Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-232

Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése 1937 június 16-án, szerdán. 51© papír drágulását az utóbbi félesztendőben jel­lemzi. Három kategóriára oszolnak a rotációs papír fogyasztói. Az első kategóriába tartoz­nak a napilapok és à hétfői lapok, a második kategóriába a másfajtájú hetilapok 'és. a har­madik kategóriába az egyéb nyomtatványok és prospektusok. Szintén igen drágán, de arány- : lag legolcsóbban kapja a rotációs papírt az első kategória, drágábban a második és még drá­gábban a harmadik kategória. Amíg Ausztriában az árak emelkedése any­nyit mutat, hogy január 1-én, 26, április 1-én 32 schilling volt a rotációs papír métermá­zsája, tehát a drágulás 25%-os, addig nálunk az első kategóriában 70%-os a drágulás, ahogy azt az előbb már bátor voltam mondani. Ez a 70%-os drágulás a következőkben mutatkozik. 1937 január 1-én 22'90 fillér volt a rotációs papír kilogrammonkínti ára. Tisztelettel kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? {Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. (Zaj.) Vázsonyi János: 1937. január 1-én a »Ma­gyar Rotációs Papírgyár, Neményi Testvérek Papírgyár Rt.« számlázása szerint a rotációs papír kilogrammonkinti ára 22'90 fillér volt, az 5%-os fázisadóval együtt 24'045 fillér, feb­ruár 1-én már 30'30 fillér-, az 5%-os fázisadó­val együtt 31 '815 fillér, április 1-én 35'80.fil­lér, az 5%-os fázisadóval együtt 37'59 fillér. Ezek a számok igazolják a 70%-os drágu­lást, amit az előbb mondottam, míg a második kategóriában 38*33 fillér egy kilogramm rotá­ciós papír ára és a harmadik kategóriában még drágábban számláznak. Ugyanakkor hozzá kell tennem még azt is, hogy ha ma valaki rotációs papírt rendel, ak­kor nem kap azonnal számlát és nem mondják meg_ az árat, hanem azt mondják, hogy meg­kapja a papírt, de számlázni csak akkor és olyan áron fogják, amikor a papírt leszállít­ják, a vevőnek tehát teljesen bizonytalan alapra kell helyezkednie és tekintettel arra, hogy máshonnan nem szerezheti be rotációs papír szükségletét, teljesen és, tökéletesen ki van szolgáltatva (Rajniss Ferenc: A kartel­nek!) a gyár árainak és a nemzetközi kartelnek. En úgy tudom, hogy árdrágítással szemben mindenkor igen erélyes szokott lenni a kor­mányzat, (Rajniss Ferenc: Eddig még nem láttuk!) akkor, ha piaci árusról, vagy piaci kofáról yan szó, holott nem a kis piaci árus és nem a kofa drágít, hanem drágít az állan­dóan emelkedő rezsi, drágítanak a folytono­san emelkedő közterhek, amelyek a , kisembert teljesen és tökéletességgel agyonsújtják és életlehetőségét és életstandardját csökkentik. Amikor ezt a szigort és ezt az erélyt lát­juk a kisemberekkel szemben, ugyanakkor nem látjuk ezt a szigort és ezt az erélyt^ a nagy­kartellel szemben, nem látjuk a pénz hatal­masságaival szépben. (Ügy van! balfelöl) T. Ház! Kénytelen voltam ezt a kérdést egyetemes emberi és egyetemes nemzeti szem­pontból idehozni. Nézetem szerint ez nem párt­kérdés, egyetlenegy pártot .sem érint külön­külön, egyetlenegy sajtóorgánumot sem érde­kel külön-külön, hanem érdekli az egész ma­gyar sajtót és minthogy az egész magyar sajtó együttesen jelenti a magyar közvéle­ményt, azon keresztül érdekli a magyar kul­túrát és érdekli a magyar intelligenciát. (Fá­bián Béla: így van!) A magyar intelligenciát érinti a sajtónak az ügye, érinti a könyvnek és a kultúrának az ügye. Ez a három dolog összefügg egymással és ezért voltam bátor in­terpellációmban felvetni azt a kérdést, hogy amikor hihetetlen mérvben drágult meg a pa­pír, ami az egész magyar sajtó súlyos szel­lemi és^ anyagi válságát jelentheti, elérkezett­nek látja-e a kormány az időt arra, hogy köz­belépjen, (Rajniss Ferenc: Halljuk az össz­kormányt!) elérkezettnek látja-e az időt arra, hogy olyan lépéseket tegyen, amelyek végre ezt a kérdést szabályozzák és valamilyen mó­don rendbehozzák? Elismerem, hogy ez a kérdés részben nem­zetközi vonatkozású, amennyiben nemzetközi a kultúra, de főleg mindenkor nemzetközi a tőke és a könyörtelenül kizsákmányoló pénz hatalmassága. Nézetem szerint azonban első­sorban nemzeti kérdés, mégpedig azért, mert a magyar betűről és a magyar betűn keresztül a / magyar sajtóról, a' magyar könyvről, a sa­játos magyar nemzeti kultúráról van szó. Ezért voltam bátor ezt a kérdést idehozni, mert, azt hiszem, hogy a képviselőház minden tagjának, pártállásra való tekintet nélkül, bár­melyik oldalon is üljön ebben a Házban, azon a felfogáson kell lennie, hogy abban a per­ben, amely évezredek óta folyik az aranyborjú és^ az írás^ között, végre egyszer mégis, csak az írásnak kelF győznie az aranyborjával szem­ben. (Helyeslés a baloldalon. — Csoór Lajos: Igazi liberális beszéd!) Elnök: Az interpelláció kiadatik a minisz­terelnök úrnak. Következik Meizler Károly képviselő úr in­terpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz a Balatonhoz való jobb vasúti és autobuszközlekedés tárgyában. . Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pellációt felolvasni: vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a balatoni elő- és utószezon kialakulását a vasúti és autcbuszösszeköttetés hiányossága is gátolja? Hajlandó-e a miniszter úr legalább hétvégi vonatok és autóbuszok beállításával élősegí­teni a fürdőévad meghosszabbodását?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Ház! A balatoni vasúti és autobuszforgalom mai interpellációm tár­gya. A költségvetés kapcsán tudniillik azt a kívánalmat terjesztettem az igen t. miniszter úr elé, hogy lehetőség szerint a Balaton mellé jó forgalmat, jó közlekedést, még pedig az elő- és utószezonra is kiterjedő jó közlekedést .biztosítson. Szóvátettem, . hogy éppen most, amikor a nagy magyar idegenf orgalom előtt állunk, értvén alatta a jövő kettős szentévet, amikor kétségtelenül rengeteg külföldi fordul majd meg nálunk, éppen nyugat felé, Auszt­riával való közlekedésünk igen rossz és fel­említettem, hogy az autobuszösszeköttetes is rossz, mivel Bécstől az első balatoni állomásig a 220 kilométeres utat öt és fél óra alatt teszi meg az autóbusz. Felemlítettem azt is, hogy hasonlóan rossz Gráccal való kapcsolatunk is, mert az autóbusz a 180 kilométeres utat öt és fél óra alatt teszi meg, a vonatösszeköttetés pedig még rosszabb, mert, sajnos, a 180 kilo­méteres utat hat és ^ fél óra alatt teszi meg az utas,.négyszeri átszállás mellett. Sajnos, azonban az a helyzet, hogy nem­csak az Ausztriával való összeköttetésünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom