Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-232

Az országgyűlés képviselőházának 23 2. felsorolja: belső Ázsiában, Indiában, Kínában és Egyiptomban, ahol a vízszükséglet természetesen sokkal nagyobb, mint nálunk, azonban ez csak részben van így, mert ezek a vidékek nagyrészt, kivéve a sivatagi területeket, subtrópusi vidékek s éppen azért, mert a subtrópusokban periodikus esős időszakok szoktak lenni, tehát ezeken a vidékeken is a termelés megindításához nem szükséges még az öntözés, hanem csak a 'termelés befejezéséhez és a termelés fokozásához akkor, amikor az aszályos idők bekövetkeznek, hasonlóan, mint nálunk a Tiszántúlon. T. Ház! Roppant érdekes dolog az emberi kultúra fejlődése az öntözések megindulása tekintetében fàS cl történelem arra tanít, bennünket, hogy mindenütt, ahol az -öntözések által kellett ta földeket termővé tenni, már az ókorban a művelődés és a jólét sóikkal magasabb fokra hágott és sokkal korábban fejlődött ki, imint azoknál »a környező népeiknél, iamelyeknél nem kellett öntözni, vagy amelyeik nem öntözhettek, így a legrégibb öntözőberendezések, de ia legrégibb kultúráik is belső Ázsiában, Kínában, Egiyptomban és Indiában fejődtek ki már, régen, laiz ókor legrégibb idején. Érdekes, hogy amikor azután egyik, vagy másuk ilyen kultúrnéppé vált emberiséget más barbár) népek áSkár irigységből, iakár pedig solkszor az éhségtől hajtva, imiegtámadták és kiszorították őket arról a kulturált területről, akikor ezek a régi öntözött területek, lalm'elydk megélhetést adtafo a, sűrűn lakó népeknek, alhiol ia mezőgazdasági és az iparosodási folyamat meglehetősen magas szintre emelkedett, 'ezek a területek lassan-lassan, évszázadok múlva ismét visszasüllyedtek és visszakerültek a sivatagok sorába. Így például Amu-Darja és a Szir-Darja, a régi laxertes, anielyek közül iaz egyik, az Oxus, a viliág tetejétől ia Pamir-pliaitóról, a, Pamir-fensíkról eredve tör alá a tutfkesztáni fensíkra, a SzirDarja pedig Kína és Tibet határhegyeiből ered és mindkét folyó az Aral-tóba ömlik. E két folyam köze évezredekkel imár Nagy Sándor hódításai előtt át es 'át volt szőve csatornáikba! és roppant kultivált és virágzó mezőgazdasági területet nyújtott 'az ott sűrűn 'megtelepedett népeknek. Ám jöttek azután a turáni fiensík ősnépei. Ezek betörtek és meghódították, ezt az országot, eltiporták a békés földmívelő és iparos népet, elhanyagolták, mert „nem isimierték a nagyszerű vízművek jelentőségéit ós a következménye ennek az lett, hogy a sivatag ismét lassan birtokába vette ezeket ,a területeket. Érdekes itt, hogy bár olyan régen f történt ezeknek, a vízműveknek a felállítása és elpusztítása is, még a század évfordulója táján híres magyar geográfusok és kutatók, Vámíbétry Ármin, az idősebb Almásy László és Cholnoky Jenő rábukkantak ezeknek a nagyszabású vízműveknek a maradványaira. Ott van azután iaz öt folyó köze Indiában, a Pandzsab, amelyik ugyancsak régi időktől fogva, de ana is át van szőve csatornákkal, különösen Lahore államban. Ott van Kína, ahol évezredekkel ezelőtt már nagyszabású öntöző- és hajózócsatornáik épültek, így például a Yun-he csatorna, amely Tiencin táján kezdődve, délen átszeli a Hoianghot, később AS Jangcekiangot és Sanghaitól délre körüDbelül kétezer kilométernyi hosszban egészen a tengerig halad. Ez a csatorma már évezredek óta fennáll ós nemcsak az öntözésnek, hanem úgyszólván ülése ÎÔS7 június 16-án, szerdán. 4Ô1 a közlekedésnek is főére volt Észak- *és DélKína között. Ott voltak azután igen nagyszabású öntözőmüvek az Eufrat ás a Tigris között. Mezopotámiában vagy a régi Khaldeában főleg, a tulajdonképpeni folyamközben, ahol viruló nagy kultúrák voltak a szumirok, az asszírok, a babilonok, a médek alatt. Ezek egyik nagy csatornája, a PaLLacopas 800 'kilometer hosszat kísérte az Eufratest délen egészen a Perzsaöbölig. Mindenütt az;t látjuk, hogy ahol ezek az öntözési kultúrák megszülettek, ott a népek művelődése igen magas fokra hágott és amint ezek az öntözőmüvek a barbárok betörése révén megszűntek, ezek a vidékek visszasüllyedtek régi szegénységükbe. így a belső ázsiai vándornépek, főleg a maszageták, a parthusok és koraszimiak folytonos betöréseikkel megszüntették, elrontották ezeket a mezopotámiai vízműveket és megfosztották ezeket a vidékeket gazdagságuktól. Mindenesetre bármilyen érdekes is ezeknek a régi öntözéseknek története, nem akarok már a többiekre rámutatni, mert sokkal közismertebb 'dolgok, amik az európai államokban létesültek, sőt Egyiptomban is úgy a régi, mint az újabb öntözési berendezések közismertebbek az előbb említetteknél. Mindenesetre áll az, hogy az öntözőgazdálkodás elterjedéséhez és meghonosodásához hosszú idő kell. Ezt a hosszú időt azonban a modern korban propagandamunkával es az öntözések gyakorlati megismertetésével lényegesen meg ilehet rövidíteni. Beszédem elején az előbb azt mondottam, hogy szubtropikus vidékeken az öntözés szüksége fennáll, mert a nélkül a föld; nem tudja a népet ellátni, vagy pedig azt a gazdasági fejlődést, amelyet az egyes gyarmatosító államok elértek, nem tudná tovább az ottani produkciót biztosítani. Nálunk a Tiszántúl, a népsűrűség és a szegénység diktálja azt, hogy öntözőműveket létesítsünk és ezért csak helyeselni tudom a földmívelésügyi miniszter úrnak azt az elgondolását, hogy ezeket a vidékeket el akarja látni öntözőművekkel, el akarja látni azért, hogy ott a termelést fokozzák és hogy a többi foglalkozási ág a gazdák révén jobb keresethez, több munkához jusson, egyszóval, hogy ezen a vidéken segítsenek. Helyesnek tartom, hogy a szükséges Öntözővizet az állam szolgáltassa ezeknek a vidékeknek, és hogy az öntözőberendezések költségeit a saját birtokaikon a gazdák fedezzék, szintúgy azokat az olcsó vízdíjakat is, amelyeket a víművek fenntartása érdekében, mondjuk kamatként, a gazdáknak kelljen az állam részére megtéríteniök. Amikor a bizottsági tárgyalás alkalmával szó volt arról a bizonyos tízmillió pengőről, amelyet az állam kölcsönök és segélyek nyújtásával akar az alföldi gazdák részére folyósítani, én egy kis megütközéssel hallottam olyan kívánságokat is, amelyek oda tendáltak, hogy az öntözőművek megépítése előtt is egyes gazdák kölcsön őket, segélyeket kapjanak abból '• a célból, hogy állatállományukat kiegészítsék, felfokozzák és hogy gazdasági eszközökkel magukat felszereljék, hogy mire az öntözőművek ott elkészülnek és ráeresztik a vizet a mezőre, akkorra állami segítséggel ők már szépen be is evezhessenek a boldogságba. Ez a felfogás azt az érzést váltotta ki belőlem, hogy ma igazán mindenki mindent az államtól vagyis a többi adófizetőtől vár. Ez ellen én nemcsak mint más országrészbeli kép69*