Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-245

194 Az országgyűlés képviselőházának 2U5, rendszer a városoknál meg nem felelő, tehát államosítani kell. Itt a Házban egyhangúlag arra a nézetre, megállapításra és belátásra jutunk, hogy az állami rendszer szorul reformra és megváltoztatásra, s erre hozunk egy törvényjavaslatot, ahol ezt az állami életnek óriási, komplikált voltánál és fejlődésénél fogva többé-kevésbbé reformálandó rendszert iktatjuk be alapul. Már ebből a szempontból sem tartom valami különösen aktuálisnak a városokkal szemben ezt a javaslatot, illetve a reformnak ezt a formulázását, sőt mondhatnám, talán gyakorlatiasnak sem. Van egy másik megjegyzésem is erre vonatkozólag. Azt mondja az általános indokolás, amelyre már többször hivatkoztam, hogy a régi rendszer nem megfelelő. Bocsánatot kérek, ha az ember kissé kotorászik a törvények között, nemcsak az 1902. évi III. Széllféle törvénycikket találja meg, hanem megtalálja az előző évből származó 1901 : XX. tc.-et és ennek 38. §-át. Ez a 38 $ így szól (olvassa): »Felhatalmaztatik a belügyminiszter, hogy a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok, valamint a községek pénzkezelésére és számvitelére vonatkozó, lehetőleg egységes alapelveket rendeleti úton megállapíthassa.« (Drobni Lajos: 36 év óta semmi sem

j történt!) Engedelmet kérek, talán felületességemnek tudható be, de a magam részéről ezt az egységes rendelkezést, amely 36 évvel ezelőtt megadta ezt a felhatalmazást, — igaz, hogy nagyon sok időt nem szenteltem rá — hiába kerestem, nem tudtam megtalálni. (Drobni Lajos: Nincs is!) Ha rossz rendszerről beszélünk és arról van szó, hogy a városoknak tényleg majdnem mindegyike külön-külön más-másféle szabályrendelettel dolgozik, aminek hátrányait szívesen elismerem, akkor — engedelmet kérek — egy ilyen terjedelmes es részletekbemenő indokolásnál talán mégis fel lehetett volna hozni ezt a szakaszt. Talán rá lehetett volna mutatni arra, hogy, bár kibocsátották ezt az egységes rendelkezést, — a 38. §-ra gondolok, — miért rossz a rendszer, vagy pedig, ha áll az, amit eddigi értesüléseim alapján feltételezek, de nem mondhatok- — mert negatívumot bizonyítani nagyon nehéz — hogy tudniillik ki sem bocsátották ezt az egységes rendelkezést, legalább azt mondta volna meg az indokolás, hogy 36 esztendő sem volt elég arra, hogy az 1901 : XX. te. 38. §-ának eleget tegyenek. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Azt hiszem, akkor az a megállapítás, hogy a rendszer nem volt megfelelő, mégis talán kedvezőbb, talán gyengébb megítélésben részesült volna,. Azt mondja az indokolás, igen t. Ház, hogy a felügyelet a jelenlegi rendszer mellett hatályosan nem gyakorolható, ezért kell államosítani az ellenőrzést. Engedelmet kérek, igen t. Ház» annakidején, amikor 1931/32-ben a 33-as bizottság által kiküldött 6-os albizottságnak voltam tagja, igen hosszasan felülvizsgáltuk többek között az önkormányzati testületek költségvetését és vagyoni helyzetét, is és jelentést is terjesztettünk elő. Azóta is alkalmam volt ezzel a kérdéssel foglalkozni. Az igen t. miniszter úr maga megállapította és nézetem szerint is teljes lehetetlenség, hogy hat főnyi személyzettel ezt a munkát alaposan le lehessen bonyolítani idejében, mondjuk, két-háromhónapi késedelemmel, hogy valamennyire à jour legyenek. Ez teljes lehetetlenség Mert vagy felületes munkát kellene végezniök, amit eddig nem tettek — ülése 1937 október 29-én, pénteken, sőt ellenkezőleg, a legnagyobb elismerés hangján kell nyilatkoznom a munkateljesítmény tekintetében — vagy pedig fenn fog állani és perpetuálódik az, ami az állami zárszámadásoknál, sajnos, a múltban fennállott, hogy több évre menő restancia marad fenn, ami természetesen lehetetlenné teszi azt, hogy egy költségvetést az előző évi zárszámadás alapján és annak tanulságaihoz képest állítsanak Össze. Ez az egyik. De ezenkívül alkalmas ez arra, hogy a felelősségérzetet is teljesen elaltassa, hiszen az illetők azt gondolják, hogy mire valamely kérdés megint a közgyűlés elé kerül, egészen mások lesznek már ott, az emberek kiöregszenek és nem is fognak emlékezni arra, hogy azelőtt 4—5 évvel mi történt, nem is fogja őket érdekelni, hiszen más aktuális kérdések lesznek és így tovább. Szóval ez, a restancia lélektanilag is alkalmas arra, hogy a felelősségérzetet és bizonyos esetekben talán a szorgalmat is csökkentse, illetőleg megbénítsa. I Az előbb azt mondottam, hogy az önkormányzati testületek háztartását vizsgáltuk annakidején. Most eszembe jut az önkormányzati testületek kárpótlási vagyonának az^ ügye. Természetesen erről bővebben nem szólhatok, mert eltérnék a tárgytól s így ebbe nem megyek bele, nem terjeszkedem ki azokra az okokra, hogy bizonyos évi jelentések miért késtek annyi ideig, de engedelmet kérek, ha a városokkal szemben felhoznak bizonyos igen sajnálatos jelenségeket, akkor itt nekem meg kell mondanom, hogy én azokat a jelenségeket, amelyeket éppen az önkormányzati testületek kárpótlására szánt vagyontömegnél észleltem — illetőleg észleltünk — s amelyekről többször volt itt szó a zárszámadásokkal kapcsolatban, nem tartom — enyhén szólva — feltétlenül megnyugtatóknak a tekintetben, hogy ha esetleg ott nem állami, hanem városi számvevőség lett volna, akkor esetleg rosszabb eredményt láttunk volna, mint amilyeneket az állami számvevőség ellenére ott tényleg láttunk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azt hiszem, ezzel még nem mondottam túlsókat, de talán a definíció tekintetében megközelítettem azt, amit ebben a kérdésben el akartam mondani. (Friedrich István: Vadászkastélyok nem épültek volna!) Van itt — és ez talán dicséretére szolgál a törvényjavaslatnak, — egy igen érdekes újítás, amelyre vonatkozólag azt hiszem, Strausz István igen t. képviselőtársam, ki jobban tudja ezeket a dolgokat, mint én, nem fog megcáfolni., Ismétlemi, van itt egy igen érdekes újítás, a 4. § 2. pontja. Azt hiszem, ez onnan származik, 'hogy az igen t. belügyi kormányzat okult azon, hogy a. rendőrségi hozzájárulás a városok részéről nem funkcionált mindig egészen simán, (Antal István: Mondhatjuk, hogy egyáltalában nem! — Bródy Ernő: Igazságtalan!) én csak a pénzügyi részéről beszélek — és a zárszámadás szerint körülbelül 28 millió volt a restencia, amelyet évről-évre növekedő összegben hurcoltak tovább a belügyi tárca bevételi oldalán. Hogy ez itt elő ne fordulhasson a városi térítésnél, a 4. §-ban igen érdekes, azt hiszem, a költségvetési jogunkban eddig még nem igen ismert tétel fordul elő. Ha viszont ismert, annál szívesebben veszem a kitanítást, hogy tévedtem. (Friedrich István: Ki fog itt kitanítani?) E szerint a költségvetésbe beállított összeg a

/i? részét a