Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

90 Az országgyűlés képviselőházának 239: selői karnak, akkor a szegény földmíves munkásságot, vagy az őstermelés körében alkalmazott magántisztviselőket pedig kihagyjuk ebből a szociális védelemből. (Gr. Festetics Domonkos: Ki mondja, hogy ki vannak hagyva? Hát a gazdatiszti törvény micsoda?!) Az agrárszocializmus, a szélsőséges politika híve, nagy reformer úr, tessék idejönni, mert tényleg az a sokszor emlegetett két-három millió szegény földmíves proletár megérdemelné ezt a támogatást., (Rajniss Ferenc közbeszól.) Ne vicce jen itt ön, mert az. itt nem helyénvaló. (Zaj.) Elnök: Kérem, a törvényhozás háza nem viccelésre való! Rupert Rezső: Tessék ide állni, velünk együtt, mi városi képviselők, önnel iszívesen összefogunk, hogy a föld szegény munkásságáért, a földmívelés proletárjaiért is küzdjünk és azok számára is igyekezzünk hasonló szociálpolitikai védelmet kivívni, mint amilyen védelemiről szó van itt ebben la törvényjavaslatban más munkaerő-katgóriák szalmára. Hát az csakugyan ihiba, igen t. iminiszter úr éis jellemizi a mi állapotainkat, hogy itt hirdetik a népi, ,a nemzeti politikát, a keresztény politikát, de 'mihelyt az ország nagy rétegéről van szó, amelyért a •földbirtokos-, nagyibirtokososztálynak helyt kellene állnia, aikkor ezek a szegény magyar tömegek, akiket odakünn folyton testvérként ölelnek a keblükre, (vitéz Várady László: Annak is tartjuk!) rögtön kimaradnak a gondoskodásból. (Gr. Festetics Domonkos: Dehogy maradnak! Hát a gazdatiszti törvény mi volt? Elfelejtette?) Ha önök olyan nagyon hirdetik, hogy a nemzeti irányzat, a nemzeti világnézet győzött, (Boczonádi Szabó Imre: Hát nem győzött?) akkor tessék egy kicsit meggondolni. hogy nemcsak szavakban, a dömping-sajtóban és a szószéken kell győzni ennek a nemzeti irányzatnak, hanem győzni kell abban is, hogy a nemzet fizikai erejét megmentsük, hogy a nemzetet ebiből a nagy fizikai ^ ibetegségéből kigyógyítsuk, amelyet a földimíves munkásságnak nyomora, nehéz, bizonytalant gazdasági sorsa jelent. A nemzet testét is meg kell imientenünk. Itt hivatkozom Széchenyire, akire már sokszor hivatkoztam ebben a Háziban. Széchenyi saerint az üres gyomornak nines, (hazája, ise Istene, az üres gyomorban csak fájdalmas forradalmi kiáltás lakik: kenyeret, kenyeret, kenyeret! (Zaj a jobboldalon.) Ne tessék szavalni, hanem tessék a nemzeti és: az egyéni áldozatkészséggel a nemzet testét, a nemzet fizikai (Rajniss Ferenc: Ügy van! Ne tessék szavalni!) erejét isi egyszer már pártfogásba venni. (Gr. Festetics Domonkos: A képviselő úr is annyit szaval, hogy alig győzzük hallgatni!) Akkor majd lesz nemzeti és keresztény irányzat. De ezt nna még nem látom, marad továhbra iis az, hogy ezek a nagy tömegek nyomariban vannak. Hogy a többi ipari munkáson és a magántisztviselői karon egyéb területen lehet-e segíteni, az természetesen a gazdasági viszonyok alakulásától és a miniszter úr végrehajtási utasításaitól függ. Ezekben a végrehajtási utasításokban sok .minden .olyan kérdést rendezni kell, amelyeknek rendezése ebben a kerettörvényben nyitva van hagyva. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) iüése 1937 június 30-án, szerdán. Itt van a 44—48 órás munkaidő kérdése. Ha jól. fizetik az alkalmazottakat, akkor nincs gondom a 48 órás munkahéttel. Csak az a fontos, hogy jól fizessék őket, mert az emberek nagyon szeretnek dolgozni, gyönyörnek tartják a munkát, csak tessék jó munkaalkalmakat, jól dotált állásokat teremteni, nem ilyen inségb éréseket, 80 pengő fizetésű állásokat, hanem olyanokat, ahol a munkának a megérdemelt herét adják meg. Itt van mindjárt ennél a kérdésnél a kisegítő munkaerők, a próibára alkalmazottak kérdése.. Felveszik a szegény munkást vagy tisztviselőt egy hónapi próbaidőre kisegítőnek, akkor azután formailag megszakítják vele a munkaviszonyt, a szolgálati viszonyt és azt mondják, hogy a következő hónap 1-től ismét lehet próbamunkás, kisegítőmunkás. Ezek a kisegítő- vagy próbamunkások a legolcsóbb és legjobb munkaerők. A legolcsóbbak, mert abban a reményben dolgoznak olcsó pénzért, hogy a következő hónapban is alkalmazzák, vagy véglegesítik őket. A véglegesítés iránt táplált reményük nem válik ugyan be, de a következő hónapban újra alkalmazzák őket s újra kezdődik a reménykedésük. Ezek a munkások a legjobb és legmegibízha tóbb munkások, mert vas szorgalommal igyekeznek a munkát elvégezni és ^ a munkaadónak kedvében járni. Ezt a kérdést is ajánlom a mélyen t. miniszter úr figyelmébe. Ügy gondolom, hogy erről a kérdésről már volt szó a Házban, (vitéz Várady László: Többször!) de nem baj, ha minél többször szóváteszik. En nem emlékszem, hogy mikor tették szóvá és azért tartottam szükségesnek ezt a kérdést felvetni. Ezzel kapcsolatban rá kívánok mutatni, hogy a hadirokkant alkalmazottakat állásukból egyre-másra elbocsátják, vagy pedig hadirokkantakat nem alkalmaznak a törvény által előírt számban. A 'hadirokkant már kevesebb munkaértéket, munkaerőt jelent és ezért igyekeznek őket elbocsátani és frissebb, fiatalabb, erősebb, munkabíróbb munkásokat vagy tisztviselőket felvenni. A t. miniszter úrnak is bizonyára van tudomása ilyen viszszaélésekről, hiszen talán tud arról, hogy 77 vállalatot kellett megbüntetni azért, mert nem tartotta be a hadirokkantak alkalmazására vonatkozó rendszabályokat. (Bornemisza Géza a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Súlyos büntetéseket kaptak!) Ennek^ dacára ez az ahuzus tovább folyik. (Gr. -Iiestcties Domonkos: Pozitívumokat kérünk!) Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy a végrehajtási utasításban méltóztassék másiranyu biztosítékokról is gondoskodni, hogy ilyen visszaélések ne fordulhassanak elő. Természetes, hogy amikor a munkavailalok érdekében szót emelünk, ugyanakkor kerjuk a t. miniszter urat, hogy majd a végrehajtási utasításban különös gondja legyen a kisiparosokra és kiskereskedőkre is, akikre nézve ezek a jószándékkal célzott rendelkezések mereven nem lesznek alkalmazhatók, mert azok visszafele sülnek el: sem az alkalmazottaknak, sem a munkaadóknak nem lesz belőlük hasznuk A munkaadók exisztenciáját ugyanis széttöri mindaz a teher, amelyről itt szó van s akkor azután nemcsak a munkás, az alkalmazott, hanem a munkaadó maga is belepusztul. Itt tehát nagyon sok olyan speciális intézkedésre, kü-