Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-239
Az országgyűlés képviselőházának 239. Ezek közül azonban csak kettőt említek meg: nincs benne a munkaközvetítés és nincs benne a szakszervezetek ügye, de mind a kettő jönni fog. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Mózes Sándor: A maximális túlóra sincs benne! — Propper Sándor: Mi akar ez lenni: ijesztesz — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet lkérek, képviselő urak! Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A törvényjavaslatot abból a szempontból kritizálni, hogy mi nincs a törvényjavaslatban, nagyon könnyű. (Propper Sándor: Ijesztés ez vagy fenyegetés? — Zaj.) A törvényjavaslat három kérdést kíván szabályozni: a munkabér, a munkaidő és a fizetéses szabadság kérdését. (Folytonos zaj a szélsőbalóldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Méltóztassanak lehetővé tenni, hogy a miniszter lír szólhasson. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Kifogásolta továbbá Propper t. képviselőtársam, hogy a kihágási ügyekben nincs speciális bíráskodás, amely megfelelő súlyos büntetéseket szabna ki és hogy ma a helyzet az» hogy a vidéki hatóságok rossz szemmel nézik, ha a munkavállaló vagy egy szakszervezeti titkár feljelentést tesz. (Zaj a szélsőbaloldalon) A kihágási bíráskodás mai rendszerét, nézetem szerint, nem lehet megbontani. Sor kerül még a munkaviszályok elintézésére vonatkozó rendelkezések létesítésére s majd gondoskodni fogunk ott arról, hogy ilyen munkaviszályok esetén megfelelő szerv lássa el a bíráskodást. Kihágásokról lévén ugyanis szó, nem lehet azokat a munkaviszályok elintézésére alakított bíróság hatáskörébe vonni, hanem a törvényes hatósági fórum kezében kell megtartani. Martsekényi képviselő úr sürgette a magánalkalmazotti kamarát, a korpótléknak és a nyugdíjnak szabályozását. Ugyanezt a kérdést tárgyalta ima Várady képviselő úr is. Ezek túlnyomórészt a törvényjavaslat körén kívül esnek. A kamara kérdésében szükségesnek tartom a nyilvánosság elé juttatni azt a meggyőződésemet, hogy általában helyesnek tartanám a magánalkalmazottak táborának egy kamarába való szervezését. Erre vonatkozólag az előzetes tárgyalások folyamatban vannak és reméljük, meg fogjuk tudni oldani ezt a problémát is. Ami a korpótlék és a nyugdíj kérdését illeti, a niyujgdíjkérdés a Mabi. révén tulajdonképpen meg van oldva. Azok, akik a Mabi.-ból kiesnek fizetésük, nagysága folytán, olyan anyagi viszonyok között vannak, hogy ezek egy nyugdíjbiztosítás révén tudják a maguk nyugdíját biztosítani. A korpótlék kérdése a munkabér megállapításánál, mely» amint méltóztatnak tudni, az eddigi eljárásnak ^ megfelelően, paritásos bizottság által történik és azt hiszem, hogy ez megfelelően figyelembe vehető lesz. Ami a földmunkások munkabérét illeti, az iparban 'foglalkoztatott földmunkások bérének megállapítása előkészítés alatt áll, az egyéb földmunkások munkabére pedig, mint méltóztatnak tudni, a földmívelésügyi minisztérium hatáskörébe tartozik és a földmívelésügyi minisztérium tudomásom szerint már több, mint ezer községben állapította meg a minimális munkabéreket, úgyhogy ebben a tekintetben igen lényeges haladás tapasztalható. Ami az Oti.-nál alkalmazott orvosok működési korhatárának leszállítását illeti, ez a ülése 1937 június 3Ö-án, szerdán. 103 kérdés a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik. A képviselő úr szóvátette, hogy az iparban elhelyezett ifjúságot ellenszenvvel fogadják és olyan munkákat végeztetnek velük, amelyek az ő képzettségüknek nem felelnek meg. Azt hiszem, hogy ezek a panaszok inkább a múltra vonatkoznak, mint a jelenre nézve, ezeket fenntartással kell fogadnunk. Különben a levelek százait szoktam kapni ebben a dologban, éppen a mai postával is kaptam levelet és a névtelen aláíró panaszkodik, egy intelligens fiatalember, akit kereskedelmi vállalatnál alkalmaznak, s aki ott akar a kereskedelmi pályára felkészülni, hogy vele olyan lealázó munkákat végeztetnek, hogyha őbenne nem lenne meg a kitartás, «már rég otthagyta volna ezt a pályát. Megnyugtatom a képviselő urat, hogy ebben a tekintetben lényegesen javult a helyzet, viszont a mi fiatalságunkat kérem arra, hogy ha akadnak ilyen szórványos esetek, viselje el azt méltósággal és azzal a tudattal, hogy ezzel tulajdonképpen a nemzetnek tesznek szolgálatot, amikor minden vexatura dacára is kitartanak amellett az elhatározásuk mellett, hogy a gazdasági életben kívánnak elhelyezkedni és ott akarják a nemzet erejét gyarapítani. Bródy Ernő képviselőtársam mint jogász vitatkozott velem, már mondottam a képviselő úrnak, hogy ne kíméljen engem, hogy ha nem is vagyok jogász, de méltóztassék meggyőződve lenni, hogy amikor egy törvényjavaslattal a képviselőház elé jövök, igyekszem ennek minden vonatkozását kibogozni és azt hiszem, van annyi érzékem, hogy ebben a tekintetben helyesen látom meg a dolgokat, ós annak, hogy ez keret-törvényjavaslat, nem az az oka, hogy nem vagyok jogász, hanem az, hogy ezt a kérdést máskép megoldani nem lehet. Megkérném a képviselő urat, hogy privát szorgalomból legyen szíves és mutatná meg, miképpen volna más megoldás lehetséges. Én ugyanis igen komoly jogászokkal tárgyaltam, és mind azt mondották, hogy ilyen széles munkaterületekre kiterjedő jogszabályokat csak kerettörvény formájában lehet megoldani. Ezért ne méltóztassék ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban szembeszögezni azt a szemrehányást, hogy az kerettörvény. Ami a mezőgazdasági alkalmazottak munkaviszonyait illeti, erről nem rendelkezünk, mert, mint említettem, ez a kérdés a földmívelésügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. Ami pedig a vezető állások fogalmát illeti, ennek a fogalomnak tisztázását sürgette a képviselő úr. Nem tudom, de úgy látszik, elkerülte a képviselő urak figyelmét» akik ezt kifogásolták, az indokolásnak 15. oldala, amely szerint a vezető állást törvényben megállapítani általános érvénnyel nem lehet, másodszor pedig az, hogy vezető állás alatt a különböző foglalkozásokban mást kell érteni, és én azt mondom, hogy vezető állásúnak tartok egy üzletvezetőt még akkor is, ha nem keres többet, mint a kisiparos, vagy az iparossegéd, de mindenesetre vezető állásúnak tartom a nagyiparban és nagykereskedelemben azt, aki havonta 500 pengőt keres. Ez tehát a kritériuma mindenesetre a vezető állásnak és ezen túlmenőleg a törvényjavaslat indokolása megmondja, hogy milyen szempontok szerint fogjuk a vezető állás ! kritériumait megállapítani. Bródy Ernő t. kép' viselő úr még azt kérte, hogy a végrehajtási
