Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-221
60 Az országgyűlés képviselőházának főleg akkor jöttem rá, amikor a földmívelésügyi miniszter úr . kíséretében volt .alkalmam Szegedre utazni. Akkor láttam a tanya világot, láttam azt, hogy mennyire távol esnek a tanyán lakó polgárok a kultúrcentrumoktól és már akkor elhatároztam, hegy azoknak az embereknek érdekében, akik a hívó szóra a Dunántúlról odasereglett vitéz katonákkal együtt beállottak a nemzeti hadseregbe, ennek a népnek érdekében fel fogok szólalni és kérem a földmívelésügyi miniszter urat, szíveskedjék odahatni, — amire már az Országos Mezőgazdasági Kamara is megkérte — hogy a rádió díját mérsékeljék, ezenkívül pedig lehetőleg ol^ es óbb rádiót is kaphassanak ezek :a gazdák, mert nagy hordereje lenne annak, ba a rádió gazdasági előadásait hallgathatnák. Legyen szabad még pár szóval megemlékeznem a telepítésről és az ezzel kapcsolatos kérdésekről. A telepítési törvényt nagy horderejűnek tartom, mert hiszen a kisebb gazdákat nagyobbakká teszi, a törpebirtokokat kiegészíti kisbirtokokká. A földmívelésügyi minisztérium földbirtokpolitikai osztálya a bajbajutott gazdáknak mindig támogatására siet, ezért bálás köszönetemet fejezem ki ezen osztály működéséért, ide kérem, hogy ez a ténykedése továbbra is kiterjesztessék. Rá kell azon.ban mutatnom a telepítési törvénynek egy hiányosságára. A törvény 65. §-a kimondja ugyanis, hogy csoportos telepítés esetén, ahol közös legelő még nincs, elsősorban közös legelőkről kell gosdoskodni. Tudom nagyon jól, törvény intézkedik arról, hogy ha kiadó egy birtok, akkor annak 15%-át kisgazdák kaphatják meg, sajnos azonban, ezt a törvényt nagyon sok kisgazda, falusi polgár nem tudta. Főleg kerületemnek két községét kell megemlítenem, amelyek jóformán teljesen közös legelő nélkül vannak. Az egyik községem Ugod, abol 11.000 katasztrális hold a községi terület 4200 becsületes nolgárral, azonban ebből a 11.000 katasztrális holdból csak 3000 van a gazdák kezén, ugyanakkor 8000 katasztrális hold a nagybirtok. A kisgazdák kezelésében van 500 darab szarvasmarba, ezekre összesen csak 27 katasztrális hold rendes és 100 hold teljesen értéktelen legelő jut. Kérném a jelenlevő földmívelésügyi miniszter urat, hogy ha ott, ahol a legelőkérdés még nincs megoldva, tvalamelyik birtok kiadásra kerül, a birtokot addig kiadni vagy eladni ne lehessen, amíg a legelőkérdés elintézve nincs. Célszerűnek tartom megemlíteni azt is, hogy talán a gazdasági felügyelőségeket kellene megbízni azzal, nézzenek utána, hogy a Jegelőkérdést milyen alapon oldhatnák; meg. Kerületemnek egy másik községében, Kísgallán egyáltalán nincs legelő s az erre szoruló gazdák csak akkor legeltethetik állatjaikat, ha lopva az uradalmi erdőbe hajtják be azokat. Szomorú dolog, bogy jóformán így kell meglopni az állatok eleségét. Négyszáz katasztrális hold földdel rendelkeznek ezek a becsületes magyar emberek és a 400 katasztrális holdból legelőre természetesen már nem jut. Tudomásom szerint, — ez már a földmívelésügyi tárca költs ég vetéséneik indokolásában is le van fektetve — az erdőtörvény végrehajtási utasítása most van kiadás alatt. Azt is nagyon jól tudom, hogy erdei^ legelőn a legeltetés tilos, illetőleg csak a saját tulajdonos részére van megengedve, bérelni pedig erdei legelőt egyáltalán nem szabad. Kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék az erdőtörvény 221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. végrehajtási utasításának kiadásánál úgy intézkedni, 'hogy olyan helyen, ahol erdei legelő, egyáltalán^ közlegelő nincs, ott igenis, ha az illető gazdák bérelni tudnak, akkor engedtessék meg az erdei legeltetés. Pár hónappal ezelőtt pártunk földmívelésügyi csoportjának megbízásából volt alkalmam előadni a népházak ügyét s akkor a jelenlevő földmívelésügyi és pénzügyminiszter urak figyelmébe ajánlottam, hogy milyen nagyfontosságú az, bogy a községekben népházak legyenek. Tudjuk nagyon jól, bogy mindenkinek, aki a néppel foglalkozik és főleg a falusi intelligens embereknek milyen fontos ez; célzok itt a tanítókra, papokra és jegyzőkre. A legtöbb helyen ez meg is van, azonban sok helyen nem lehet ezt megtenni. Énnek oka talán kevésbbé a. nemtörődömségben, mint inkább a helyszűkében keresendő, miután a leg-" több községben nincs erre a célra megfelelő helyiség. (Törley Bálint: Körjegyzőség!) Örömmel látom, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetésében 40.000 pengő helyett már 80.000 pengő van felvéve erre a oélra, ezért hálás köszönetemet fejezem ki a földmívelésügyi miniszter úrnak, azonban nagyon jól tudom, hogy még így is túlságosan kevés összeg ahhoz, hogy ebből elég számú népházat lehessen emelni. Nemcsak én, de a Háznak erről az oldaláról is többen kérték már képviselőtársaim közül, amit én most megismétlők, hogy ezt az összeget a kivetendő költségvetésben lényegesen felemelni méltóztassék. T. Ház! Mivel meg vagyok győződve arról, hogy a földmívelésügyi miniszter úr kezében jó helyen van a mezőgazdasági szakoktatás és mivel tudom azt, hogy szívének minden dobbanása a magyar népért és annak boldogulásáért történik, a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Mózes Sándor képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T., Ház! Mint Pest vármegye déli bortermelő kerületének képviselője, röviden a borpiac és a szőlőgazdaságok nehéz helyzetével kívánok foglalkozni. Ha a Pest vármegye déli területén elterülő széles homoktengeren folyó szőlőtermelés és borpiac helyzetét vizsgáljuk:, akkor szomorúan kell megállapítanunk, hogy a gazdák nagyon súlyosan csalódtak reményeikben, mert a bor ára nemhogy emelkedett volna, hanem állandóan fokról-fokra süllyedt. Ennek részben az az oka, hogy a szeszkérdés az országban intézményesen nincs rendezve, miért is szükséges volna abból a célból, hogv a bortermést megfelelő módon értékesíteni és elfogyasztani lehessen, a szeszkérdést minél hamarabb, minél rövidebb idő alatt intézményesen olyképpen rendezni és a bor szesszé való felfőzését oly mértékben biztosítani, hogy a bor f nagy mennyiségbon legyen szesszé felfőzhető. A földmívelésügyi miniszter úr a múlt esztendőben a Házban történt felszólalásaim kapcsán elrendelte, hogy a vidéken bizonvos bormennyiséget szesszé való fel fő,? és céljából a központi szeszfőzdék megvásárolhassanak. Sajnos, több kis szeszfőző nem részesült abban az adókedvezményben, mint a központi borközraktárak és így annak a mennyiségnek az öszszevásárlása, amelyet szintén felfőzhetted volna abban az esetben, ha megkapták volna a 10% szesztermelési adókedvezményt, elmaradt.
