Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-236
Az országgyűlés képviselőházának 23 6. ülése 1937 június 23-án, szerdán. 19 niszter úrihoz ia külsővati ág. ev. elemi iskola építési segélye ügyében. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Mi az oka annak, hogy 'az 1925. év folyamán már megállapított építési segélyt» melynek megállapításáról Veszprém megye közigazgatási bizottsága hivatalos értesítést is kapott, nem folyósították, annak ellenére, hogy a 86 tanulót befogadó egytermes iskola olyan állapotban van, hogy minden pillanatban összedőléstől lehet tartani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sulyok Dezső: T. Ház! Miután a kultuszminiszter úr az ülés folyamán volt szíves velem közölni, hogy a kért segélyt az iskola részére folyósította és az július 1-ével kifizetésre is kerül, interpellációm elmondásától elállók. Elnök: A képviselő úr elállt interpellációjától, tehát az interpelláció töröltetik-. Következik Propper Sándor képviselő úr interpellációja a belügyminiszterihez a Pestszentlőrinc megyei várost állandóan fenyegető talajvíz levezetése tárgyában. A képviselő úr interpellációjának elmondására az elnöktől halasztást kért és kapott Következnék Kun Béla képviselő úr interpellációja a kormányhoz a tűrhetetlen tűzifadrágítás ügyében. A képviselő úr az interpellációja elmondására az elnöktől halasztást kért és kapott. Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz a kispesti békétlenkedések ügyében. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kérem a jegyző urat az interpelláció szövegének felolvasására. Esztergályos János jegyző (olvassa) : »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak a kispesti békétl enkedés ékről ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Ház! Nem lakartam komolyabb címet adni interpellációmnak, mint azt, hogy a kispesti randalirozások, vagy — ahogy ez később ihelyesbíttetett — a kispesti békétlenkedések tárgyában intézlek a t. belügyminiszter úrhoz kérdést. Kispest város békéjét napok óta esti békétlenkedések zavarják meg, kávéházak és magánlakások ablakait verik be és amikor keresik azt, hogy ki követi el ezeket a békétlenkedéseket, akkor legfeljebb egy berúgott állapotban az Internacionálét éneklő nacionalista ifjúsági vezérrel találkoznak a rendőrök. (Farkas István: Kémerii) Méltóztassék megengedni ismét, hogy tisztelettel azt kérdezzem, vájjon miként lehetséges az, hogy. aki olyan szélsőséges nacionalista politikát képvisel az ifjúság között, mint a Kispesten berúgott állapotban talált t. fiatal úr, az berúgott állapotban a III. Internacionálét énekli, nem is egyedül, hanem másodmagával 1 ? Kiváncsi vagyok arra, hogy például melyik baloldali képviselőnek jutna eszébe, hogy berúgott állapotban például az Ergerberger-t énekelje. (Rácz Kálmán: Az nincs kizárva! Már megtörtén! — Kolossváry László: Már sok zsidó énekelte!) En, t. képviselőtársam, csak arra vagyok kíváncsi, hogy a képviselő úr példának okáért szokta-e borközi állapotbau a III. Internacinálé dalát énekelni? (Elnök csenget.) Kispesten az utóbbi időben különféle békétlenkedések vannak. Budapest közvetlen közelében, 10 kilométerre innen fordulnak ( elő olyan jelenségek, amilyeneknek előfordulniok nem volna szabad., Kötelességemnek tartom, hogy legelsősorban ezeknek a békétlenkedéseknek hátterével foglalkozzam a képviselőház előtt. (Halljuk! Halljuk!) a szélsőbaloldalon.) Kispesten van egy vidéki színigazgató, akinek Szekszárdon van a társulata — szegénynek — és Szekszárdról jött május 13-án Kispestre. Hogy egy 44 tagból álló színtársulatnak, egy 44 családot eltartó vidéki színigazgatónak milyen az élete, azt hiszem, ezt t. képviselőtársaim előtt, akik. legnagyobbrészt maguk is vidéki kerületeket képviselnek, leírnom teljesen felesleges. Hogy mit jelent egy ilyen vidéki színigazgatónál, mondjuk példának okáért, egy újság részére havi pausáléban odaadott 100 pengő, azt hiszem, szintén méltóztatnak elképzelni. Ezek után bátor vagyok előadni, hogy május hó 13-án a kispesti színigazgató, megérkezvén Szekszárdról, egy mozgófényképszínházat bérelt az esti előadásai részére. Elsősorban is felvette a gérokkját, tiszteletét tette a helyi hatóságoknál; megjelent a polgármesternél, kérte a támogatását, mire a polgármester úr azt felelte, hogy magának ugyan nehéz helyzete lesz itt, de természetes dolog, hogy támogatni fogjuk. Ezután elment a színigazgató a helyi sajtóhoz, hogy tiszteletét tegye. Felajánlotta a helyi sajtónak az esti előadásokra a két ingyen jegyet és kérte, legyen szíves őt támogatni. Erre a Pestvidéki Elet című, lap szerkesztőségében egy fiatalember, aki fogadta őt, arra a kérdésre, hogy hol van a szerkesztő úr, azt felelte, hogy a szerkesztő úr nincs jelen, de a színházi ügyeket ő intézi. Amikor a színigazgató kérte a jóindulatát, azt felelte, hogy a jóindulat ára az, adjon fel a lapban egy hirdetést, amelyért havi 100 pengőt kell fizetni. A színigazgató erre.az mondta, hogy az ő bevétele csak annyi, hogy a színtársulat tagjai éppen, hogy éhen nem halnak, nem tud tehát 100 pengőt fizetni, ^ de majd feljön a jövő héten hozzá, addig látni fogja, milyen a színház bevétele. A fiatalember erre azt mondotta, hogy a jövő héten talán már késő lesz. A színigazgató erre felküldte a titkárnőjét a polgármesterhez; kérdezte, muszáj-e neki 100 pengőt adni havonkint hirdetésre annak a lapnak, amely alig néhányszáz példányban jelenik meg. A dolog vége az lett, hogy az igazgató a 100 pengőt nem adta meg. Az eredmény az volt, hogy ez a helyi lap a színtársulatot nem csupán az előadott darabok miatt és nem csupán a társulat színjátszó készsége miatt támadta, hanem a tagokat személyükben is súlyosan támadni kezdte. Ezután esténkint tüntetések voltak, a megjelent néhány fiatalember a színház előadását akarta lehetetlenné tenni, amiből aztán az lett, hogy a színtársulat egyik tagja és az illető helyi lap munkatársa között verekedésre került a sor. Nem csupán a színház előtt kellett állandó rendőri készültségnek lennie, hanem az is megtörtént, hogy beverték egy főorvos ablakait, beverték egy kávéház ablakait és fel van dúlva azóta egész Kispest társadalmi élete, pedig ott. azelőtt a legnagyobb nyugalom, rend és békesség uralkodott. Én 15 esztendő óta ismerem Kispestet, lő esztendő óta járok oda nagyon gyakran, mondhatom, az egész város társadalma a legbékésebb, legszeretőbb egyetértésben, igazán nem
