Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-245

186 Az országgyűlés képviselőházának 245. (Drobni Lajos: Nagyszerű! Hát ha még azt is elvennék, ugyan mi maradna akkor» miniszter úr! — Zaj a baloldalon.) Már pedig az autonómiának e rendelkezés körében való szabad érvényesülése teszi éppen az önkormányzati jogkör igazi lényegét. Itt olyan államosítási tervről van szó, amely nem áll ellentétben az önkormányzat elveivel és szeretetével, hanem éppen annak hatályosságát és érdekeinek felvirágoztatását van hivatva szolgálni. Ne méltóztassanak engem félreérteni e tekintetben, hogy én az államosításnak híve volnék, mert csak olyan értelemben vagyok híve az államosításnak, hogy felfogásom szerint mindennemű szakszolgálat, szaktevékenység sokkal tökéletesebben működhetik és érvényesül akkor, (Mai as its Géza: Láttuk a földmívelésúgyi minisztériumnál, a veszprémi gyermekmenhelyen!) ha egy nagyobb megszervezett apparátus körében folyik az le. Utalok az állategészségügyi, államépítészeti és a legutóbb megszervezett emberegészségügyi államosított apparátusra. Itt rá kívánok mutatni arra a logikai ellentmondásra is, hogy az egyik felszólalt t. képviselőtársam egyrészt az autonómia sérelmétől tart ennek a javaslatnak érvényesülése - esetén, ugyanakkor pedig egy másik t. képviselőtársam felállítja azt a postulátumot, hogy az állami kormányzatnak sokkal belterjesebben, erélyesebben és intenzívebben kellene az 1927 : V. törvénycikket végrehajtania, szóval az ellenőrzési jogkört sokkal erősebben kellene gyakorolnia, mondván, hogy ebben az esetben eliminálhatók lennének mindazok a gazdálkodási hibák és tévedések. amelyek okot szolgáltattak (Drobni Lajos: Ürügyet!) a most tervezett! szabályozás eszméjére. Azt az argumentumot sem tartom helyesnek, hogy államosítás esetén nem lesz elég szakképzett számvevőségi tisztviselő. Ellenkezőleg, egy nagyobb, egységes hivatali testületben kézenfekvően, természetesen a helyzet az, hogy sokkal több és jobban szakképzett tisztviselő állhat mindig rendelkezésre. Természetes dolog, hogy egy új szervezet kiépí tése és fejlesztése időbe és áldozatba kerül magától értetődő azonban, hogy az illetékes tényezők a legnagyobb körültekintéssel és gonddal fognak törekedni arra, hogy ez a kiegészítés, kiképzés és fejlesztés minél céltuda tosabban, szakszerűbben és az autonómiák minél nagyobb anyagi és közszolgálati előnyére hajtassék végre. Horváth Zoltán t. képviselőtársam azt állítatta, hogy ez a javaslat az államosítás terheit a városokra hárítja, ami szerinte azért elvi helytelenség, mert ellenkezik a vár megyei számvevőségek államosítási rendszerének jellegével, amelynél tudvalevőleg az állam viseli a költségeket. Ezzel szemben a következőket állapítom meg. A két rendszert összehasonlítani nem lehet. A vármegyei számvevőség államosítása 1902-ben történt, akkor, amikor az államháztartást más erőben és más helyzetben volt. mint ma. De ettől eltekintve a vármegyei autonómia természete és jellege eltérő a városokétól, helyesebben a törvényhatósági varosokétól. (Drobni Lajos: Ügy van! De menynyire!) A vármegyei törvényhatóságok jellegeben túlnyomó az állami közigazgatásban való részvételi hatáskör, szemben a törvény hatósági városokkal, viszont a törvényhatósági városok több vagyonnal és több sajai jövedelemmel rendelkeznek. Teljesen alaptaülése 1937 október 29-en, pénteken. lan feltevés az, hogy a kormány nem igazságosan és nem a közszolgálat követelményeinek megfelelően fogja a városokat számvevőségi tisztviselőkkel ellátni. Itt megjegyzem még azt, hogy magam ie közszolgálati és autonómikus közérdeknek tekintem azt a szempontot, hogy az államosított számvevőségi tisztviselő az illető városi közület érdekeivel azonosuljon szolgálata végzésében. Erre mindenesetre figyelemmel leszek. (Drobni Lajos: Akkor minek államosítani?) Több észrevétel hangzott el arra vonatkozólag, hogy a kormányhatóság azzal a késedelmeskedéssel, amely a városi költségvetések és zárszámadások elbírálása körül előfordult, nehezíti a városok gazdálkodásának és háztartásának közérdekeit. (Drobni Lajos: Biz rendszer volt, nemcsak előfordult!) Elismerem, hogy ebben a tekintetben tényleg vannak nehézségek és fennakadások, azonban méltóztassék figyelembe venni azt is, hogy bár csekély létszámú az a miniszteriális apparátus, — ma például a belügyminisztériumban csak hat főből áll — amely a költségvetéseket és a zárszámadásokat a két minisztériumban, a belügyminisztériumban és a pénzügyminisztériumban tárgyalja, mégis 1927 óta a törvényhatósági városi költségvetések általánosságban az előző év végéig letárgyaltainak. Kétségtelenül voltak és bizonyára lesznek a jövőben is egyes előre nem látott tárgyalási nehézségekből és technikai bonyodalmakból előálló fennakadások, de viszont van például olyan város is, amely az előző év október hava helyett csak a következő év januárjában mutatta be és akkor is csak sürgetés folytán elbírálásra költségvetését. Itt mellékesen megemlítem azt, hogy az egyik főkifogásokat támasztó t. képviselőtársamhoz igen- közelálló város például még a mai napig sem mutatta be jövőévi^ költségvetését. Arra a parlamentárisnak semmiképpen sem mondható kifejezésre, amelyre Drobni t. képviselőtársam ragadtatta el magát, nem kívánok kitérni. Ezek azok az ellenérvek, amelyekkel foglalkozni indokoltnak találtam és amelyek véleményem szerint semmivel sem gyengítik meg a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat közérdekű, helyes, szükséges és egészséges közszolgálati célzatait. Ebben a meggyőződésben ajánlom, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Pinezich István képviselő úr! . Pinezich István: T. Ház! A miniszter úr felszólalása után én most már csak azért szólok a törvényjavaslathoz, mert nekünk, képviselőknek végre is kötelességünk küldőink felfogásának, az otthoni közvéleménynek is kifejezést adni. Az ember már alaptermészete szerint úgy van berendezve, hogy a sajátmaga dolgait maga akarja intézni. Ez azután a továbbiak során érvényesül a legkisebb tanyán, a faluban, a városban egyaránt és végsőfokon az állam is félti a maga szabadságát, függetlenségét, szuverenitását. Saját ügyeiben, másra nem tartozó ügyeiben minden közület maga akar intézkedni és minél inkább szabadságszerető, függetlenségét féltve őrző a nép, annál inkább ragaszkodik a maga szűkebb körében is önkormányzatához, ügyei szabad és