Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-246

234 Az országgyűlés képviselőházinak 2£ és méltóztassék elhinni, hogy jövőbeli csele­kedeteim is teljesen egyezni fognak eddigi szavaimmal. Egyéb válaszom nincs. Kérem vá­laszom tudomásulvételét. (Fábián Béla: Az őrgróf úr vízbefúl! — Zaj.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Vázsonyi János: T. Ház! Annak betar­tása reményében, amit az igazságügy miniszter úr mondott és kijelentett, a választ tudomá­sul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az igazságügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Béldi Béla képviselő úr inter­pellációja az összkormányhoz. Kérem a jegy­ző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »In­terpelláció az összkormányhoz magyar írók izgatási bűnperei tárgyában. A Szabó Dezső, Féja Géza, Kovács Imre magyar írók ellen indult perek a közvélemény egy részében azt a hitet keltik, hogy Magyarországon a véle­ménynyilvánítás' és a szellem szabadsága nines biztosítva. Ennek a feltevésnek megerő­södése a fennálló társadalmi rend igazságos­ságába vetett hitet és ezzel a társadalmi és állami élet alapjait alkalmas gyengíteni, külső ellenségeinknek pedig ürügyül szolgálhat arra, hogy Magyarországot reakción ár iusként bélyegezzék meg. Továbbmenőleg: ezek a pe­rek — megfélemlítő hatásuknál fogva — al­kalmasak arra is, hogy az olyannyira szük­séges népi irányú, gyökeres gazdasági-szociá­lis átalakulásra irányuló szellemi és társa­dalmi törekvéseket gyengítsék. Miután pedig ez a magyar nemzet jövőjére végzetes hatás­sal volna, tisztelettel kérdezem a magyar ki­rályi kormánytól: hajlandó-e a szellemi sza­badságot és a magyar írók véleménynyilvání­tásának jogát ugyanakkor, 'amikor az alantas politikai izgatások igen nagy részben megtor­latlanul maradnak, alkalmas módon biztosí­tani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Béldi Béla: T. Ház! Előre kell bocsátanom, hogy interpellációmból ki akarok zárni min­denféle szenvedélyt s tisztán a tárgyilagosság és szakszerűség eszközeivel kívánom a magam szerény véleményét hozzáfűzni ezekhez a bűn­perekhez, amelyek kiváló magyar írók ellen folynak. Meg kell mondanom, hogy a közvéle­ményben, legalább is a közvélemény igen nagy részében, ezek a sorozatosan emelt vádak azt a látszatot keltik, hogy itt egy tendenciózus hajsza folyik a szellemi szabadság ellen. (Far­kas István: Ügy van!) Annál is inkább ez a látszat, mert nemcsak különböző írók külön­böző című műveit inkriminálja az ügyészség, hanem azért is, mert pl. Féja Géza ellen ugyan amiatt a könyv miatt, amelyért most elítélték, még négy különböző helyről indult per. így maga az ügyészség inkriminálja a második és harmadik kiadást, ezen felül pert indított Szentes varosa, az ár ment esi tő társulat és Pal­lavicini Őrgróf is. így tehát kilátásunk van arra, hogy esetleg néhány esztendőre is el fog­ják ítélni Féja Gézát, ugyanannak a könyvnek az alapján, amely miatt öt hónapot kapott. Rátérek most a vádemelés tenyéré. Azt hi­szem, nagyon veszedelmes dolog szembeállni 6. ülése 1937 november 3-án, szerdán. azokkal a szellemi törekvésekkel, amelyek két­ségkívül jóhiszeműen és jóindulatúlag kíván­ják a magyar nép ügyét szolgálni. Veszedelmes ez éppen a vádemelők mentalitása szempont­jából is, mert mártírokat csinálni soha nem volt jó politika, de amellett ez teljes félreisme­rése nemcsak az író jogainak, hanem az író kötelességeinek is. Mert az író kötelessége igenis az, hogy feltárja a való helyzetet és megmutassa a sebeket, hogy azokat gyógyítani lehessen. (Zaj, — Egy hang a középen: A bíró­ságnak más a véleménye, t. képviselő úr! — Farkas István közbeszól. — Lázár Andor igaz­ságügyminiszter: Azok beszélnek róla a legtöb­bet, akik nem olvasták el a könyvet! — Farkas István: Maga tévedett,, uram, többet olvastam, mint uraságod! — Elnök csenget-) Félreismerése ez azonban az általános fej­lődés jelentkezésének is. (Farkas István: Ügy látszik nem ismeri a magyar történelmet! — Propper Sándor: Grünwald könyve elévült, az a szerencse!) Elnök: Farkas képviselő úr legyen csend­ben! Béldi Béla: Végeredményben az emberi fej­lődés Örök dialektikájával állunk szemben és természetes az, hogy mindig lesznek olyanok, akik egy kissé pesszimisztikusabb szemszögből, nézőpontból látják az eseményeket, és mindig lesznek olyanok, akik optimisztikusabban íté­lik meg a dolgokat. Ha a szellemi fejlődésnek és a szellemi törekvéseknek vádemelésekkel és bírói ítéletekkel akarunk gátat szabni, akkor az emberiség nem fejlődhetnék s ha a múltban így jártunk volna el, akkor soha nem jutottunk volna el ehhez a gazdasági és társadalmi rend­szerhez* amelyben élünk és amelynek védelmé­ben ezek a vádemelések történnek. De ne méltóztassék azt hinni, hogy ezek­kel a vádemelésekkel és ítéletekkel a jelenlegi társadalmi és gazdasági rendszernek szolgála­tot tesznek, mert ennek végeredményben a szabadság az éltető eleme és tulajdonképpen ennek a szabadságnak, az írói és szellemi sza­badságnak akarnak gátat vetni ezekkel a bűn­perekkel. Nem védelmezem a fennálló társadalmi és gazdasági rendet olyan mértékben, amilyen mértékben egyesek védelmezik, meg kell azon­ban állapítanom, hogy ha érvényes törvények vannak, akkor ezek minden irányban érvénye­sek, tehát a szabadság védelmére is éppen úgy alkalmazni kell ezeket a törvényeket akkor is, ha történetesen a magyar nép fájó sebeit mu­tatja meg valaki. Nem akarok most kitérni £11*1 cl ci körülményre, hogy az ezekben a könyvekben inkriminált ki­tételeket politikai gyűléseken is el lehet és el is szokták mondani. Azt hiszem, még az igen t. kormánypárt képviselőtagjai is a különböző gyűléseken, természetszerűleg és magától érte­tődőleg, sokszor feltárják ezeket a sebeket és talán elhangzanak ilyen alkalmakkor olyan po­litikai beszédek is, amelyek sokkal messzebb mennek, vagy amelyek legalább is nem olyan tudományos alapon foglalkoznak ezzel a kér­déssel, mint ahogy ezek a magyar írók tet­ték ezt. Hozzáteszem még azt is, hogy ezeknek a könyveknek a stílusa sem alkalmas arra, hogy izgassanak, de ezt már többízben megállapí­tották s így nem akarom hangsúlyozni; (Fá­bián Béla: Nem röpiratok!) de a magas áruk folytán sem juthatták el azokhoz a néprétegek­hez, amelyeket esetleg izgathattak volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom