Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

88 Az országgyűlés képviselőházána, szociális feszültség enyhülésével és egyéb olyan akcióval, amelyre a kormánynak feltétlenül költenie kell. A falusi proletárnak legnagyobb értéke a sertés. Ha szociális gondoskodást akarunk gyakorolni, akkor ezt meg kell számára mentenünk. Még egy kérdést vagyok bátor megemlíteni, mégpedig azt, amelyet Balogh t. képviselőtársam felhozott, hogy tudniillik az állatorvosi körzetek rendkívül nagyok. Tudok olyan állatorvosi körzetet, ahol az orvosnak egyik községből a másikba menve, oda-vissza 102 kilométert kell mennie, hogy szolgálatát elláthassa. A községekben megvan az a törekvés, hogy ahol 8—10 község egy körzetbe tartozik, az állatorvosi körzeteket kettéválasszák, de a belügyi kormányzat mindjárt azzal jön, hogy a .községek között segélyes község van, tehát nem engedi meg ennek megvalósítását. Elvégre az, hogy egy község ezer vagy kétezer pengő segélyt kap, nem szolgálhat indokul arra, hogy ott ne létesítsenek állatorvosi állást, ha egyébként maguk a községek ezt akarják. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék a pénzügyminiszter úrnál és a belügyminiszter úrnál odahatni, hogy a községeknek ne akadályozzák meg azt a törekvését, hogy újabb állatorvosi körzeteket akarnak létesíteni és ezzel elő akarják mozdítani az állategészségügyi szolgálatot. Az a kevés segély, amelyet a minisztérium ezeknek a községeknek ad, sokszorosan megtérül azáltal, hogy a gazdának, különösen a kisgazdának állatállománya megmarad az állatorvosi felügyelet révén, hiszen főként a kisgazdáknál a bevétel legnagyobb része az állatokból származik, nekik tehát érdekük, hogy rendes állatorvosi szolgálat legyen. Tisztelettel kérem tehát, méltóztassék odahatni, hogy az állatorvosi körzetek felállítása ne ütközzék olyan nagy akadályokba, amilyenekbe most ütközik és hogy a jelenlegi állatorvosi körzetek 2—3 körzetre osztassanak fel a helyzetnek megfelelően Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úr kíván szólni. Darányi Kálmán, a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Balogh István és Csoór Lajos t. képviselőtársaim szóvátették az állatorvosi létszám szaporítását. Ez tulajdonképpen iköltség kérdése az államnál és a községeknél egyaránt és bármennyire kívánatos is, csak addig mehetünk el, amíg fedezettel rendelkezünk. Arra nézve, hogy a jövőben, ha a lehetőség meglesz rá, szaporítsuk az állatorvosi létszámot, azt válaszolom, hogy méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ezt meg is fogjuk tenni. A kötelező oltásokról is beszélt t. képviselőtársam. Nem egészen jól értettem „felszólalását, mert azt mondotta, hogy baj szármázik abból, ha az állatok egyik része be van oltva és úgy megy a legelőre, másik része pedig nincsen beoltva. Ebből semmi baj nem származhatik. (Cseh-Szombathy László közbeszól.) Szimultánozni nem lehet olyan helyen, ahol legelőre hajtanak. Ez nem áll, nincs olyan állatorvos, aki ehhez hozzájárulna, de ha van, akkor méltóztassék feljelenteni, mert teljesen törvényellenes az eljárása, Ami a szérumok árát illeti, a szérumok ára 120 pengő volt, most pedig 70 pengőre szállítottuk le. Elismerem, még mindig magas ez az ar. Ha mód volná rá, lejjebb szállítanánk. Ezt 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. egyébként állandóan ellenőrizzük. Azt a kifogást, hogy külföldön sok helyen olcsóbb a szérum, megvizsgáltam és megállapítottam, hogy egyes külföldi r államokban nem olyan jó a szérum, mint nálunk, sokkal hígabb szérumot alkalmaznak, amiből viszont nagyobb menynyi s égre van szükség. Amit Cseh-Szombathy László képviselő úr a járványos elvetélésre vonatkozólag mondott, figyelemreméltónak tartom és a bejelentési kötelezettséggel kapcsolatban meg fogom vizsgálni. A sertésvészre vonatkozólag Csoór Lajos képviselő úr és több felszólalt képviselőtársam tett célzást. Itt bizonyos fogalmak tisztázására van szükség. A kormány maga 10.000 sertés bénítására adott iagyen szérumot, azonkívül f hozzá járult és mindig jóváhagyja a földmívelésügyi miniszter, ha a törvényhatóságok állategészségügyi ebadóalap egy részét arra a célra használják fel, hogy szegény községekben a szérumot olcsó áron vagy ingyen bocsássák rendelkezésre. Megint más azután a szimultán-oltás kérdése. A szimultánozásra ezidőszerint még senki sem talált olyan rendszert, amelyet be lehetne vezetni. Csak úgy lehetne bevezetni, ha a fiaztatásokat egy időpontra tennék vagy legalább is évente két-három meghatározott időpontra tennék, mert máskülönben ezt lehetetlen keresztülvinni; (Úgy van! Úgy van!) különben állandóan fertőzött lenne az egész község és akkor viszont a sertéskereskedelem válnék úgyszólván lehetetlenné és különösen lehetetlenné válnék a sertésexport. Hajlandó vagyok ebben a kérdésben az érdekeltekkel és azokkal, akik elméletileg foglalkoznak ezzel a kérdéssel, megbeszéléseket tartani, mert tény az, hogy ha ezt a kérdést meg lehetne oldani, ez rendkívül nagyjelentőségű és fontos dolog volna; eddigi megállapításaink szerint azonban nem tudtunk olyan módot találni, amellyel a falvakban meg lehetne nldani a szimultánozás kérdését. Kérem, méltóztassanak a címet elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nvilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az 5. címet elfogadni? (Igen!) A Ház az 5. címet elfogadja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 6, címet fel olvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa a fi. címet). Elnök: Szólásra következik vitéz CsehSzombathy László képviselő úr! vitéz Cseh-Szombathy László: T. Ház! A mezőgazdasági szakoktatás intenzívebbé tételét annyian kérték az általános vita során, hogy nsRk ismétlésekbe tudnék bocsátkozni, ha ezzel a. kérdéssel most bővebben akarnék foglalkozni. Csak annyit kívánok megiegyezni, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között az az egyszerű falusi kisgazda csak akkor tudja jól megállani a helyét, ha nz apáitól örökölt szakismereteken túl, tisztában van az újabb idők kutatásainak ^ eredményeivel és a mai haladó kor követelményeinek megfelelően tudja kicsi gazdaságát vezetni. Éppen ezért csak helyesléssel vehetem tudomásul, hogv ezeknek az ismereteknek elsajátítására a költségvetésben 465.000 pengővel nagyobb összeg van felvéve a múlttal szemben. A népies gazdasági oktatásra felvett 121.000 pengőt, — amely a megelőző esztendeinél 5000 pengővel nagyobb — az ösztöndíjakra fordított 2000 pengőt, a mezőgazdasági kam a-