Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

50 Az országgyűlés képviselőházának Igenérékes felszólalások hangzottak el a vita során a mezőgazdasági foglalkozású népesség szociális kérdéseire vonatkozólag. Lossonczy István, Takács Ferenc, Melczer Lilla, Meizler Károly és Matolcsy Mátyás t. képviselőtársaim tették főleg szóvá ezeket a kérdéseket. Túlságosan a részletekbe kellene mennem, ha minden egyes felszólalónak most kívánnék ebben a tekintetben választ adni, ezért méltóztassanak megengedni, hogy később térjek rá ezekre a rendkívüli fontosságú kérdésekre. Igen érdekesek voltak a Jbúza világpiaci helyzetéről előadott adatok, amelyeket Schandl Károly t. képviselőtársam ismertetett a Ház előtt, Csikvándi Ernő t. képviselőtársam viszont a búza termelésének és értékesítésének kérdését tárgyalta gyakorlati szempontból. Ezekután pedig méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek a most tárgyalás alatt levő^ földmívelésügyi költségvetésre és azokra a kérdésekre, amelyekről a t. Házat ezzel kapcsolatban tájékoztatni kívánnám. (Halljuk! Halljuk!) A földmívelésügyi költségvetés előirányzata, figyelembevéve, hogy a földmívelésügyi költségvetés kiadási tételeiből a nitrogén műtrágya használatának előmozdítására felvett 2,150.000 pengő átvitetett az iparügyi tárcához, újabb 2 millió pengővel emelkedett és ezzel mintegy kifejezést nyert az, hogy a kormány a mezőgazdaság erősítésére és fejlesztésére szükséges pénzügyi eszközöket iparkodik abban a mértékben rendelkezésre bocsátani, amilyen mértékben — figyelembevéve az államháztartás adottságait — a szolgálni kívánt fontos célok azt megkövetelik. Magam tudom legjobban ázt, hogy a magyar mezőgazdaság problémái túlnőnek a költségvetés számszerű lehetőségein, meg vagyok azonban győződve arról, hogy a t. Ház is méltányolni fogja azt a tényt, hogy a fontos termelési ágat szolgáló tárca produktív kiadásait három év alatt 27'5 millió pengőről 33*3 millió pengőre emeltük fel. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy a költségvetésbe felvett összeg nem meríti ki teljes mértékét annak a támogatásnak, amelyet az állam ia magyar mezőgazdaságnak ad^ hiszen csupán a most beterjesztett beruházási törvényjavaslatban 7 millió pengő van felvéve a magyar mezőgazdaságig célok szolgálatára. Ezenkívül pedig rendelkezésre áll az úgynevezett »mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap« is, amelynél lehet, hogy bizonyos változtatásokat fogunk eszközölni, de azt a körülményt, hogy ez az alap továbbra is a magyar mezőgazdaság céljait szolgálja elsősorban, minden körülmények között fenn kívánjuk tartani. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Hangsúlyozom jazonban, —- és azt hiszem, hogy ebben a t. Háznak minden egyes tagja egyet fog velem érteni, hogy mezőgazdaságunk sorsát nem egyedül az agrárpolitika alátámasztására szánt pénzügyi eszközök nagysága dönti el, mert ha ez így volna, akkor kétségkívül a nálunk hatalmasabb erőforrásokkal rendelkező államoknak nem kellene küzdeni ök^ az agrárválsággal. (Farkasfâlvi Farkas Géza: A jó májusi eső, meg a magyar napsugár! Ez a fontos!) A mezőgazdasági munka eredményességét a pénzügyi lehetőségeken kívül még -számos más körülmény is befolyásolja, (Ügy van! a jobboldalon.) amelyek a leghelyesebb agrárai, ülése 1937 május 31-én, hétfon. politika követése mellett is .bizonytalanná teszik az eredményt és nehéz helyzet elé állítják azokat, akiknek a mezőgazdaság sorsának intézése jut feladatul. E tényezők közül a legsúlyosabban esnek latba az exportáló mezőgazdaságig államokban a világgazdasági helyzet adottságaiból folyó következmények. A mezőgazdaságnak, illetve a mezőgazdaság jövedelmezőségének legfontosabb előfeltétele az állandóság. Ezzel szemben mit látunk világszerte? A legnagyobb bizonytalanságot., (Ügy van! a jobboldalon ) a termelés és a fogyasztás, még •mindig megbolygatott rendjét, egyes államoknak ^az önellátásra irányuló túlzott törekvéseit, a vám- és kereskedelempolitikának ezen elv szolgálatába való állítását, a valuták stabilitásának hiányát. Mindezek együttesen a világpiacra olyan hatást gyakorolnak, amely a gazdasági forgalmat (megfosztja a legszükségesebb Ösztönzőjétől, a stabilitástól. Az értékesítési lehetőségek állandó változása pedig szükségképpen visszahat a termelésre, amelyet nem lehet egyik évről a másikra átállítani. Éppen ezért elkerülhetetlen az, hogy az állam a rendelkezésre álló pénzügyi és más eszközökkel ne igyekezzék az értékesítési konjunktúrák állandó változását csökkenteni, mert hiszen ezáltal biztosabbá teszi mezőgazdasági termelésünk állandóságát is. T. Ház! Ezeket a (feladatokat a legnagyobb felelősség érzetének tudatával kell vállalnunk és végeznünk, mert tudjuk azt, — amire az előbb már rámutattam — hogy az agrárgondolat erőteljes szolgálata ebben az országban mit jelent. Ez a munka azonban csak a realitások talaján épülhet fel és egyáltalában nem vagyok hajlandó semmiféle romantikus célok követésére és nem vagyok hajlandó semmiféle romantikus eszközöket igénybe -venni. (Helyeslés.) Kizárólag a reálpolitika útja az, amely mezőgazdaságunkat előbbre viheti. En ezt az elvet tartom szem előtt és számolok mindazzal, amit az előbb a világgazdasági helyzetről bátor voltam mondani. Nem tudom például azokat sem követni, akik egyedül a szabadforgalomban látják a kivezető utat és a teljes gazdasági szabadságban látják azt a csodaszert, amely egyszerre, talán máról-holnapra is, fellendítheti a magyar gazdasági életet, akik a más államok által 'követett gazdasági politikától teljesen függetlenül haladnák a maguk útján. A szabadforgalmat és általában a f gazdasági szabadságot a kormány felette értékes, kívánatos és ösztönző tényezőnek tartja, feltéve, hogy annak egészséges elemei jutnak érvényesülésre. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Es nem a szabadosság!) Ezen az elvi alapon állva, a 'beavatkozásban, ott is, amikor erre a térre lépni kényszerülünk, sohasem célt, hanem csupán eszközt látunk és pedig a kormány által okvetlenül figyelembe veendő közérdekű szempontok szolgálatára'. Éppen ezért rendszereket és kötöttségeket, ha lehet, nem kényszer útján szabunk a gazdasági életre. Nem egy mezőgazdasági ágban és cikknél a termelői érdekeltségekre bíztam annak eldöntését, hogy minő rendszert kívánnak az értékesítés terén fenntartani. Hivatkozom e téren a hagymára, a paprikára, a burgonyára, a gyapjúra, a tejre és a fára. E kérdésekkel kapcsolatban kell figyelembe vennünk azt is, hogy a szervezett értékesítési redszert