Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-246

228 Az országgyűlés képviselőházának 2í6, bolás, ez az, ami miatt én fel vagyok háborodva, mert mi tiszteljük a vezetőinket, tanítómestereinket, de mélyen megvetjük és gyűlöljük a Zichy Tivi grófok pornográf munkásságát. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Mi talán nemi) Ez a mi felfogásunk és ezért mi harcolni vagyunk hajlandók. (Gr. Festetics Domonkos: Mi közünk Zichy Tivadarhoz? — Egy hang a bal oldalon: Azt csak 100 pengőre büntetik! — Zaj.) Kérdezem, hogy az a tárgyalási mód, ahogyan a Viharsarok ügyét letárgyalták, nem tekintélyrombolás-e? {Gr. Festetics Domonkos: Tessék fellebbezni!) Vájjon milyen hatást vált ki külföldi idegen országokban, esetleg ellenséges országokban, amikor az elnök úr fölényes, de hangsúlyozom, nem szakértői, mondhatnám laikus véleményével dönt meg tudományos megítéléseket és meggyőződéseket. Ez olyan súlyos eljárás, hogy nem tudom, a magyar bíróság és a magyar nemzet milyen színben fog feltűnni az utódállamok és a többi idegen államok előtt. (Mozgás jobbfelől.) Azzal vádolják Féja Gézát az ügyészi vádban, hogy osztályokat állít egymással szemben, osztályok elleni izgatást folytat. Nagyon érdekes egy egyszerű szegény magyar embernek az írása erről, a sövényházai Pallavicini uradalomból származó gazdaköri elnöknek az írása, aki azt mondja, hogy nem a földmívesosztályt izgatja ez a két könyv, hanem a hivatalnokokat, hiszen a nép nem is tudja a könyv tartalmát, csak most már meg kell mondani mindenkinek, hogy mi a tartalma és ha azt a két írót, Kovács Imrét és Féja Gézát jogerősen megbüntetik, az bizony nem tesz a magyar nép számára jó szolgálatot, mert elsősorban a tanukat kell kihallgatni és azután kell ítéletei mondani. (Horváth Ferene: Igazat írtak, vagy sem?) Zsótér István kitűnő magyar ember és megmondom: Ők már annyit szenvedtek, hogy nekik egészen egyre megy, mennyivel fognak többet szenvedni még a jövőben. (Rupert Rezső: De azért csináljuk a főrendiházat! — Zaj.) Ez a magas bírói ítélet addig, amíg a tényekei komoly szakemberek bevonásával meg nem állapítják, nem dönti meg előttünk a könyvek igazságát. Ez az a követelés és kérés, amivel mi jöttünk, mert azért vádolják Kovács Imrét, mert meg meri írni, hogy halódó nemzet vagyunk és felkiált, fel akarja rázni a nemzetet, hogy az egykében, s általában a néma forradalom minden tünetében pusztul ez a nép. És azt hiszi az ügyész úr, hogy majd az ő unott kijelentései alapján mindjárt meggyőződünk arról, hogy ez a nép a fejlődés, a haladás útjára került akkor, amikor a második mohácsi vész óta eltelt' másfél évtized alatt 250.000-ről 200.000-re csökkent a születések száma?! T. Ház ! Itt nem győzünk eléggé kiáltani : nem a magyar írókat kell elítélni, hanem a rettenetesen mély és sok problémát kell megoldani, amelyek miatt ezek a könyvek íródtak! (Némethy Vilmos: A valódiság bizonyítását nem engedik a gróf urak ellen. A női becsülettel egyezik az ő ténykedésük, a népgyilkolás!) Válaszolni akarok az ügyésznek arra a kitételére, amelyet Féja Gézával szemben állított, hogy »propaganda-anyagot szolgáltatott a vádlott ezzel a munkájával az ellenséges külföldnek.« (Horváth Ferenc: Jobban tudják!) Sajnos, a külföld és közvetlen szomszédaink éppen olyan jól, vagy még jobban ismerik a ülése 1937 november 3-án, szerdán. mi problémáinkat, mint mi. Három évvel ezelőtt Bukarestben tanulmányúton jártam és nevetve mondta a szemembe egy brassói származású szász igazgató: kérem, meddig védik még maguk idegen bojáraikat? Világosan látja az ott élő magyarság is, hogy ez a nép miért pusztul. Én megfordítom a kérdést. Féja Géza és Kovács Imre könyveire a hivatalos kormány mindig mondhatja azt, hogy ezek ilyen, vagy olyan írók, de kérdezem,, hogyan fogunk védekezni Méhes elnök úr önálló, fölényes és rettenetesen megbotránkoztató kinyilatkoztatásai ellen. (Rakovszky Tibor közbeszól. — Lázár Andor igazságügy miniszter: Ne tessék a bíróságról ilyen hangon beszélni!) Elnök: Matolcsy képviselő urat rendreutasítom. Rakovszky Tibor (képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Némethy Vilmos: A bíróságot is lehet itt kritizálni! Alkotmányos állam vagyunk! — Felkiáltások a baloldalon: Felháborító! — vitéz Csicsery-Rónay István: A bíró az független! — Nagy zaj.) Matolcsy Mátyás: T. Ház! Rendkívül óvatosan, előre megírt beszéddel bizonyítani tudom, hogy a magyar bíróság ellen semmi szót nem emeltem, de emelhetek egy egyéni tárgyalási mód ellen, mert nem ismerem el azt, hogy a nagy- és a kisbirtok vitájában egy elnöki döntés döntse el a tudományos kérdést. (Taps a baloldalon.) T. Ház! Visszatérek arra a témára, hogy az utódállamok magyarsága hogyan vélekedik erről a szomorú helyzetről. A nyár folyamán a Balaton mellett jöttünk össze a megszállt terület magyarságának fiatal szellemi vezetőivel. Hogy ne vádoltassam, azonnal megemlítem, hogy Németh Imre képviselőtársam is ott volt, szem- és fültanuja volt annak, ami ott történt. Megszállt területi magyar fiatalságunk kifejezetten hangsúlyozta, hogy a magyar élettel csak rajtunk, a mi eszmei síkunkon, az Illyés Gyulák, a Szabó Pálok, a Féja Gézák és a Kovács Imrék szellemiségén keresztül hajlandó csak és tud csak közösséget vállalni. T. Ház! Seregével olvashatnám fel a beérkezett újságokat és leveleket, amelyekben a szélsőjobboldali felvidéki magyar ifjúság csatlakozik ezekhez az elítélt és elnémítani akart magyar írókhoz. A »Brassói Lapok«, amelynek szerkesztője köztudomásúan kitűnő magyar, azt írja egy helyen (olvassa): »És ha tényleg a vádlottak padjára ültetik Féja Gézát, az író nem fog ott egyedül ülni, mert az itteni magyar ifjúság odaül melléje.« (Rakovszky Tibor: De a mienk is, nemcsak azok!) Világos, hogy az utódállamokban ezeknek az íróknak és könyveknek perbefogása rettenetes hatást váltottak ki és sokkal nagyobb kárt okoztak, mintha ez a szörnyű megfélemlítő és elnyomó eljárás nem következett volna be. A másik kérdés, amelyről még szólni óhajtok, az, hogy mégegyszer erélyesen vissza akarom utasítani azokat a vádakat, mintha ezek a könyvek megrendelésre, zsidó felbérelésre íródtak volna. (Nagy zaj balfelől. —Némethy Vilmos: Pfuj! Pfuj!) Ezek a könyvek éveken keresztül folyó adatgyűjtés és egy évig tartó írás eredményei, amivel szemben a másik oldalon egy 1000, vagy legfeljebb 2000 pengős tiszteletdíj áll. A magyar írókat megvenni nem lehet. De kijelentem, hogy ez az egész eljárás csak azért történik, hogy bennünket és ezt az egész írógárdát lehetetlenné tegye. Azt istu-