelkezéseit sem tartják be. En itt (köszönettel és örömmel vettem a honvédelmi miniszter úrnak a bizottsági tárgyalások során tett ama nagy horderejű kijelentését, hogy a bírságolás lehetősége a közüzemekkel szemben is fennáll. Ez a jövőben bizonyára serkentőleg fog hatni a közüzemeinkre, amelyek — sajnos — erről a helyről is meg kell, hogy állapítsam — még a rokkanttöryény kötelező rendelkezéseit sem tartják be és mindezideig a felelősségrevonás elől kitértek. Fontosnak tartom a munkábahelyezéseken túlmenőleg azt, hogy a közszolgálatban álló tűzharcos bajtársaink előléptetési sérelmei fokozatosan orvosoltassanak. Meg vagyok győződve, hogy a honvédelmi miniszter úr és a m. ikir. kormány mindent meg is fognak tenni annak érdekében, hogy ezek az előléptetési sérelmek, amelyek Önhibájukon kívül érték ezeket az érdemes bajtársainkat, mielőbb reparáltassanak. Bizony szomorú arra gondolni, hogy még ma is, 20 évvel a világháború után, vannak tűzharcosok, akitk díjnoki sorban tengődnek, vagy mint ideiglenes alkalmazottak még nem jutottak véglegesítéshez. Vannak például a rendőrségnél olyan bajtársaink, akik még ma is a legalacsonyabb tiszti fokozatban vannak, holott ugyanakkor kollégáik már messze túlhaladták őket. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Tehát mindezeknek az előléptetési sérelmeknek orvoslása mindenütt szintén a végrehajtási feladatok közé tartozik. A közszállítási kedvezményeknél íkívánok még rámutatni arra, hogy sajnos, az a közszállítási kedvezmény, amely a hadirokkant kisiparos és most immár a tűzharcos kisiparost is meg fogja illetni, — az a bizonyos 6%-os kedvezmény — a gyakorlatban alig jelent előnyt, mert minden kisiparosnak megvan ugyanez a 6%-os előnye. Ezekkel szemben tehát ez semmi egyéb, mint egy általánosságban tartott előny és mint százalékos előny nem érvényesül. Ezért fontos volna ezt a kérdést is egységesen és olyan módon rendeletileg rendezni, hogy talán a vitézek részére biztosított külön 1%-ot minden hadirokkant és tűzharcos is élvezhesse, hogy más pályázókkal szemben tegyen valamelyes valóságos előnyük is, azonkívül pedig a kauciók letétele alól is mentesüljenek ezelk a bajtársaink, már amennyire ezt a lehetőségek megengedik. Rá kívánok még mutatni a munkaalkalma kérdésekkel kapcsolatban arra, hogy ügyvédbajtársaim érdekében kívánatos volna az ügyvédi közmegbízatásoknak olyan rendezése, hogy e közmegbízatásokat is elsősorban a világháborúban katonai szolgálatot teljesített tűzharcos ügyvédek kapják. Fogtechnikus-bajtársaink érdekében is méltóztassék megengedni, hogy — csak egy mondattal — előterjesszek egy kérelmet, hogy a nem vizsgázott tűzharcos fogtechnikusok utólag engedtessenek vizsgára és ezzel képesített fogászmesterekké legyenek. Ma, sajnos, őket a szájbandolgozásban akadályozza a nemrégen 'hozott törvény. Ez súlyos sérelmük,