Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-231

4âÔ Âz országgyűlés képviselőházénak £'$ például egy almafánál ez 70 kilogrammnyi többletet jelent. Méltóztassék megszorozni, hogy egy holdon hány almafa van, hányszor 70 pengőt jelent alma, amelyért itt 100—120 fillért fizetünk kilogrammonként '• s hogy micsoda többletjövedelmet jelent tehát ez a gazdának. T. Ház! Nem kell attól félni, hogy a gazda nem tanulja meg ezt a mesterséget, hiszen ma is rengeteg sok 'bolgárkertészettel foglalkozó gazda van, aki szívesen és szeretettel áll ennek az ügynek a szolgálatába az ő saját haszna érdekében. Egy azonban bizonyos és ez,^ az, hogy ahhoz, hogy kedvet csináljunk, feltétlenül mintatelepeket kellene felállítani. Nem szégyen a tanulás, hiszen egész Európa tanult, nemcsak mi, Magyarország. Itt vannak ezek az eredeti indián szavak, amelyeket mi Amerikából vettünk át, mint a paradicsom, a tomato, a burgonya, a potato, itt van a to'bako és a eigaro, ez mind indus szó. Nem akarok romantikát és illúziót rontani, hogy a legmagyarabb fának, az akácfának a neve is_ nern •magyar szó, mert ezt is importáltuk, a külföld-' ről hoztuk. Neim szégyen tehát az, hogy külföldi példákon okulva, külföldi jól instruált gazdasági bevezetettséget veszünk át és magyar földbe ültetünk. Hogy hogyan! értékesítsünk, erről az előttem felszólalt. igen t. képviselőtársaim (bőven értekeztek. Nem kell attól félnünk, ^hogy valami a nyakunkon marad. Hiszen például 1200 1 millióra tehető az a takarmányprotein — illetőiéig fehérjebevitel, amelyre az európai államok még az autarehikus gazdálkodás melett is rászorulnak. Gyümölcsben majdnem 1 millió a bevitel ezekbe az államokba, tehát nem kell attól félni, — eltekintve attól, hogy a iiéptâplálkozasi nívót feltétlenül emelni kell — hogy : feleslegeinket nem tudjuk elhelyezni, nem is sziólva arról, hogy munkaalkalmakat kell adnunk a népnek. Az állattenyésztéssel is bőven foglalkoztak az előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim. | Csak a Dunántúllal és az Alfölddel kapcsolatban szeretnék rövid összehasonlítást tenni. Ezen lakosra a Dunántúl 329 marha esik, az Alföldön 123, lóból a Dunántúlra 110, az Alföldre 80, a sertésből a Dunántúlra 564, az Alföldre 268, a juhból a Dunántúlra 164, az Alföldre 108. Ha tehát már ezeknek az adatoknak ismeretében vagyunk, akkor éppen az öntözőgazdálkodással kapcsolatban, szerény véleményem szerint, feltétlenül a takarmány termelésére kell áttérnünk a legelőgazdálkodással szemben. Csák egy krassz példát akarok ennek a bizonyítására a mélyen t. Ház elé hozni. Egy tízezerholdas szdkes, avaros legelőn ma talán egy i juhászt alkalmaznak, ugyanakkor pedig a bel- j terjes gazdálkodás s a szikes területeknek ter- i mőföldekké való változtatások mellett 10.000 ka- ' tasztrális holdon talán 20—30.000 ember talál ; majd sokkal bőségesebb megélhetést. Feltétlenül javítandó a magyar nép táplál- ! kozási nívója, táplálkozási színvonala is. Nem j félek attó'l, hogy bizonyos export jövedelmektől ; elesünk, mert éppen az állattenyésztésnek ma- ; gasabb színvonalra emelésével kapcsolatban ; annyi húst, vajat, sajtot tudnánk exportálni nyugatra, hogy abból megfelelő jövedelmet tudjunk biztosítani a gazdának. Végü'l meg kell állapítanom, hogy, tekintettel arra, hogy ez a tervezet nem máról-holnapra szóló munkálatokat tartalmaz, hanem 14— 1. ülése 1987 június 15-én, kedden. 15 éves tervezetet foglal magában, ez alatt feltétlenül hozzá fog alakulni a belső fogyasztás és a kivitel az itteni mezőgazdaság mindenkori fejlettségéhez. Széchenyi István 1830-ban kezdte az kármentesítést és még ma sincs befejezve, Ezért azt kell mondanom, ez az öntözési programra is még hosszú évtizedeken keresztül lesz a magyar mezőgazdaság problémája, de feltétlenül el kell egyszer kezdeni megoldását. Ez a javaslat a maga kerettervezetében ezt a célt szolgálja, hogy végre a magyar öntözőgazdálkodás problémáját idehozza a Ház elé. Nagy gond fordítandó a megfelelő kioktatásra. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a föld megfelelő tápsókat kíván a víz mellett, mert hiszen a csurgás, a csurgó víz rendkívül sok szerves anyagot és tápláló trágyát elvisz, tehát megfelelő kioktatás, mintatelepek és mintagazdaságok nélkül hiábavaló volna minden öntözés. Itt megint előtérbe kerül a mérnök, a szakember szerepe, hogy ne túlméretezett gépeik, vagy alulméretezett gépek kerüljenek használatba, ne túlságosan sokat adjanak ki, vagy túlságosan keveset, hogy semmi haszon ne legyen. Mindenképpen a szakismeretekkel bíró embereknek kell kezükbe venni a részletes berendezés gépesítését is. Tagadhatatlanul megszervezendő aa értékesítés. Matolcsy igen t. képviselőtársam említette, hogy csak a kisbirtokokon rentábilis az öntözés. Odamódosítom megállapítását, hogy elsősorban is a kis, elaprózott birtokon rentábilis az öntözéssel váló gazdálkodás és feltétlenül a birtokok eldarabolódását fogja maga után vonni az öntözőgazdálkodás bevezetése. Ezzel szorosan összefügg elsősorban a szövetkezeti gondolat és másodsorban a -telepítésnek a gondolata. A javaslatban a kormány 10 milliós alapot létesít ezeknek a részletberendezéseknek megépítésére. A magam részéről őszinte örömmel üdvözlöm ezt, mert hiszen javarészt kisemberek lesznek azok, akik ilyen öntözőgazdálkodással fognak foglalkozni, akik segélyre, kölcsönre feltétlenül rászorultak. Itt csak meg szeretném említeni: sehol sem aktuálisabb a szövetkezeti gondolatnak és a szövetkezeti eszmének száz ^százalékig az életbe való átplántálása, mint éppen ezeken az öntözőterületeken, A mezőgazdasági termelő és értékesítő szövetkezetek létesítésével könnyebben kap a gazda tőkét, könnyebben kap kölcsönt, segélyt, szakembert földjének beinstruálására. Ezzel kapcsolatban szöges ellentétben állok azokkal, akik a szövetkezeti eszme ellen szólottak, de azt hiszem, az egész Ház egyöntetű véleményére hivatkozhatom abban a vonatkozásban, hogy sehol sem aktuálisabb ennek a gondolatnak a megvalósítása, mint itt. Végezetül a magam részéről csak egyetlen hiányra szeretném — mint mérnökember — a mélyen t. Ház figyelmét felhívni. Talán nem is annyira hiányra, mint inkább szükségletre vonatkozólag szeretnék javaslattal szolgálni a törvényjavaslattal kapcsolatban, amely nem tartozik szorosan a földmívelésügyi miniszter reszortjába, de őt is érinti. Elvégre mégis kívánatos, hogy jó rendszert állítsunk he a műszaki tervezési munkába, amely 14 évig fog tartani, de szól az 50 évvel későbbi időkre is. A javaslat egyik oldalán holdakról olvasok, a másikon hektárakról, azután a harmadik helyen ölekről, aztán megint, méterekről. A víziszelvény, a száraz szelvény magasságai méte-