Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-246

Az országgyűlés képviselőházának 246. hátralékos gazdáktól, hogy a múlt bűneit képező adóhátralékaikat egyszerre fizessék meg, mert bizonyságot tettek arról, hogy bennük megvan a készség, mert, hála Istennek, mindenfelé azt tapasztaljuk, hogy az idei adók nagyon szépen, száz százalékig befolynak, különösen a kisembereknél. Amikor tehát ilyen hatalmas erőfeszítést tesznek, — mert még nem heverték ki az öt esztendőt, tíz esztendő kell ahhoz, hogy az a kisgazda odajusson, ahol 1929—30-ban volt — akkor ne kívánjuk tőlük, ha úgyis eleget tesznek az idei esztendőben adófizetési kötelezettségeiknek, hogy adóhátralékaikat egyszerre fizessék meg, hanem adjunk nekik időt arra, hogy lassan tudjanak eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek. Az a kérésem a pénzügyminiszter úrhoz, hogy az adóbehajtás módszereit hozza összhangb cl HZ állattenyésztés fontos céljaival. (Helyesles a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. -Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Nagyon hálás vagyok a képviselő úrnak az interpellációiért,, mert abba az egészen különleges helyzetbe hozott, hogy a pénzügyminiszter a százszázalékot meghaladó mértékben adhat kedvező választ a feltett kérdésekre. Nevezetesen már hosszabb idő előtt és ismételten felkerestek egyes képviselőtársaim a pártunkból és szóvátették ezeket a kérdéseket. Több kérdésről is volt szó, de én most csak erre a háromra utalok, mert akkor mind a három kérdést reiideztem. Megállapítottam ugyanis azt, de miután részben feledésbe ment, egy rendelettel felfrissítettem az adóhatóságok emlékezetét arra nézve, hogy ez a 9090/1932-es számú rendelet nem törölte el a közadókezelési utasításnak azt a kedvezményét, amelynek értelmében fennáll az a mentesség, amelynek megadását méltóztatott az első kérdésben kérni. A képviselő úr felszólalása mindenesetre alkalmat fog nekem adni, hogy erre újra felhívjam a hatóságok figyelmét. Erre megvan a módom azokon a havonta tartott pénzügyigazgatói értekezleteken, amelyeket két év eiótt bevezettem és amelyeknek köszönhető az, hogy az adóztatás bizonyos erély dacára, ,az egyéni sérelemnek a lehető elkerülésével keresztülvihető. A második kérdésben egy kicsit továbbmegyek, mint amit a képviselő úr kér. Nevezetesen azt a felhatalmazást adtam a hatóságoknak, hogy ha egy állattartó gazda a haszonállatát azért adja el, hogy annak árából más haszonállatot vásárolhasson, akkor az eladó állat becsértékének 75 százaléka helyett egy, a körülményekhez igazodó kisebb Összeget követeljenek, helyesebben indokolt esetben a befizetéstől teljesen eltekinthessenek. Azt hiszem, ez teljesen fedi, ;

sőt meghaladja azt, amjt^ kérni méltóztatott. De mondom, t. képviselőtársaim kérésére már régebben meghozattak ezek az intézkedések. Azután még egy enyhítést tettünk, — amiről nem méltóztatott beszélni — hogy tudniillik a fizetési kedvezményt a hatóságok vegyék figyelembe ilyen esetben és ha a fizetési kedvezmény folytán az adó összegének csak egy kisebb részlete esedékes, akkor még a 75 százalékot se vegyék igénybe az eladandó állat értékesítésénél. Ami a harmadik kérdést illeti, hogy tudniillik a tehén ' bizonyos esetekben igás állatnak tekintessék, erre megvan a lehetőség, de erre ülése 1937 november 3-án, szerdán. 247 is fel fogom újólag hívni a pénzügyi hatóságok figyelmét. Nagyon örülök, ha különösen a .kisgazdatársadalom irányában, az adózás terén, ahol bizony inkább az értelmet vagyok kénytelen követni, mint szívemet, olyan választ adhatok, amely, azt hiszem,, .mindenkit kielégít. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Gallasz Ágost Rudolf: T. Ház! Örülök, hogy abban a szerencsében részesültem, hogy a pénzügyminiszter úrtól ilyen kedvező választ kaptam. A választ köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Esztergályos János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. vitéz Msikolczy Hugó (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a névmagyarosítás tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a hozzá beérkezett névmagyarosítási kérelmeket kétféleképpen kezeli a minisztérium? Hajlandó-e a miniszter úr világos magyarázatát adni annak, hogy a frontharcosi és hadirokkantsági igazoláson kívül milyen érdemeket kell a kérelmezőnek igazolni? Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, hogy a magyar állampolgárokra méltánytalan, megkülönböztető kezelése a névmagyarosításnak megszűnjön a belügyminisztériumban?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! Néhány évvel ezelőtt a belügyminiszteri székből úgyszólván felhívás hangzott el az idegennevű magyar állampolgárokhoz, amelyben az akkori belügyminiszter úr azt mondotta, hogy azok a magyar állampolgárok, akiknek a neve idegen hangzású, azzal is iparkodjanak a magyarsághoz való tartozandóságukat bizonyítani, hogy idegenhangzású nevüket megmagyarosítják. Erre országos akció indult el, amelynek következménye lett, hogy százával érkeztek a belügyminisztériumba olyan kérvények, amelyekben magyar nevet kértek az eddigi idegenhangzású nevek helyett. Külön névmagyarosító iroda is létesült a fővárosban, ahová tömegesen érkeztek hasonló kérvények. Ez az akció bizonyos ideig elég szépen ment. Maga a belügyminisztérium a hozzá beérkező kérvényeket, tekintet nélkül arra, hogy azok kitol és honnan jöttek, a leggyorsabban elintézte. Mi képviselők, akik úgyszólván napos vendégei vagyunk a minisztériumoknak, bizonyos idő múlva kénytelenek voltunk megállapítani, hogy az adminisztrációs pontosságban bizonyos defektus állt be, nevezetesen a kérelmek egy részének elintézése már nem ment abban a tempóban, ahogy az egy darab ideig ment. Egy napon az a meglepetés ért bennünket és érte az érdekelteket, hogy a minisztérium értésére adta az érdekelteknek és azoknak, akik ezekben az