Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-231

468' Az-országgyűlés,képviselőházának í nagyon helyesen alakult; annak az évnek pénzügyi lezárása azonban rosszabb, márpedig a gazdálkodást, a rentabilitás kérdését a pénzben kifejezett eredmények döntik el. Most azt kérdezem: ha az 1932. évben a 20 pengős díj megfelelő volt és azt elbírták, amikor 1933-ban a tiszta jövedelem leesett katasztrális holdanként^ 28 pengőre, tehát egyharmadára, de ugyanúgy változatlanul megmaradt a 20 pengős díj» akkor is éppen olyan könnyen^ elviselhető ez? En nem az összeg nagyságáról beszélek, mert erről ma még nem lehet komoly kalkulációt végezni; csak arra hívorn^ fel a figyelmet, hogy rendkívüli árváltozások jöhetnek létre, mint ahogyan ezt sajnos, szenvedőén 'tapasztaltuk az elmúlt években, amikor is katasztrofális agrár-árzuhanásnak voltunk a tanul; már pedig az ilyen fix összegben -' kikötött kalkulációt és az egész gazdálkodás rentabilitását felboríthatják ezek a változások s elkövetkezhetik az, hogy a vizet egyszerűen nem veszik igénybe és az egész 80 millió pengős invesztíció félinvesztcióvá válik. Nem azért hangsúlyozom ezt, hogy sötét képet fessek, hanem azi lenn© az én tiszteletteljes indítványom, illetve kérdésem; mi akadálya van annak, hogy a' kormányzat olyan díjfizetési módot tervezzen, amely nem fix pénzösszegben,^hanem termésmennyiségben állapítja meg a díjat, ami által legalább az, árrizikót kikapcsolja! Éppen annak az új öntözőgazdálkodásnak, amelyről az előbb említést tettem, a nílusi Sudan Plantation Syndicate-nek öntözőgazdálkodásáról olvasható a társaság évi jelentésében az, hogy a termés 25 százalékát viszi el a társaság. Én nagyon jól tudom, hogy olyan monokultúra helyzetben, mint amilyenben ez. a társaság van, ez játszva megtörténhetik, mert ott főleg pamutot termelnek, de mi akadálya van annak, hogy a magyar öntözőgazdálkodásban a díjtételt, mondjuk szántóföldi és a rétgazdáikod ásnak megfelelően, holdanként félmétermázsa búza és két métermázsa széna mindenkori értékössziegében állapítsák meg? Ilymódou a gazdatársadalom a legnagyobb nyugalommal fogja a vizet igénybevenni, mert tudja, hogy több termést kaphatéis annak egy részét így mindig könnyen kifizetheti. T. Ház! Hogy ez mennyire fontos, azt igazolja az., — bár öntözőgazdálkodásokról ilyen tapasztalásunk még nincsen Magyarországon — hogy amikor terményekben kell fizetést teljesíteni, a bérlőszövetkezetek nagyszerűen működnek az országban. Felhívom a figyelmet a mélykúti bérlőszövetkezet 6Ü0O holdjára. Ezt különben az államtitkár úr nagyon jól ismeri, mert az ő kerületében van. Az országnak dísze ez a szövetkezet, amely —• ha jól tudom — 17 vagy 15 év óta működik. (Marschall Ferenc: 15 éve?) Ott sohasem volt semmiféle zavar, pedig — ha jól emlékszem — a bérlők száma 690. Ennek a eikernek az a titka, hogy holdanként 1*9 métermázsa búzát kell lefizetniök és így az az egész nagy árhullám, amely az elmúlt tíz év alatt végigsöpörte a világot,^ ezt a bérlőszövetkezetet érintetlenül hagyta és ez a szövetkezet ma is rendkívül jól prosperál. Ugyanakkor nem meszszire tőle tessék megnézni a Pallavicini-féle birtokbérlet gazdálkodását, amely valóban rémuralomra vált azért, mert fixösszegekben van megállapítva a bérlet díja és ebből az ellentéteknek, a szenvedéseknek és az üzemek felborulásának egész sora következett be. (Rajniss Ferenc: Ez igaz!) Azért festettem meg itt ezt a példát, hogy világossá tegyem azt, hogy az öntözőgazdál•31. ülése 1937 június Í5-én, kedden. kodás alapját és biztonságát igenis, az adja meg, hogy az árrizikót levegyük a gazdák válláról. Ezt a rizikót — meggyőződésem szerint — a kormányzatnak kell viselnie, mert hiszen végeredményben az állam ennek a befektetésnek az ellentételét nem az évi vízdíjak összegében fogja megkapni, hanem abban as általános fejlődésben, amely azon a vidéken keletkezik, és abban az enyhülésben, amely a szociális problémák megoldásával ott mutatkozni fog. Ez tehát az én két indítványom és kérem a kormányzatot, hogy ennek a két szempontnak helyt adni méltóztassék. En nem az öntözőgazdálkodást, hanem ezt a pongyolán fogalmazott javaslatot szavazom le. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Megay-Meissner Károly! Megay-Meissner Károly: T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz nemcsak mint mezőgazdasági szakember kívánok hozzászólni, hanem mint olyan törvényhozó is, akinek kerületére, illetve vármegyéjére a tervezett öntözési munkálat nagy része esik. Ismerve a Tiszántúlnak "és az Alföldnek minden gazdasági, kulturális és szociális problémáját, bátran állíthatom, hogy a szóbanforgó törvényjavaslat ezen a vidéken korszakalkotó változtatásokat fog magával hozni. A törvényjavaslattal kapcsolatosan úgy itt a Házban, mint a bizottságban elhangzott felszólalások sok érdekes és sok értékes nézőpontból világították meg a törvényjavaslatot. Méltassék megengedni, hrgy ne bocsátkozzam ismétlésekbe; e helyett igyekezni fogok a törvényjavaslatot oly nézőpontból

r megvilágítani, amilyen nézőpontiból eddig a tárgyalás során még nem világították meg részletesen. Felszólalásom keretében fogok válaszolni az előttem felszólalt Matolcsy Mátyás igen t képviselőtársam megállapításaira, illetve kijelentéseire is. Matolcsy Mátyás ígen t. képviselőtársam beszéde elején azt említette,,— igen helyesen — hogy az öntözés jelentősége abban mutatkozik, hogy azt a bizonyos vízmennyiséget, amely a növények fejlődéséhez szükséges., a növényfejlődés minden szakában elosztva kapják meg. Szükséges és érdekes volt ez a kijelentése azért, mert éppen a közebjmltban jelent meg egy napilapban az öntözési javaslattal kapcsolatosan egy olyan cikk, amely azt állítja, hogy szükségtelen az öntözést keresztülvinni, mert hiszen az évi csapadékmennyiség Magyarországon körülbelül ugyanannyi, mint azokban az államokban, ahol a termésátlagok magasabbak és amely államok magasabb termésátlagának elérésére törekszünk. Ez a megállapítás így a statisztikai adatok tükrében helyes, nem helyes, azonban akkor, ha, megnézzük, hogy az évi csapadék eloszlása az egyes hónapokban milyen. {Ügy van! a középen). Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam adatait kiegészíthetem azzal, hogy az ebben a vonatkozásban legnagyobb német tudós, Krüger véleménye szerint, április, május, június és július hónapokban 74, illetőleg 60 milliméter szükséges átlagosan, hogy a növények megkapják a fejlődésükhöz szükséges, megfelelő vízmennyiséget. Ha a hazai adatokat nézzük, azt látjuk, hogy 30 évre visszamenően ezekben a hónapokban az átlagos csapadékmennyiség alig haladja meg az 50 millimétert. Látjuk tehát a különbséget, amelynek következtében I nem érhetjük el azokat a magas terméshozamo-