Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

Az országgyűlés képviselőházának 239. nemzeti érdek. (Farkas István; Azért kellene a munkanélküli segélyt is bevezetni, az is visszakerül!) Természetes, hogy ezek a kedvező megállapítások a gazdasági élet szempontjából csak akkor fognak bekövetkezni, ha helyes mértéket tartunk a rendelkezések tekintetében és ha a lehetőségek határán túl nem terheljük meg a gazdasági életet. Azt hiszem, az elmondottakban igazoltam azt, hogy ezt a két általános szempontot, egyrészt -egy helyes szociálpolitikai törekvéstj másrészt pedig a szociálpolitika megvalósítása során gazdasági életünknek kímélését, hogy ezeket a terheket a gazdasági élet elbírhassa, teljes mértékiben sikerült szem előtt tartanunk. Éppen azért az a meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat e két .szempont figyelembevétele mellett az a helyes középút, amelyet a gazdasági élet meg fog bírni s amely emellett a dolgozó tömegek részére mégis igen nagyjelentőségű eredményeket fog jelenteni. Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezekután röviden pár kardinális kérdésre térjek ki, amelyet az elhangzott vitákban egyes képviselő urak kifogásoltak. A törvényjavaslattal szemben a legsúlyosabb aggály az volt, hogy ez kerettörvényjavaslat, amely tulajdonképpen csak a rendelkezések kereteit állapítja meg és a keretek kitöltése a mindenkori kormánynak, a mindenkori minisztereknek a feladata. Mint méltóztatik tudni, ez a tör vény javaslat annyi különböző foglalkozási ágra terjed ki, hogy ezeknek a foglalkozási ágaknak egy törvény alá való foglalása majdnem lehetetlen. De épp a felszólaló képviselő urak adták ennek legszebb dokumentumát, mert hiszen bármely foglalkozási ág bajairól méltóztattak beszélni, megállapítható volt, hogy az illető foglalkozási ágban a munkabér és a munkaidő rendezésénél speciális szempontokat kell figyelembe venni, amelyek természetesen nem lehetnek irányadók más foglalkozási ágaknál. A felszólalásokban igazolódott az, amiértt én ezt -a törvényjavaslatot kerettörvény formájában terjesztettem he, a felszólalásokkal beigazolódott,- hogy ilyen széles területet felölelő rendezéssel kapcsolatban nem lehet a végleges jogszabályokat a törvényben leszögezni. T. Ház! En el tudok képzelni — őszintén szólva, csak elképzelni tudok, de megvalósítani nem — olyan törvényjavaslatot, amely mindazokat a szempontokat, amelyeket a vitában fel méltóztattak hozni, honorálja. Az ilyen törvényjavaslat azonban, mint AndaháziKasnya t. képviselőtársam is említette, öt ^kötetre fog terjedni és amire elkészülnek a végével, addig az eleje már rég el fog avulni. A legfontosabb szempont az, hogy a részleges és speciális intézkedésnek, az egy-egy iparágra, vagv foglalkozási ágra. vagy ezek egy részére kiterjedő rendelkezéseknek törvényben való szabályozása azt a veszélyt rejti magában, hogy ha valamely rendelkezés nem válik ,be, akkor az egész törvényt kell megreformálni. Mi azonban a végleges jogszabályoknak egy törvényben való leszögezése helyett megvizsgáltuk az összes felmerült kérdéseket, ezeknek a munkapiacra kiteriedő hatását és így_ tovább, úgyhogy erről bátran elmondhatjuk, hogy ez egy fejlődő jogalkotás, míg ezzel 'szemben, — és ez meggyőződésem — ha ezen jogalkotások minden részletét egyetlen törvényben preciziroznók, akkor nem szolgálnók helyesen épp a törvényben érdekelt foglalkozási ágak ülése 1937 június 30-án, szerdán. 101 érdekeit, akkor akadályokat gördítenénk a helyes megoldás kialakulása elé, hiszen nem lehet minden hónapban vagy minden félévben a képviselőházat újabb és újabb módosító törvényjavaslattal zaklatni. Méltóztassék meggyőződve lenni, àlù cl törekvés, hogy a törvény keret maradjon és rendeletekkel töltsük ki a kereteket, legjobban szolgálja a gazdasági biztonságot, másrészt pedig a törvény által érintett foglalkoztatott nagy tömegek érdekeit. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy én is rámutassak néhány olyan problémára, amely szükségessé teszi az általános szabályoktól való eltérő rendelkezést. így — és ezzel felelni szeretnék néhány t. képviselőtársamnak, kik felvetették a gyógyszertárak, a kiskereskedők és általában a kereskedők problémáját — azokkal a foglalkozási ágakkal kell foglalkoznom, amelyekben sok a készenléti szolgálat. Ez a készenléti szolgálat azt jelenti, hogy a munkaidő tulajdonképpen nincs teljes egészében kihasználva, mert például a gyógyszertárban az alkalmazott 10 órán keresztül is ott lehet anélkül, hogy állandóan el volna foglalva, — hisz nem állandóan jönnek be gyógyszert készíttetni — és a kereskedelem is olyan foglalkozási ág, hogy az alkalmazott nem az egész munkaidő alatt van kihasználva, hanem néha órákon át is kihasználatlanul tölti a munkaidejét. Nyilvánvaló tehát, hogy az ilyen alkalmazott munkaideje a túlórák tekintetében és

1 sok más tekintetben más elbírálás alá kell, hogy essék, mint az olyan alkalmazotté, aki egész munkaidejét az első perctől az utolsóig komoly fizikai vagy szellemi tevékenységgel tölti el. Nézetem szerint tehát az ilyen foglalkozási ágakban, a munkaidőt természetesen hosszabb időtartamban kell engedélyezni. De gondolok itt az építőiparra is, melyben szezonmunkával állunk szemben, melyben a szezon kihasználása közgazdasági érdek. Ebben az iparban az építőmunkás érdeke is, mert hiszen ha a szezonban nem tud eleget keresni, akkor a téli hónapok alatt, melyekben köztudomás szerint az építkezés rendkívül kis mértékre száll alá, nem tudja elveszett keresményét megfelelően pótolni. De nézetem szerint különleges rendelkezéseket tesznek szükségessé a kis-munkaadók érdekei is. Nyilvánvaló, hogy nem tehetünk oly rendelkezéseket, melyekkel segítünk a kereskedő- és íparossegédeken és esetleg ugyanezek a rendelkezések romlásba döntik az ő helyzetüknél alig jobb viszonyok között élő kisiparost vagy kiskereskedőt. Itt is meg kell tehát találni a legmegfelelőbb megoldást. Ez nem jelenti azt, hogy a kiskereskedő és a kisiparos alkalmazottainak munkaidejét nem akarjuk szabályozni, azonban nem akarjuk olyan »hirtelen mélyre csökkenteni, amint ez a törvényjavaslat lehetővé tenné. És itt, nézetem szerint, annak a határnak a megvonása, hogy hol van a munkaadónak és a munkavállalónak az érdeke, sokkal nagyobb fontosságot és figyelmet érdemel, mint más foglalkozási ágakban. Azután van itt egy másik probléma isEppen a kereskedéseknél figyelembe kell venni esetleg a vásárló közönség érdekét is. ami egy városban más, mint egy községben. A helyi viszonyokat is figyelembe kell venni. Mindezek tehát olyan problémák, amelyeknek megoldása j csak esetenkint, az egyes foglalkozási ágakkal kapcsolatban lehetséges és véleményem szerint nem lehet a törvényben minden ilyen esetre megfelelő rendelkezést bevenni. A fontos az, 15*