Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-231
470 Az országgyűlés képviselőházának 231, ülése 1937 június 15-én, kedden. őszi hónapokban nem. tudott eleget keresni. Ha azonban, a nyári hónapokban, az aratást kivéve, ezekkel a munkálatokkal lesz elfoglalva, akkor egészen bizonyos, bogy a téli időt sokkal könnyebben tudna kihúzni, indokolt lenne tehát az inségmunkák fedezetére szolgáló öszszeg egy részét szintén erre a célra felhasználni. Ugyanitt felmerül a munkatáborok problémája is. Bármilyen sok oldalon és helyen viszszatetsző is ez Magyarországon, méltóztassék megengedni, hogy megállapítsam: a külföldi államokban ezen a téren határozott eredményeket értek el. Külföldön a munkatáborokkal általában azokat a munkálatokat szokták elvégeztetni, amelyeket a magángazdaság nem tud elvégezni, nehogy ezáltal a munkanélküliséget még inkább növeljék. Ez a munka itt olyan, amelyet a magántőke semmi körülmények között nem tud elvégezni és nem is végez el. Ha ennél a munkánál munkatáborok létesülnek, ezzel nem szaporítjuk a munkanélküliek számát; indokoltnak tartanám tehát, hogy a munkatáborok jelentőségét, illetőleg igénybevételét ennél a kérdésnél megfontolás tárgyává tegyük. A szóbanforgó törvényjavaslat tárgyalásánál feltétlenül felvetődik «,z árvízmentesítő társulatok kérdése is. Felvetődik ez a kérdés azért, mert megítélésem szerint az öntözést az árvízmentesítés kérdésével feltétlenül junktimba, illetőleg összhangba kell hozni, összhangba kell hozni azért is, mert az öntözés a vízgazdálkodásnak egyik része, mint ahogy a belvízszabályozás is egyik része a vízigazdálkodásnak. Ezen a téren egy téves beállítást, illetőleg téves eszmét is tisztázni kell, mert sokan a vízgazdálkodás fogalma alatt csak iaa öntözést értik, már pedig a vízgazdálkodás fogalma alá tartozik mindaz a munkálat, amelyet akár belvízszabályozás, akár öntözés, akár csatornázás neve alatt ismerünk. A vízszabályozás pozitív haszon, az öntözés aktív haszon a mezőgadaság számára. Éppen ezért talán helyesebbnek tartottam volna, ha ez a hivatal nem öntözési hivatal elnevezést nyert volna, hanem vízgazdálkodási hivatal elnevezést, mert az idők folyamán az összes kérdéseket, amelyeknek junktimba hozása szükséges, ennek a hivatalnak a hatáskörébe lehetne utalni. Nem a magam nevében, hanem igen sok tiszántúli érdekeltség nevében beszélek, amikor kijelentem, hogy a magunk részéről megnyugtatónak találjuk azt, hogy az öntözési hivatal élére olyan r férfi került, aki az egész Tiszántúlt és az egész alföldi problémát a legteljesebb mértékben ismeri és, többízben tanújelét adta annak, hogy ezt a kérdést átérzi és megérti. Éppen ezért mi, tiszántúliak, illetőleg alföldiek az ő működése és munkássága elé a legnagyobb reménységgel tekintünk. (Ügy van! Ügy van! a. jobboldalon és a közében) Amikor az árvízmentesítő társulatok kérdéséről beszélek, meg kell említenem, hogy már azért is szükséges ennek a kérdésnek junktimba hozatala az öntözés kérdésével, mert így azt reméljük, hogy azok a magas ármentesítési járulékok, amelyek a. Tiszántúlt, illetőleg az Alföldet sújtják, csökkenni fognak. Ha megnézzük az erre vonatkozó statisztikai adatokat, azt látjuk, hogy a vízszabályozási társulatok fenntartási költségeinek 80 százaléka a Tiszántúlra esik és csak 20 százaléka esik a dunai társulatokra. Hogy ez milyen súlyos teher, erre nézve legyen szabad megemlítenem, hogy például a tiszántúli mezőgazdasági kamara területén a földadó 8 millió pengőt tesz ki, ezzel szemben az ármentesítési társulatokhoz való hozzájárulás 2*5 millió pengőt tesz ki. De rámutathatnék ennek a helyzetnek a súlyosságára akkor is, ha megállapítom f azt, hogy az ország összes ármentesítő társulatainak fenntartási járuléka hatévi átlagban 3,919.000 pengő s ebből ä tiszántúli társulatok. fenntartására 3,106.000, a dunántúli társulatok fenntartására pedig 806.000 pengő esik. Ez azt jelenti, hogy a Tiszántúl mindenegyes holdjára 2*8 pengő, a Dunántúl mindenegyes holdjára 1*1 nengő ármentesítő társulati járulék esik. Éppen ezért céloztam arra, hogy indokolt és szükséges lenne, hogy ez a bizonyos hivatal vízgazdálkodó hivatal legyen és fokozatosan vegye át az ármentesítő társulatok .munkásságát is, (Helyeslés <d .jobboldalon.) mert, ha államosítanák ezeket az ^ármentesítő társulatokat, úgy az ártéri járulékok csökkenése következne be. Islmerem az ármentesítő társulatok munkásságát és meg kell állapítanom azt, hogy azok kétségtelenül túlzott rezsivel dolgoztak (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és a volt kormányzatnak határozott bűne az, hogy a kellő ellenőrzést, a főfelügyéleti joggyakorlását elmulasztotta. Ezért az ármentesítő társulatoknál olyan teirhek vannak, amelyeknek következtében hiasanois beruházásokra az illetékbevételekből állig jut. így például csak megemlítem azt, ho:0"y a tiszántúli társulatok összes tartozása 1935. év deeemíber végén 46 millió oengőt tett ki s így egy katasztrális holdra 16 pengő esik. Meggyőződésem >aiz, hogy ha ezek az ármentesítő társulatok államosíitatnának, az állam és a hitelezők is előbb juthatnának hozzá a kölcsönökhöz és kétségtelen az is, ho,2rv az ármentesítési járulékok is csökkenthetők leninének. De nem is tudok elképzelni öntözési tervet anélkül, hogy ezeknek az ármentesítő társulatoknak vagy egyrészüknek a csatornáit igényibe n^ vegyük, onert hiszen, ha mesmézeim a térképet, hogy hol mennek (keresztül ezek az öntöző csatoirnák, azt látom, hogy megvan ©z adottság arra, hogy az ármentesítő társulatok kanálisait, öntözési célokra igénybe (lehessen venni, A kormányzatnak mándenesetire oda, kell hatni, hogy az ármentesítő társulatok az öntözés kérdésével is foglalkozzanak. Legyen szabad itt az államtitkár úr figyelmét felhívni arra, hogy majdnem minden helyen aa ármentesítő társulatok csatornái a nyári hónapokban téliesen szárazon állanak. Ha, ezek mellett a földek mellett olyan csatornák lennének, amelyeikiben víz yam, ©.p. emberek megpróbálnák: az öntözést és ezáltal is lehetne az öntözést népszerűsíteni. Des imaga az, a körülmény, hogv ezek a csatornák üressen és szárazon állanak, bizonyos fokig inkább vízelvonó szerepet játszanak és kétségtelen, hogy legalábíbi is a közvetlen környék kiszáradását növelik és fokozzák. Az ármentesítő társulatok necsalk a víz elvezetéséről, hanem a víz megtartásáról is gondoskodjanak. Ha megfelelő zsiliprendszerrel a nyári hónapokban ezekben a esatoirnákban vizet tartanának, ez a közvetlen környék mezőgazdasági kultúrájára kedvező hatással lenne. A magam részéről (még egyszer hangsúlybzom, — és ezzel nemcsak szubjektív érzelmeimnek adok kifejezést — hogy a Tiszántúl nagyrésze egyenesen kéri azt, hogy ezeket az ármentesítő társulatokat államosítsák. (Ügy van! Ügy van! a jobőldalon 'és a középen.) A
