Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-241

Az országgyűlés képviselőházának 241. foglalkoztak ezzel a kérdéssel, mert amíg a Rokkantegylet csak 59 pens Őt fizetett az illető­nek, a Nyugdíjas Magánalkalmazottak Orszá­gos Szövetségének közbenjöttével, üzleti trük­kel, mégis többet sikerült az illetőnek ki­csikarni. Vagyok bátor felolvasni egy levelet és rá­mutatni erre a kérdésre. Tudvalevőleg ez a Rokkantegylet áttért annakidején a járadék­rendszerre és kikürtölték a tagoknak, hogy térjenek ők is rá az élet járadékrendszerre, mert az sokkal jobb, mint a rokkantrendszer. Kezeim között van azonban 1936-ból az egylet jelenlegi- főtitkárától egy levél, amelyet egy fiókelnöknek írt, aki tanácsot kért (olvassa): »A rokkantrendszerben maradjon meg, ott többet kap ma is, állítom, és arra kérem, hogy csak akkor ismételje meg a panaszát, ha a segélye változást szenved.« A benfenteseknek tehát más tanácsokat adott az egylet, mint kifelé azok­nak, akiknek pénzéből szépen uraskodtak. (Meizler Károly: A vidéki kisembereket be­csapták! E,z az igazság!) Ugyanakkor bátor vagyok bemutatni egy levelet, amelyet Szombathelyről kaptam és amely érdekesen mutat rá a helyzetre, mond­ván (olvassa): »Kérem a képviselő urat, hogy az igazság kiderítésében ne ijedjen meg' a szo­cialista vezérek hatalmától.« Hát de strigiis quae non sunt, azokról ne beszéljünk. Nálunk szocialista vezérek nincsenek; egy pár elkapi­talizálódott szociáldemokratapárti vezér lehet­séges, de szocialista vezérek valójában nincse­nek s én azt is válaszoltam neki, hogy ezektől pedig igazán nem fogok megijedni. A miniszteri választ tudomásul veszem az­zal, hogy álláspontomat nem tudom megváltoz­tatni: nem fogadhatom el azt az álláspontot, hogy ezzel a kérdés lekerüljön a napirendről, mert a további vizsgálatokat szükségesnek tar­tom. (Meizler Károly: Visszatérünk még erre az ügyre.) Elnök: Méltóztatnak a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni! (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr válasza Mózes Sándor képviselő úrnak a Független Kisgazda Párt szervezikedésének akadályozása tárgyában június hó 2-án elmondott interpellá­ciójára. Kérem a válasz felolvasását. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Mózes Sándor országgyűlési képviselő úr a Képviselőház 1937. évi június hó 2-án tar­tott ülésében a Független Kisgazda Párt szer­vezkedésének akadályozása tárgyában inter­pellációt terjesztett elő. Erre az interpellációra végleges válaszom a következő: ad. 1. Nincs tudomásom arról, hogy a vi­déki hatóságok a Független Kisgazda Párt vi­déki szervezkedéseit akadályozzák. •ad. 2. Nincs tudomásom arról, hogy a vi­déki hatóságok a helyi pártszervezetek meg­alakulását politikai pártállásuk szerint külön­bözőképpen ítélik meg. ad. 3. Amennyiben ilyen esetek tudomá­somra jutnának, azokat haladéktalanul meg fo­gom vizsgáltatni.. Vizsgálatot azonban csak konkrét panaszok tárgyában rendelhetek el. A sükösdi jegyzőnek az interpelláció tárgya szempontjából kifogá­solható magatartására vonatkozólag azonban ä képviselő úr ilyen bejelentést nem tett, illetve ülése 1937 július 2-án, pénteken. 149 erre vonatkozó bejelentését ilyennek nem te­kinthetem, mert erről az esetről csupán annyit mond, hogy »állandóan súlyosan zaklatja a választópolgárokat«. A jegyzőnek egyéb állítólagos szabálytalan­ságait» amelyekről az interpelláció szintén em­lítést tesz, bár azok nem az interpelláció tár­gyára vonatkoznak, — minthogy azok adat­szerű jellegűek — felügyeleti hatáskörömben meg fogom vizsgáltatni. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudo­másul venni méltóztassék., Budapest, 1937. évi június hó 23-án. Széll József s. k.« Elnök: A képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni? (Mózes Sándor: Nem!) Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr válasza Dinnyés Lajos képviselő úrnak kiskorú Rónay Gyqrgy vagyonkezelési ügyében június hó 2-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a válasz felolvasását. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Dinnyés Lajos országgyűlési képviselő úr az országgyűlés képviselőházának 1937. évi jú­nius hó 2-án tartott ülésében kiskorú Rónay György vagyonkezelési ügyében interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációra (az abban foglalt négy kérdésre) végleges válaszom a következő: ad. 1. Budapest székesfőváros árvaszékének a kiskorú Rónay György vagyonkezelési ügyé­ben követett eljárásáról hivatali elődöm akkor szerzett tudomást, amikor az 1934. év folyamán a vagyonkezelő gondnok számadási ügyében hozott másodfokú gyámhatósági határozat har­madfokú elbírálás végett a belügyminiszter elé került. ^Hivatali elődöm akkor a következő tény­állást állapította meg: Ifjabb Rónay György az 1925/26. években részben anyai nagyatyjától, részben öccse után 1243 katasztrális holdnyi ingatlant örökölt. Az mRatlan Tatárszentgyörgy község (Pest-Pilis­öolt-Kiskun vármegye) ^határában fekvő ke­vesbbé jómmőségű homokos földből áll. Az örökhagyó az ő végrendeletében a kiskorú Ró­nay György atyját és törvényes képviselőjét, dr. Rónay Györgyöt a vagyonkezelésből kizárta és kulon vagyonkezelőt nevezett meg. Az ingatlan telekkonyvileg tehermentes volt, azonban örö­kösödési adó, továbbá közjegyzői és ügyvédi költség címén mindjárt kezdetben közel '60.000 pengő tartozás terhelte a kiskorút. A birtok gazdasági felszereléssel kellőképen nem volt ellátva. Az árvasizék hozzájárult ahhoz, hogy a va­gyonkezelő az ingatlant házilag kezelje. A bir­toknak gazdasági eszközökkel, állatállománnyal való ellátására és gazdasági épületek létesítése céljából az 1926/29. években az árvaszék több ízben nagyobb kölcsönök felvételéhez járult hozzá. A vagyonkezelő gondnoknak a gazdaság 1 jövedelmezőségéhez fűződő reményei azonban nem váltak valóra és minthogy a birtok jöve­delme még a kölcsöntartozások kamatait és a törlesztési részleteket sem fedezte, a gondnok és a kiskorú törvényes képviselője 1930. évben az ingatlan eladását határozták el. Az egész ingatlant azonban nem sikerült eladni, de 1932. évben 500 katasztrális holdat eladtak 160.000 pengőért. A teherrendezést azonban ezzel az

Next

/
Oldalképek
Tartalom