Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-229

Az országgyűlés képviselőházának 229. tömegmészárlás. Méltóztassanak végignézni az orosz politikai és katonai vezérkaron. Azok közül a politikai vezérek közül, akik Oroszországban annakidején diadalra juttatták Leninnel együtt a bolsevizmust, lassanként Sztálinon kívül csak egy ember él, Troekij, aki megszökött Oroszországból, mert a többit már felakasztották vagy főbelötték. Csak példákat mutatok fel. Mivel végzi a diktatúra? A diktatúra vérrel kezdi és vérrel végzi. Azok az orosz katonai vezérek, akiket a hatalmas oroszországi bolsevizmus alatt a legnagyobb mértékben ünnepeltek, akiknek a bolsevizmus adta a kezükbe a marsallbotot, azok kis praporscsikokból vagy őrmesterekből lettek az orosz szovjetvezérkarnak és a hadseregnek a vezetői, mint például Tuchacsevszki j... . , Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy fejtegetései a napirenden levő tárggyal semmiféle összefüggésben nincsenek. Az orosz szovjetvezérkar dolgai nem tartoznak ide. Fábián Béla: Azt hiszem, hogy Deák Ferencijei nem halt meg a hasonlat, azért voltam bátor a diktatórikus gondolattal szemben a diktatúrák sorsára rámutatni. Kámutatni arra, hogy méltóztassanak vigyázni és figyelni arra, hogy ebben az országban az egyes emberek szabadsága és joga megvédelmeztessék, mert minden törekvésnek, amellyel a jogokat csökkenteni akarják, lehetnek haszonélvezői és pedig azok, akik maguk akarnak erősödni a diktatúra árnyékában. Maguknak a tömegeknek azonban, tekintet nélkül arra, hogy a jobbvagy a baloldalon állanak, azt mondom: vi gyázzatok még abban az esetben is, ha úgy látjátok, hogy rátok nézve az elnyomás ajándé kot jelent. Szükségesnek tartottam ezeket a kérdése ket, beszédemnek úgy politikai, mint gazdasági részét elmondani a képviselőházban. Szükséges ez azért, — és itt térek vissza arra, amivel beszédemet kezdtem — mert uraim, vigyázzanak a magyar kispolgárra, a magyar önálló exisztenciákra! (Felkiáltások jobbfelől: Vigyázunk! — Meskó Rudolf: Nem kell ezt nekünk mondani!) Önálló exisztenciákat nehéz teremteni, még abban az esetben is, ha kétmillió pengőt méltóztattak felvenni az állami költségvetésbe az újonnan alakuló önálló exisztenciák támogatására. Uraim, vigyázzanak, nehogy a már meglevő önálló exisztenciákat eltiporják. Nemcsak én jövök ezzel a képviselőház elé. Akárhány gyűlésre elmegyek, az ott felszólalt kisiparosok és kiskereskedők mindannyian azt a kérdést intézik hozzám: Képviselő úr, hát mikor lesz vége a beszédnek és mikor fognak kezdődni a cselekedetek? (Krúdy Gyula: Ebben már van valami!) Ne gondolja a t. miniszter úr és ne gondolják t. képviselőtársaim, hogy az iparosok azokat a beszédeket értik, melyek az ő javukra változásokat sürgetnek az ország politikájában. Az iparosok azoknak a bankettszónokoknak beszédeit értik, akik az országos iparosgyűléseken és a saját kerületeikben megtartott kisipari és kiskereskedői gyűléseken _ mindig poharukat emelik a magyar tisztes kisipar és tisztes kiskereskedelem egészségre. (Vázsonyi János: Poharukat emelik és a közterheket eme lik!) Azután idebenn a képviselőházban megszavazzák azokat a törvényjavaslatokat, ame lyek a^kisiparosok és a kiskereskedők konkur renciáját, a Hangyát támogatják és megsza vazzák azokat a törvényjavaslatokat, .amelyek, ülése 1937 június 10-én, csüioriökon. 4.33 sajnos, amúgyis súlyos terheiket emelik. (Csik vándi Ernő: A kisiparnak nem konkurrenciája a Hangya!) Nem tudom, látott-e már t. képviselőtársam Magyarországon vidéki szövetkezetet. (Csikvándi Ernő: Láttam!) Nem méltóztatott annak ajtajában látni lógni ruhát? A vidéki szövetkezetek nagy cégtáblája mellett ugyanis ott lóg egy ruha. Ez a ruha azt jelenti, hogy abban .a szövetkezetben ruhái árulnak. Ha pedig abban a szövetkezetben ruhát árulnak, akkor ez azt jelenti, hogy a szabónak csinálnak konkurrenciát. Ha a szabónak konkurrenciát csinálnak, akkor ez azt jelenti. bogy egy kisember elől elveszik a kenyeret. Amikor tehát az egyik oldalon azt mondom, hogy támogatják a kisember ellen a szövetkezeteket, engedjék meg, hogy még beszédem befejezésül rátérjek egy másik szövetkezetre, amelyet viszont nem támogatnak. Ezek a földmankásszövetkezetek. A földmunkásszövetkezetek sem nem lázítanak, sem nem izgatnak, (Andaházi-Kasnya Béla: Dolgozni akarnak!) csak dolgozni akarnak. A földmunkásszövetkezeteknek egyedüli céljuk az, hogy azokon a vidékeken, ahol munkát lehetne vállalni, megszervezve a földmunkások tömegeit, oda őket el tudják vinni. Most azt kérdezem, hogy mennyiben méltóztatnak támogatni ezeket a íoldrnunkásszövetkezeteket? (Antal István: Sok milÜó va ÍJ) Nagyon fogok örülni, ha Antal István t. képviselőtársam azt, amit nekem most mondott, az úgynevezett kubikosszövetkezetek vezetőinek szíveskednék beigazolni, hogy legalább azok a t. férfiak, akik ezeknek a szövetkezeteknek élén állanak, egyszer szavahihető és a kormányhoz közel álló helyről kapjanak nyilatkozatot arról, hogy nincs igazuk azokkal, a panaszokkal, melyekkel hozzánk fordulnak. (Andaházi-Kasnya Béla: Egy milliót ad a földmívelésügyi minisztérium a Okh.-nak, de abból nem kapnak a szövetkezetek! — Antal István: Dehogy nem! — Andaházi-Kasnya Béla: Csak az Okh. keretébe tartozó szövetkezetek!) Mindazoknál fogva, amiket beszédemben elmondtam és amelyeknek megszívlelését kérem, nemcsak a kormánytól, de képviselőtársaimtól is, nem fogadhatom el a törvényjavaslatot. Elnök: Kíván még valaki a javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminíszter úr kíván szólni! Lázár Andor igazságügy miniszter: T. Ház! Ennek a javaslatnak képviseletében én leszek bátor a t. Ház előtt a felszólalásokra lehető rövidséggel reflektálni. Mindenekelőtt bátor vagyok konstatálni, hogy a tárgyalás során a felszólaló képviselő urak legnagyobb része egyes speciális kérdésekkel foglalkozott, amelyek több-kevesebb kapcsolatban állanak azzal, vájjon bizalommal viseltetnek-e ők a kormány iránt vagy sem. Méltóztassanak megengedni, hogy ne foglalkozzam azzal, hogy megcáfoljam egyes felszólaló urak felfogását, amiért ők nem viseltetnek a kormány iránt bizalomimal, hogy ne menjek bele ilyen speciális kérdésekbe, hanem kizárólag a törvényjavaslattal magával foglalkozzam. Ez az oka annak, hogy Kassay Károly igen t. képviselőtársamnak tegnap elhangzott kétségtelenül nagyszabású beszédének olyan részeire, amelyek egy később előterjesztendő törvényjavaslatra vonatkoztak, egyáltalán nem óhajtok most reflektálni. Nem óhajtok vitába szállni Éber Antal és Fábián Béla t. képviselőtársaimmal sem a gazdasági szabadság és a gaz-