Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-231

m Az országgyűlés képviselőházénak 2$1. ülése 1937 június 15-én, kedden. rüen inistruáltak be ezekét a gazdaságokat, » nem saaikmérnökök álltak iaa öntözŐgazdák rendelkezésére. Es ez jó ómien a jövőre nézve is, mert icsak megfelelő szakemberek segítségévei lehet eredményes öntözést folytatni. Nem vizsgáltaik meg a talajt, nem vizsgálták, meg a táptőkéjét, »nem kaptak utasítást a trágya minőségére és mennyiségére vonatkozólag és arra, hogy milyen módon trágyázzanak, s nem voltak szakképzett öntözőmesterek és munkások. Tetejében jött vízjogi törvényeink közül néhány, mint például az 1885 : XXIII. te. stb., 'amelyek talán inkább a malmoknak kedveztek, s amelyekben például voltak olyan rendelkezések, hogy öntözni csak szombat déltől hétfő hajnalig lehet. Ezek voltak az igazi okok, és nem azok, amelyeket Matolesy igen t. képviselőtársam említett. Ennek következtében a rizstermelés visszafejlődött, nem fizetődött ki, nem volt konjunktúrája, jöttek a dekonjunkturális esztendők, a termőterület aláesett 45.000 holdról 11— 16.000 holdra. A termelés elején tényleg úttörő nagybirtokos gazdák álltak — mint mondottam— az öntözés szolgálatában. Bs*a magam részéről itt a Ház előtt csak elismeréssel emlékezhetem meg azokról az úttörő nagybirtokosokról, akik tényleg pénzt és fáradságot nem kímélve, igyekeztek az öntözésnek Magyarországon propagandát csinálni, tért hódítani. Mélyen t. Ház! A legrégibb öntözőtársulat Magyarországon a makiári. 1892-ben alakult. 170 kisgazda állt össze. Ez a társaság még ma is prosperál, ma is nagyszerűen reuzál. Azután, alakult a hódmezővásárhelyi. Hat gazda alapította. Ma már az adatok szerint 280 gazdaság alakult a hat gazda körül és éppen a napokban olvastam egyik napilapban, hogy valami cseresznyeszüreti ünnepen számoltak be munkásságukról s számszerűleg a legnagyobb eredményeket szögeztek, le az öntözőgazdálkodás bevezetésével kapcsolatban. 1930ban a Magyar Mérnök és Építészegylet nagyszabású előadássorozatot tartott a lecsapolással és az öntözéssel kapcsolatban. 1931-ben azután a Magyar Országos Mérnök Kongresszus, ahol maga a kormányzó őfőméltósága is megjelent és felszólalt, utalt már az öntözés országos jelentőségére. Itt született meg az a határozati javaslat, amelyet Rohringer műegyetemi professzor nyújtott be a kongresz^ szusnak. Ez tulajdonképpen a mai öntözési javaslatnak a gerince, váza és alapja. A kongresszus az öntözéssel kapcsolatban leszögezte, hogy a vízvezető csatornák^ építése elsősorban állami feladat, a vízosztó árkok és a részletberendezés létesítése az érdekeltek kötelessége, a termelőknek társulati alapon való megszervezése pedig nemzeti érdek. A termelők gyakorlati és elméleti kioktatására a legnagyobb hangsúlyt fekteti ez a javaslat. Ez lett a kormány programmja is s ezekből az irányelvekből született meg — mint említettem — a mai javaslat is, Mélyen t. Ház! Ezen a ponton is meg kell állapítanom és unos-untalan rá kell térnem arra, hogy az állam vezetékében tagadhatatlanul mindig több és több szerep jut a magyar mérnöknek. Múltkori felszólalásom alkalmával egyik saját pártombeli képviselőtársam említette közbeszólás formájában, — azért merem ilyen nyiltan mondani, hogy ne sértsek pártérdekeket — hogy a jogot ne^ logarléccel mérjük. Bárhonnan jöjjön is, akár közbeszólás, akár más megállapítás formájában olyas yalami, ami a magyar mérnöki kart érinti, meg kell állapítanunk, hogy a mi jogunk elismeréséhez nem logarlée, hanem megértés, magyaros, igazságos gondolkodás kell éis akkor mindenféle ilyen közbeszólástól meg lehet kímélni a magyar mérnöki társadalmat. Mélyen t. Ház! Az öntözésnek a további lökést tagadhatatlanul az Országos Alföldi Bizottság adta meg, melyről a legnagyobb elismeréssel kell szólanom. Talán éppen a földmívelésügyi minisztérium illetékes ügyosztályának adatai segítségével jutott el azután a mérnöki kongresszus állásfoglalása által^ a javaslat abiba a .periódusba, hogy a földmíyelésügyi minisztérium s a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája ebből egy törvényjavaslatot készített. Lossonczy igen t. képviselőtársam felszólalását olvasva, nagyon érdekesnek találom felszólalásának azt a részét, amelyben Ruttkay Udo sok port felvert Öntözési tervezetéről beszélt. A magam részéről csak összehasonlításképpen említem meg a földmívelésügyi miniszter úr tervét Ruttkay Udo tervével szemben. Nevezetesen Ruttkay Udo a Tisza vizével 2,200.000 holdat akart öntözni, —hatalmas, nagyvonalú, mondhatnám, megvalósíthatatlannak látszó terv ez — a Duna mellékfolyóinak vizével pedig 600.000 katasztrális holdat, összesen tehát 2,800.000 katasztrális holdat. Olyan nagy méretek ezek, amelyekkel — amint Losonczy igen t. képviselőtársam is megállapította — a kormány komolyan nem foglalkozlhatott és azt hiszem, éppen ezek az adatok cáfolják meg a legjobban azokat a cikkeket, amelyekben azt kifogásolták, hogy miért ilyen szűk keretekben szabta meg a kormány az öntözési programmot és miért nem rögtön az egész országra vonatkozó nagy öntözési tervvel jött a t. Ház elé. Még egyet. Az sem egészen irreleváns, hogy mibe került volna Ruttkay elgondolása szerint az öntözés. Ruttkay Udo terve igzerint 500—600 pengőbe került volna egy-egy üoldnak öntözőgazdasággá való berendezése, míg a minisztérium terve szerint 290, illetve, ha levonjuk a hajózásra eső összeget, 260 pengőbe. Elvégre egy kis országnak a kis pénzéről van szó és bármilyen tetszetősek is az érvek, mégis csak meg kell néznünk, hogy mire adjuk ki a pénzt s nem lehet nyakló nélkül gazdálkodnunk. A földmívelésügyi miniszter úr terve szerint egy holdnak egy milliméter öntözése 3 fillérbe kerül, míg a Ruttkay-féle fantasztikus tervben 17—20, sőt permetező öntözésnél 50^70 fillérre is felszöknek az öntözés költségei. Amikor ezeket megállapítom,, t. Ház, akkor minden kritika ellenére is csak a legnagj'obb elismeréssel nyilatkozhatom a javaslatról, mert az ebben foglaltaknál jobbat és olcsóbbat e honban eddig senki nem produkált., Igen rosszakaratú kritikával lehet tehát csak azt mondani, hogy ez a javaslat nincs kellőképpen előkészítve. (Helyeslés jobbfelŐl.) T. Ház! A költségekről sem lehet úgy beszélni, mint Matolesy igen t. képviselőtársam, aki, mint valami rigorózus bankember, rögtön százalékszerűen kezdte számolni a hozamot. Végeredményben ilyen nagy nemzetgazdasági alkotásnál nem lehet mindent bankári szempontból nézni és nem lehet mindent rögtön a rentabilitás szemüvegén át kalkulálva, kritika tárgyává tenni. De megfeledkeznek igen t. felszólaló képviselőtársaim arról is, hogy közvetve, milyen, szinte kiszámíthatatlan hasznot hoznak a megöntözött területek. Amikor a földek értéke emelkedik, az nem a nemzeti vagyon gyarapodását fogja jelenteni? Ezeken a terüle-