Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

í>6 Àz országgyűlés képviselőházának megvédessék, mert sajnos, nálunk az eperfákat nem sokra becsülik, kidobálják, mindenféle haszontalan díszfákat tenyésztenek a helyükben. Az eperfákat ne csak arra használják fel, hogy az országutak mentén állítsák fel, mert hiszen ott porosodnak, a poros eperfalevél pedig sokszor gyomorbajt okoz a hernyóknak és megdöglenek tőle. (Derültség,) Ez így van. Az eperfákat nem a poros országutakra, hanem lehetőleg a védettebb helyekre kell elhelyezni. Arra is láttunk példát Olaszországban, hogy Mussolini elrendelte azt, hogy ahol kisebb csalitokat, ligeteket telepítenek, ott eperfaligeteket telepítsenek. Ezt nálunk is meg lehetne csinálni, különösen pedig közvetlenül a falvak közelében, mert akkor nem használják az eperfát, ha a falutól 5—6 kilométernyire van, akkor az eperfa tényleg ott porlódik és mint tőke, — mert az eperfában tőke van, — használatlanul veszendőbe megy. Egy ilyen elültetett eperfa csak pár esztendő múlva lombosodhatik és (csak akkor lehet selyemtenyésztési célra felhasználni. Nem tudom, történtek-e már kísérletek ezeknek az epercserjéknek a felkarolása tekintetében. (Hertelendy Miklós: Történtek; gyümölcsösök bekerítésére!) Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a miniszter úr e tekintetben talán már próbálkozott és valószínűleg megvannak a gyakorlati tapasztalatai is. Ha ezek a cserjék a mi klímánkat megbírják, akkor nagyon célszerű lenne ezakre a cserjékre áttérni, mert sokkal egyszerűbb ezeknek az ültetése, mint egész fáknak a tenyésztése, azonfelül rögtön használhatók is, azt hiszem, egy év múlva már lombosodnak, úgyhogy a hernyók egy év múlva már élhetnek annak a leveléből, a fát pedig csak 4—5 év múlva lehet használni. Ez természetesen attól függ, hogy mennyire tűrik meg ezek a cserjék a mi éghajlatunkat. Ezeket voltam .bátor ennél a címnél elmondani és tisztelettel kérem a földmíyelés; ügyi miniszter urat, méltóztassék kieszközölni a miniszterelnök úrnál, hogy a pénzügyminiszter úrnál járja ki, hogy a selyemhernyó^ tenyésztés ne üzemként, hanem költségvetési eredményként kezeltessék. (Derültség. — Helyeslés a baloldalon.) Elnök: T. Képviselőház! Megállapítom, hogy Dulin Jenő képviselő úr nem az 1. címhez szólt hozzá, hanemf a XXV. íejezethez, amely a selyemtenyésztést! tárgyalja. En a képviselő urat, minthogy egyike volt az első felszólalónak a címhez, nem akartam fejtegetéseiben megzavarni, ellenben kötelességemnek tartom a képviselő utakhoz azt a kérést intézni, hogy a házszabályok rendelkezésének megfele; lőleg a részleteknél méltóztassanak az illető címhez tartozó tárgykörből venni hozzászólásuk témáját és ne az első címnél is újabb általános vita jellegével bíró felszólalásokat tartani. Szólásra következik Farkasfalvi Farkas Géza képviselő úr. Farkasfalvi, Farkas Géza: T. Ház! Nem tudom, hogy az elnök úr kijelentése után felszólalhatok-e. Én egy olyan kérdést volnék bátor felhozni, amelyet a miniszter úr is érintett tegnap délutáni beszédében. Nem tudom tehát, hogy lehetséges volna-e erről a kérdésről beszélnem. (Felkiáltások a jobboldalon: Csak a címnél!) Az öntözésről és az öntözéssel kapcsolatos kérdésekről óhajtanék beszélni. (Felkiáltások a jobboldalon: 7. cím!) Elnök; A miniszterelnök úr tegnap az egész tárcát felölelő beszédet tartott. Ha a képviselő úr reflektálni kíván a miniszterelnök úrnak 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. mint földmíveiési miniszter úrnak tegnap elmondott beszédére, akkor méltóztassék annál a címnél felszólalni, amely címhez az a tárgykör tartozik, amelyikkel kapcsolatban a miniszterelnök úr felszólalását a képviselő úr szóvátenni kívánja. Farkasfalvi Farkas Géza: Meghajlok ez előtt az intézkedés előtt, bár eddig, a korábbi években, a címnél is általában hozzászóltunk a \if\ 1*0 £1 llOZ Elnök: Szólásra következik Mocsáry Dániel képviselő úr! (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik Cseh-Szombathy László képviselő úr. vitéz Cseh-Szombathy László: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A földmívelósügyi tárca költségfvetésénél a központi igazgatással kapcsolatban elsősorban arra kívánom felhívni a mélyen t. Ház figyelmét, hogy a központi igazgatásnak itt milyen óriási jelentősége van, mert hiszen Magyarországnak, mint agrárállamnak elsőrendű érdekének kell tekintenie a földmíveléssel foglalkozó társadalmi osztályok boldogulását. A falu nálunk az a fundamentum, amelynek erejére támaszkodva, nyugodtan végezheti a kormány az ország vezetését, de ennek a társadalmi osztálynak a boldogulása, megélhetése és a benne helyetfoglaló különféle kategóriák anyagi ereje további kihatásokkal van az ország széles rétegeire, a különféle foglalkozási ágakban elhelyezkedő néprétegek » megélhetése lehetőségeire. Mindenképpen indokolt tehát hogy ezt a társadalmi osztályt felsegítsük abból az elesettségből, amelyben önhibáján kívül került. Mélyen t. Ház! A közelmúltban alkalmam volt résztvenni a gesztesi járás mezőgazdasági kamarai bizottságának közgyűlésén, ahol szá^ mos, részben központilag irányítandó, részben pedig egyéb olyan kérdés merült fel, amelyet itt a mélyen t. Ház elé kívánok a különféle címekkel kapcsolatban hozni és azokra a mélyen t. miniszter úr figyelmét fel kívánom hívni. Örömmel állapítom meg, hogy ezen a kamarai közgyűlésen, amelyen résztvettem, meggyőződhettem arról, hogy amennyiben ezek a kamarák a megfelelő szakszerű irányítás biztosítása mellett nagyobb végrehajtó hatalommal ruháztattak volna fel az országgyűlés részéről, nagyon komoly, eredményes és hasznos munka elvégzésére lettek volna alkalmasak. A központi igazgatással kapcsolatban mezőgazdaságunk egyik legnagyobb hibájára kívánok (rámutatni, mégpedig arra, hogy a múltban nem történt megfelelő módon központilag a terményértékesítés megszervezése. (Pintér László: Ez már nem tartozik a központi igazgatáshoz! — Farkasfalvi Farkas Géza: Mondta a központi szót! — Derültség.) Igaz, hogy az állatárakat ma én is megfelelőnek tartom, de a gabonaárakat még mindig alacsonyaknak kell minősítenem. Szükségesnek tartanám, hogy központilag irányítva, (Derültség.) gondoskodás történjen arról, hogy a termény értékesítésének megszervezésével odahasisunk,hogy ezelkazárak megfelelő nivóra emelkedjenek fel és ezen a nivón meg is tudjanak maradni és az árak a termelési költségeken kívül biztosítani tudják a mezőgazdasággal foglalkozó egyének részére a tisztességes megélhetés lehetőségeit is. Ennek elérése végett azonban elsősorban szükség van arra, hogy központilag szervezzük meg a faluban az értékesítési lehetőségeket. A falvakban, meg kellene szervezni azokat a központokat, ahol a terméskészjletet nyilvántartanák, a köz-