Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-240

Az országgyűlés képviselőházának %hO. tamát ibe kell számítani a munkaidőbe, annak a veszedelemnek kívánja elejét venni, hogy a munkaidőt kettéosztják és a kettéosztott munkaidőbe olyan munkaszünetet állítanak be, amivel tulajdonképpen a munkás egész napját elrontják, vagyis korán reggeltől délig és a délután közepétől késő estig dolgozik és ezzel tulajdonképpen egész napjának a maga számára többé hasznát nem vélheti. Ezzel a változtatással tehát azt az -eredményt érnénk el, hogy az esetleges munkaközi szünetet olyan rövidre fogják, hogy a megmaradó idejét valóiban felhasználhatja a maga részére, hogy családjával foglalkozzék, szórakozni elmehessen, szóval, hogy valóban emberi életet is élhessen a munkáján kívül. (Helyeslés a szélsőbaloldalan.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Györki Imre. Györki Imre- T. Képviselőház! Szeretném, ha az igen t. iparügyi miniszter úr engedne a makacsságából és hozzájárulna ahhoz a módosításhoz, amelyet most terjesztek elő, amely nem kerül neki nagy fáradságába, sem a munkaadóknak pénzébe. Arról van szó, hogy a. 4. $ szerint —a régi szöveg e tekintetben nem változik, az új sem — a munkavállalóknak munkaközben, ha szükséges, pihenésre és étkezésre megfelelő időt — munkaközi szünetet — kell engedni. Indítványom oda irányul, hogy az »időt« szó után »és helyet« sziavak vétessenek fel, inert a legtöbb munkaadó nem gondoskodik arról, hogy a pihenésre és az étkezésre megfelelő hely álljon az alkalmazottak rendelkezésére. (Kéthly Anna: Az iparfelügyelet dolga!) Továbbá kérem a minisizter urat, hogy ha a hely kijelölésére vonatkozó módosítást elfogadja, — ez a gyakorlatban majd úgyis kialakul — törvényileg biztosíttassék az is, — mert az ipartörvény rendelkezései ugyan vonatkoznak ide, de az iparfelügyeleti törvény rendelkezéseit olyan üzemekre és vállalatokra is ki kellene terjeszteni, amelyek az iparfelügyelet alá nem tartoznak — hogy a tisztálkodásra 'alkalmas felszerelést is bocsássanak a munkaadók az alkalmazottak rendelkezésére. Mindenesetre azonban arra kérem a miniszter urat járuljon hozzá, hogy a szövegbe az »időt« szó után az »és helyet« szavak szúrassanak ibe. (Helyeslés tűt szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Propper Sándor. Propper Sándor: Nem kívánok szólni. Elnök: Propper képviselő úr nem kíván szólni. Van még valaki felírva? Rakovszky Tibor jegyző: Nincs. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr óhajt szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Az előadó úr módostásával kérem ezt a szakaszt elfogadni. Györki t. képviselő úrnak azt a kívánságát, hogy megfelelő hely bocsáttassék a munkavállalók rendelkezésére, nem lehet minden üzemben végrehajtani, mert vannak olyan kis üzletek, amelyek egy helyiségből állanak; ott nem lehet a munkaadót arra kötelezni, hogy egy másik helyiséget vegyen ki ebből a célból, de olyan esetben, olyan ipari üzemeknél, ahol ez megvalósítható, készséggel magamévá teszem a javaslatot és a végrehajtási utasításban gondoskodom annak felvételéről. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 4. §-t eredeti ülése 1987 július 1-én, csütörtökön. 133 szövegében elfogadni, szemben az előadó úr és Kertész Miklós képviselő úr és társai módosító indítványaival? (Nem!) Akkor kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 4. ^-t azi előadó úr módosító szövegében elfogadni, szemben Kertész Miklós képviselő úr és társai módosító indítványával? (Igen! Nem!) A Ház a 4. §-t az előadó úr szövege szerint fogadta el. Következik az 5. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa az 5. §-t). Elnök: Szólásra következik Propper Sándor képviselő úr. Propper Sándor: T. Ház! Az 5. §-hoz a következő módosítást terjesztettük elő (olvassa): »Az 5. § első mondatának befejező része: »a rendes munkabernéi legalább 25%-kai magasabban köteles díjazni« töröltessék és helyette a következő új rendelkezés iktattassék be: »a rendes munkabérnél az első két órai túlmunkánál 25%-kal, a harmadik túlórától 50%-kal, éjfél után, vasárnap es ünnepnap 100%-kal magasabban köteles díjazni«. Javasoljuk továbbá az 5. § kiegészítését a következők beiktatásával (olvassa): »Ugyanilyen módon szabályozandó a túlórában teljesített akkord- és darabbéres munkánál a darabés akkordbér«. T. Ház! Nagyon röviden kívánom megindokolni ezt a módosítást. A túlmunka díjazásának kérdése Magyarországon már körülbelül 30 esztendős múltra tekint vissza. Körülbelül egyidejű a munkások szervezkedésével. A munkásság a maga szervezkedésének már a kezdetén foglalkozott ezzel a szociális kérdéssel és követelései, igényei közé felvette a túlmunka túldíjazását is és mondhatom, hogy a javaslat 5. §-ánál a munkásság már a múltban, évekkel ezelőtt sokkal messzebbmenő eredményeket ért el a maga szervezett erejével. Vannak kollektív szerződések^ amelyek olyan mértékben biztosítanak túldíjazást a munkásság számára, amilyent mi most a törvényjavaslatba beiktatni kérünk. Természetesnek tarthatja a miniszter úr is, hogy a túlórák túldíjázásának vonatkoznia kell az akkord- és darabbéres munkákra is, mert ez csak egy munkabérrendszer, hiszen ha a munkás a túlmunkát a munkaidőn túl végzi, akkor egészen természetesen igényének kejQ lennie imagasabb díjazásra is. A túlidőiben végzett .munka a munkásnak nemcsak testi megerőltetést és időtöltést okoz, hanem költségekkel is jár. Annak, aki tovább dolgozik, családján, háztartásán kívül kell étkeznie, annak kapupénzt, villamospénzt, stb. kell fizetnie, úgyhogy ez mindenkép megokolt. A munkásság költsége és igénye azonban a javaslat szerint 25%-kal nem lehet kielégítve s ezért a törvényhozásnak el kell mennie leg'alább is addig, ameddig a gyakorlat kialakult.^ Éppen azért arra kérem a miniszter urat, szíveskedjék ezt a módosító indítványunkat elfogadni, mint olyant, amely a gyakorlati életben amúgyis megvalósult. (Helyeslés a szélsőbaldalon.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Pinezich István! Pinezich István: T. Képviselőház! Az 5. § második bekezdéséhez két észrevételem volna. Az egyik észrevételem érdemi, a másik pedig a törvény szerkezetére vonatkozik. Érdemi észrevételem az, ,hogy a szakaszban megállapított érvényesítési idő és elévülési idő szerintem hosszú. Azok az indokok, amelyek miatt az eredeti szöveg hosszabb ter-