Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-246
234 Az országgyűlés képviselőházinak 2£ és méltóztassék elhinni, hogy jövőbeli cselekedeteim is teljesen egyezni fognak eddigi szavaimmal. Egyéb válaszom nincs. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Fábián Béla: Az őrgróf úr vízbefúl! — Zaj.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Vázsonyi János: T. Ház! Annak betartása reményében, amit az igazságügy miniszter úr mondott és kijelentett, a választ tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az igazságügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Béldi Béla képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Interpelláció az összkormányhoz magyar írók izgatási bűnperei tárgyában. A Szabó Dezső, Féja Géza, Kovács Imre magyar írók ellen indult perek a közvélemény egy részében azt a hitet keltik, hogy Magyarországon a véleménynyilvánítás' és a szellem szabadsága nines biztosítva. Ennek a feltevésnek megerősödése a fennálló társadalmi rend igazságosságába vetett hitet és ezzel a társadalmi és állami élet alapjait alkalmas gyengíteni, külső ellenségeinknek pedig ürügyül szolgálhat arra, hogy Magyarországot reakción ár iusként bélyegezzék meg. Továbbmenőleg: ezek a perek — megfélemlítő hatásuknál fogva — alkalmasak arra is, hogy az olyannyira szükséges népi irányú, gyökeres gazdasági-szociális átalakulásra irányuló szellemi és társadalmi törekvéseket gyengítsék. Miután pedig ez a magyar nemzet jövőjére végzetes hatással volna, tisztelettel kérdezem a magyar királyi kormánytól: hajlandó-e a szellemi szabadságot és a magyar írók véleménynyilvánításának jogát ugyanakkor, 'amikor az alantas politikai izgatások igen nagy részben megtorlatlanul maradnak, alkalmas módon biztosítani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Béldi Béla: T. Ház! Előre kell bocsátanom, hogy interpellációmból ki akarok zárni mindenféle szenvedélyt s tisztán a tárgyilagosság és szakszerűség eszközeivel kívánom a magam szerény véleményét hozzáfűzni ezekhez a bűnperekhez, amelyek kiváló magyar írók ellen folynak. Meg kell mondanom, hogy a közvéleményben, legalább is a közvélemény igen nagy részében, ezek a sorozatosan emelt vádak azt a látszatot keltik, hogy itt egy tendenciózus hajsza folyik a szellemi szabadság ellen. (Farkas István: Ügy van!) Annál is inkább ez a látszat, mert nemcsak különböző írók különböző című műveit inkriminálja az ügyészség, hanem azért is, mert pl. Féja Géza ellen ugyan amiatt a könyv miatt, amelyért most elítélték, még négy különböző helyről indult per. így maga az ügyészség inkriminálja a második és harmadik kiadást, ezen felül pert indított Szentes varosa, az ár ment esi tő társulat és Pallavicini Őrgróf is. így tehát kilátásunk van arra, hogy esetleg néhány esztendőre is el fogják ítélni Féja Gézát, ugyanannak a könyvnek az alapján, amely miatt öt hónapot kapott. Rátérek most a vádemelés tenyéré. Azt hiszem, nagyon veszedelmes dolog szembeállni 6. ülése 1937 november 3-án, szerdán. azokkal a szellemi törekvésekkel, amelyek kétségkívül jóhiszeműen és jóindulatúlag kívánják a magyar nép ügyét szolgálni. Veszedelmes ez éppen a vádemelők mentalitása szempontjából is, mert mártírokat csinálni soha nem volt jó politika, de amellett ez teljes félreismerése nemcsak az író jogainak, hanem az író kötelességeinek is. Mert az író kötelessége igenis az, hogy feltárja a való helyzetet és megmutassa a sebeket, hogy azokat gyógyítani lehessen. (Zaj, — Egy hang a középen: A bíróságnak más a véleménye, t. képviselő úr! — Farkas István közbeszól. — Lázár Andor igazságügyminiszter: Azok beszélnek róla a legtöbbet, akik nem olvasták el a könyvet! — Farkas István: Maga tévedett,, uram, többet olvastam, mint uraságod! — Elnök csenget-) Félreismerése ez azonban az általános fejlődés jelentkezésének is. (Farkas István: Ügy látszik nem ismeri a magyar történelmet! — Propper Sándor: Grünwald könyve elévült, az a szerencse!) Elnök: Farkas képviselő úr legyen csendben! Béldi Béla: Végeredményben az emberi fejlődés Örök dialektikájával állunk szemben és természetes az, hogy mindig lesznek olyanok, akik egy kissé pesszimisztikusabb szemszögből, nézőpontból látják az eseményeket, és mindig lesznek olyanok, akik optimisztikusabban ítélik meg a dolgokat. Ha a szellemi fejlődésnek és a szellemi törekvéseknek vádemelésekkel és bírói ítéletekkel akarunk gátat szabni, akkor az emberiség nem fejlődhetnék s ha a múltban így jártunk volna el, akkor soha nem jutottunk volna el ehhez a gazdasági és társadalmi rendszerhez* amelyben élünk és amelynek védelmében ezek a vádemelések történnek. De ne méltóztassék azt hinni, hogy ezekkel a vádemelésekkel és ítéletekkel a jelenlegi társadalmi és gazdasági rendszernek szolgálatot tesznek, mert ennek végeredményben a szabadság az éltető eleme és tulajdonképpen ennek a szabadságnak, az írói és szellemi szabadságnak akarnak gátat vetni ezekkel a bűnperekkel. Nem védelmezem a fennálló társadalmi és gazdasági rendet olyan mértékben, amilyen mértékben egyesek védelmezik, meg kell azonban állapítanom, hogy ha érvényes törvények vannak, akkor ezek minden irányban érvényesek, tehát a szabadság védelmére is éppen úgy alkalmazni kell ezeket a törvényeket akkor is, ha történetesen a magyar nép fájó sebeit mutatja meg valaki. Nem akarok most kitérni £11*1 cl ci körülményre, hogy az ezekben a könyvekben inkriminált kitételeket politikai gyűléseken is el lehet és el is szokták mondani. Azt hiszem, még az igen t. kormánypárt képviselőtagjai is a különböző gyűléseken, természetszerűleg és magától értetődőleg, sokszor feltárják ezeket a sebeket és talán elhangzanak ilyen alkalmakkor olyan politikai beszédek is, amelyek sokkal messzebb mennek, vagy amelyek legalább is nem olyan tudományos alapon foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mint ahogy ezek a magyar írók tették ezt. Hozzáteszem még azt is, hogy ezeknek a könyveknek a stílusa sem alkalmas arra, hogy izgassanak, de ezt már többízben megállapították s így nem akarom hangsúlyozni; (Fábián Béla: Nem röpiratok!) de a magas áruk folytán sem juthatták el azokhoz a néprétegekhez, amelyeket esetleg izgathattak volna.
