Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

46 Àz országgyűlés képviselőházának nép szociális kívánságainak teljesítését és a nyomor megszüntetését. (Farkas István: Csinálni kell!)* M.eg lehet győződve előttem szólott képviselőtársam arról, hogy ha fiatalos hevével célkitűzéseit olyan gyorsan meg tudná valósítani, mint ahogy beszédét elmondotta, mi mindnyájan mögötte volnánk. Azokat a dolgokat, amelyeket a cselédség bérének, a munkások keresményének, főképpen a szakmánybérek megállapításáról^ mondott, azt hiszem, valamennyien helyeseljük» mindez azonban nem általánosítható, ezek csak kivételek és éppen azért kellene ezeket megállapítani, hogy az általános felfogástól eltérő eseteket a törvény keze sújthassa. Miután azonban én egy egészen más témát választottam ma felszólalásom tárgyául, engedje meg a t. Ház, hogy előttem felszólalt képviselőtársam beszédével tovább ne foglalkozzam. En a magyar minőségi búza termelésének kérdésével és ami még fontosabb, a minőségi búza értékesítésének kérdésével kívánok foglalkozni, A konklúzióval kezdem, mert szerény véleményem szerint az értékesítés mai módjával, főleg a .búza tőzsdei szokványok szerinti vásárlásával és kiajánlásával sem a magyar búza régi jó hírnevét, sem a magyar búza piacait visszaszerezni nem lehet. Pedig e nélkül sem az a sok költség» amelyet a kormány jóindulatából a minőségi búza termelésére fordítanak, sem a magyar gazda verejtékes munkája nem fog eredményeket elérni. Engedjék meg, hogy néhány malomipari és sütőipari kérdést hozzak fel, mert ezek ismerete nélkül nem tudom bebizonyítani állítás saim helyességét. Addig, amíg a kenyérsütés í és a süteménykészítés a háztartás és a sütőipar munkaköre volt, időbeli adottságokkal ellensúlyozhatták a liszt minőségét, illetőleg a sütőiparban annyi idő alatt készíthették el a kenyeret, a fehér süteményt, amennyire e célra szükségük volt. Azonban az éjjeli munka beszüntetésével és a kenyérgyárak előtérbe helyezésével, amelyek milliós városok kenyérszükségletét vannak hivatva ellátni, mindez megszűnt; ma rövidebb idő áll rendelkezésre, ,. nem tudjak megadni a tésztának azt az időtartamot, amelyre annak dagasztásához, keléséhez, szaggatásához szükség van, hanem egy összezsugorodott idő alatt kell mindezt elkészíteni és így idővel nem jöhettek segítségül a sütemény és kenyér elkészítéséhez, hanem olyan minőségű liszteket kellett felhasználni, amelyek a gyártási időbe» lehet mondani, percnyi pontossággal beleilleszthetők voltak. Ez főkén a kenyérgyáraknál fontos, mert ezeknek munkaideje, lehet mondani, tempirozva van. Az a munka, hogy közelebb jussanak ehhez,. * főképpen a malomiparnak volt hivatása, amely úgy jött a sütőipar segítségére, hogy megvizsgálta a különböző fajtájú búzákból nyert liszt belső tulajdonságait és ezekből -mintegy kikeverte azt a minőséget, amelyre a sütőiparnak szüksége volt. Természetes, hogy ez annál nehezebb, minél töblbféle búzából kell ezeket a minőségieket kikeverni és természetes, hogy nagyon megkönnyíti a dolgot, ha a minőségi termelés folytán egyforma minőségű és egyforma kvantumiban előállítható búzamennyiségek kerülhetnek a sütők rendelkezésére. Csak ilyen nagytömegű búzával lehet elérni azt, hogy a malmok a sütőik segítségére siessenek, mert hiszen hiábavaló a termelő minden fáradsága, és szakértelme, ő nem tud olyan egyforma minőségű búzát előállítani, még akkor sem^ iha egyfajtájúakat termel, mert ezek a termelvényei 221. ülése 1ÔS7 május él-én, hétfőn. is különböző módon variálnak a különböző aratási idő, a különböző érési fok, azután az eltérő talajerő, a klimatikus viszonyok, a talajmunka es a növényi és állati kárttevők befolyására. Nekünk tehát nem elég a minőségű termelest forszíroznunk, nekünk a 'minőségi termelessel élért búza forgalombahozatalánál és kereskedelmi értékesítésénél az is fontos, uoigy ez ugyanazon a síkon haladjon, mint a gazda, a termelő, a nemesítő és ne evvel ellentétes irányban. Nézetem szerint tehát az első teendő az, hogy a minőségi termelés értékesítését is összhangba hozzuk a termeléssel. Ez pedig abból áll, hogy egyöntetű, nagy tömegben rendelke zésre álló búzákat tenmeljünk és (kínálhassunk külföldre, inert csak így érhető el, hogy azoknak a nagy külföldi malmoknak, amelyek napi 500—600 vagónos teljesítménnyel dolgoznak, szállításra képes búzát tudjunk kiajánlani. Ezek a ^ malmok ugyanis bizonyos kondicionál is eljárással dolgoznak, amely abban áll, hogy a búzát bizonyos százalékban megnedvesítik, azután szárítják, vagy pedig bizonyos hőfokra emelik, azután pihentetik, majd különböző sima és rovátkáit hengereken őrlik. Most méltóztassanak elgondolni, mit jelent ebben az esetben az a mód, amellyel mi a búzánkat kiajánljuk, amikor rossz minőségű búzákat kitűnő minőségű búzákkal javítunk fel csak azért, hogy meglegyen a hektoliter-súly. Ebben a búzában azután van kis szem, van nagy szeim, van kemény szem, van puha szem, van finom iszem és van durva szem, az egyik a vizet felveszi, a másik kevésbbé veszi fel, az egyik hamarabb szárad, a másik lassabban. Ez a ani kevert magyar Ibúzánik ilyen malmok számára teljesen értéktelen, ezt a búzát ilyen kondioionális eljárás alá vetni nem lehet, az ilyen búzát tehát csak nagyon nyomott áron fogják megvenni. A malmok — főleg a külföldi malmok — ma ott szerzik be szükségleteiket, ahol ezeket a minőségi búzákat garantált belső tulajdonságok szerint vehetik meg. Ezt pedig csak a nagyobb kvantumok tárházi kezelésével és gyűjtésével tudjuk elérni és olyan búzatípus kialakításával, mint amilyen a Manitoba, vagy az argentinai minőségi búzák és, amelyek a magyar gazdának még nagyon sok bajt fognak okozni és most három név alatt: buenos-ayresi, Eosafé és Bahia-blanca név alatt fognak majd bekerülni a fogyasztásba. Ezekkel a búzaféleségekkel és majd az orosz búzával, amely különben szintén kitűnő minőségű, fel kell vennünk a, versenyt akkor, amikor már a római egyezmény esetleg hatályát veszti. •• . T. Ház! Mi még mindig a búzaértékesíte^ nek az özönvízelőtti formájánál tartunk, am] kor a búzaértékesítésben a hektolitersúly és a szemmel és kézzel érzékelhető tulajdonságok játszanak szerepet, amikor a kanadai kormány már tovább ment a Manitobával, mert most már nemcsak Manitoba I., Manitoba II. név alatt hozza forgalomba termeivényeit, hanem bizonyos javító értékkel bíró Manitobát hoz forgalomba. Ez a javító érték pedig azt jelenti, hogy ha például Svédország az aratás után behozatali áron megállapítja annak belső tulajdonságát, akkor egyszerűen kikeresi a kanadai kormány árjegyzékszerűen feltüntetett búza fajtái közül azt a javító értéket amely szükséges az ő búzájának olyan mértékben való feljavításához, amilyen mértékre feljavítva a maga lisztjét fel akarja használni, megrendeli, illetve leköti a búzát és ha