Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-246
236 Az országgyűlés képviselőházának 24 felől: Ez így van!) Erre az elnök azt mondja (olvassa): »Ez a megállapodás közöttük, ilyen szerződést kötnek. Vádlott: Igen, de ez csak újabb szokás. Elnök: Nem újabb, ez megállapodás, kétoldalú megállapodás. Azért vállalja, hogy megkapja az aratást. Vádlott: Ez kényszer a munkásra nézve. Elnök: Ki kényszeríti? Nem kényszeríti őket senki. Vádlott: Az éhség kényszeríti. Elnök: Nem kényszeríti senki, legfeljebb csak az, hogy mindenkinek dolgozni kell. Ha a munkás nem vállalja ezt a megállapodást, akkor nem vállalja.« T. Ház! Én ehhez nem fűzök hozzá kommentárt. Méltóztassék megengedni, (Folytonos zaj.) hogy egy közgazdasági tévedésre is felhívjam szíves figyelmüket (olvassa): »Elnök: Ön nagyon jól tudja, hogy a nagybirtoknak megvannak a megfelelő előnyei. A nagyvárosok nem termelnek, a kis törpebirtok nem láthatja el a népességet. Vádlott: A kisbirtok többet termel, mint a nagybirtok. Elnök: Dehogy termel! Felhasználja a saját háztartására, amit termel!« (Zaj, derültség és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mozgás a jobb oldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Pedig ez 70 százalékban így van!) Méltóztassék megengedni, hogy ehhez szerényen hozzáfűzzem azt, hogy vájjon Franciaországban ki élelmezi Párizst, vagy Dániában ki élelmezi a Városokat, hiszen ott nincsenek nagybirtokok? (Nagy zaj. — Propper Sándor: Soronkívül előléptetni! — Némethy Vilmos: ítéljük el ezt a bírói stílust!) De van itt azután egy még szomorúbb passzus is. Azt mondja az elnök (olvassa): »A kisgazdatársadalom is munka nélkül van az év egy bizonyos részében. Álcár földmunkás, akár százholdas, akkor is munka nélkül var; télen. Vádlott: De azoknak terem ám a földjük, míg ezek nyáron 4—5 métermázsa gabonát keresnek és ebből nem lehet 7—8 tagú családot is eltartani. Elnök: Természetes, hogy nem lehet megélni belőle, egyéb munkát is kell vállalni. Vádlott: Ősztől kezdve megszűnik a munka. Elnök: Tessék háziiparral foglalkozni!« (Nagy zaj és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Olyan lehetetlen ez? Ez nem lehetetlen! — Tildy Zoltán: Hol van az értékesítési lehetőség? Nevetséges! — Gr. Festetics Domonkos: Nálunk mindenki háziiparral foglalkozik! — Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Amikor azután a vádlott azt mondta, hogy: igen, csak ehhez tanítani és nevelni kell a népet, akkor a következőket válaszolta az elnök (olvassa): »Az állami gondoskodás nem lehet olyan, hogy minden egyes embert az állam tanítson meg. Vádlott: De az iskolákban nyújthatná az alapot, felkelthetné a figyelmet! Elnök: Éppen az ön könyvében mond egy-két olyan esetet, amikor az illetők maguk segítettek magúikon és a saját erejükkel boldogultak. Vádlott: Ez egy-két kimagasló tehetség. Elnök: Hát utánozzák! Gondolkozzék mindenki a maga esze szerint! (Nagy zaj és mozgás bal felől.) Vádlott: Ez elenyésző kisebbség, a tömegeket tervszerűen kell nevelni! Elnök: Arra való az iskola, hogy tanítson; azután mindenki gondoskodjék magáról.« (Nagy mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Űj Menenius Agrippa!) Kovács perével kapcsolatban is szeretnék egy passzust felolvasni. Azt mondja Kovács, hogy még ma is előfordul, hogy két-három család zsúfolódik össze egy lakásban. (Igaz! -Ügy 6. ülése 1937 november 3-OM, szerdán.. >Van! a bal- és szélsőbaloldalon.) »Elnök: Ez törvényellenes! Miért nem tesznek ellene panaszt? Vádlott: Ha egy cseled megjelenik, a szolgabírói hivatalban, azonnal kidobják az uradalomból. Elnök: Lehet, hogy kidobják, de az igazát megkapja!« (Mozgás és zajos derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Cseh-Szombathy László: Nagy megnyugvás!) Én ezekhez a megjegyzéseikhez, ezekhez a passzusokhoz nem kívánok megjegyzéseket fűzni, ezek önmagukért beszélnek. Most csak arról a hatásról kívánóik még néhány szót szólani, amelyet ezek a perek keltettek a magyar közvéleményiben. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Meggyőződésem és nagyon sokak véleménye szerint a bíróság tekintélyének ártanak ezek legelsősorban... (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Az ilyen beszédek ártanak! — Némethy Vilmos: Nem az árt, hogy elmondják! Az ilyen tények ártanak! — vitéz Balogh Gábor: Hol van a hírói függetlenség? Kabarét csiniálnak a bíróság tekintélyéből! — Folytonos zaj a bal- és saélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Rupert Rezső: Ezzel nem védik meg a bírói tekintélyt! — Horváth Zoltán: A bíró ne tárgyaljon így! A bíró tényeket állapíltlson meg, tényálladéki elemeket keressen — Zaj. — Boczonádi Szabó Imre: Fellebbezzenek, ha nincsenek megelégedve! — Elnök csenget.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr beszédideje lejárt. (Haám Artúr: Szomorú dolgok ezek, nem nevetnivalók!) Béldi Béla: Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 peirocel való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Nem adjuk meg! — Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Megadjuk!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felálLani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a kért meghosszabbítást nem (adta meg. Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. (Zaj a baloldalon. — Rupert Rezső: A miniszter úr nem akarta a meghosszabbítást ! Illojaliitláis a minászteir úr részéről! — Propper Sándor: Ezzel nem védik meg a tényeket ! — Rupert Rezső: Az interpellált miniszterek mindig hozzá szoktak járulni a meghosszabbításhoz! A legprimitívebb gavalléria, hogy a szónokot beszélni engedjék! — vitéz Csicsery-Rónay István: Ne oktassa a miniszter urat! — Folytonos zaj. — vitéz Balogh Gábor: Lejáratása a tekintélyeknek!) Béldi Béla: Minthogy többségi szavazattal beléimf ojtották a szót, ezekkel a _ kérdésekkel többié nem foglalkozhatomJ és anajd a viiszonválasz, során igyekszem elmondani azt, amit most elmondani akartam. (Állandó nagy zaj. — Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügy miniszter úr kíván válaszolni. Lázár 1 , Andor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy azzal a felelősségérzettel szóljak hozzá ehhez a kérdéshez, amely engem, úgyis, mint magyar embert, úgyis, mint Magyarország igazságügyminiszterét terhel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Halljuk! Halljuk!) Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam beszéde őszintén szólva, nagyon elszomorított, (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Min-
