Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-228
396 Az országgyűlés képviselőházának ; Kozima György főispán úrról egyebekben (megrajzoltam.- Ezt kénytelen vagyok vele szemben az ő támadása és Reményi-Schneller igen t, képviselőtársam támadása folytán is megállapítani és a támadásokat visszautasítani. Kozma György arcképe tehát retusálásra nem is szorul, még akkor sem, ha a főispán úr a Magyar Távirati Iroda útján tegnap kelt nyilatkozatában azt mondja, hogy én magánéletébe nyúltam bele. (Egy hang a jobboldalon: így is van!) Ez nem így van. Először is nem magánérdek, ha egy magas állású állami funkcionárius egy neki alárendelt, közfizetésben álló inségmunkás hölgyet társadalmi reprezentációra maga mellett állandóan, vagy egyáltalán igénybe vesz, amit Kozma György hónapokon keresztül nap-nap után megtett úgy szentesi, mint hódmezővásárhelyi társadalmi életében, mikor az említett, egyébként tiszteletreméltó hölggyel társaságokban és ünnepélyeken megjelent, oly megtisztelő szerepet juttatva neki, mint ami feleségnek szokott kijárni. Elnök: Kérem, a képviselő úr nem személyes megtámadtatást utasít vissza, de úgy látom, újabb személyes támadást intéz. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Rupert Rezső: Nem! Éppen ezeket^ elmondva akarom visszautasítani azt a támadást, amely engem jogtalanul ért (vitéz Csicsery-Rónay István: Jogosan érte!) és amely támadással szemlben nekem jogom van kimutatni a közérdeket. En a közérdek szempontjából beszéltem és beszélek most is. Egyebet tegnap sem tettem, mert nevezett inségmunkáshölggyel szemben is megálltam a »honi sóit qui mal y pense« határán, hiszen fel kell tennem, hogy az alkalmazott hölgy főnöke óhajának nem állhatott ellen, ha őt számos ajkalommal társadalmi reprezentációra magával vitte, (vitéz Csicsery-Rónay István: Ez mégis skandalum! — Zajos felkiáltások a jobboldalon: Nem idevaló!) vagy a főispáni autóval ily célból Szentes és Hódmezővásárhely között hordoztatta, (Gr. Festetics Domonkos: A Házon kívül tessék ezt elintézni! — Vitéz Árpád: Hagyjuk már, nem idevaló! — Zaj és heves felkiáltások jobbfelől: Nem tartozik ide!) miközben nevezett hölgy igen gyakran egyedül vette igénybe a közttatósági járművet. (Felkiáltások jobbfelől: Hagyjuk már! Elég volt! Nem idevaló ez!) T. Képviselőház! Tegnap itt a gazdasági és hitélet rendjének kérdéséről volt szó. (Gr. Festetics Domonkos: Ez nem tartozik a hitelélethez! — Rajniss Ferenc: Ez Kossuth Lajos szelleme?) Miután »minden ország talpköve és támasza a tiszta erkölcs«, (Gr. Festetics Domonkos: Maga lesz az erkölcscsősz!) egészen világos, hogy a jog és az erkölcsi rend kérdései is beletartoznak ebbe a témakörbe, (vitéz Csicsery-Rónay István: Éppen ön hivatott az erkölcs őrének szerepére?) Bármilyen ártatlan természetű volt is azonban a hölgynek a főispáni társadalmi körben és otthonban való szerepeltetése, (Rajniss Ferenc: Ez visszaélés a türelemmel! — Meizler Károly: Hagyjuk már a hölgyeket! Ez nem ízléses! — Úgy van! Ügy wun! a jobboldalon! — Zaj.) ez visszatetszést keltett a két város közvéleményében, fent és lent egyaránt. (Meizler Károly: Üljön már le! — Zajos felkiáltások jobbfelől: Leülni!) Ez pedig annal könnyebben érthető, mert ugyanakkor a foispánné — súlyos szenvedések között — zart 28. ülése 1937 június 9-én, szerdán, intézetben volt. (Nagy zaj. — Heves tiltakozások és felkiáltások jobbfelől: Tessék leülni! — Folytonos zaj.) En tehát Kozma György támadásával szemben (Rajniss Ferenc: A Házon kívül tessék ell n í?.? ni ! r Felki áUások jobbfelől: Hallatlan! Ujjon le!) kénytelen vagyok kiegészíteni előadásomat, s még több valóságot elmondani, mmt mondottam tegnap, (vitéz Csicsery-Rónay István: Nem kell!) Azt is meg kell mondanom, hogy feleségét jogtalanul vitette zárt intézetbe! (Zajos tiltakozások a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Mi köze hozzá! Micsoda dolog ilyent mondani! — Felkiáltások jobbfelől: Alljon el a szótól! — Folytontartó nagy zaj. — Elnök csenget. — Br. Berg Miksa: Nem halljuk az elnököt!, Az elnök akar beszelni!) ; Elnök: Rupert képviselő urat rendreutasítom! (Elénk helyeslés a jobboldalon és a közepén.) . ;•'{''; Rupert Rezső: Miután azt látom, hogy nem tudok a kritika és visszautasítás jogával élni, csak egyet kérek a t. Háztól és egyet kérek a belügyminiszter úrtól is: méltóztassék megnézni Budapest székesfőváros árvaszékének 50.995/1936. számú... (Elénk tiltakozások, zaj és felkiáltások a jobboldalon: Üljön le!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a házszabályok személyes megtámadtatás visszautasítása címén csak rövid felszólalásra adnak lehetőséget. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Rupert Rezső: Egyetlen mondattal befejezem. Méltóztassék megnézni (vitéz CsicseryRónay István: Nem nézzük meg!) a budapesti I—III. kerületi királyi járásbíróság 60.625/1935. számú iratait is, (Gr. Festetics Domonkos: Mehet a bírósághoz!) amelyekből kitűnik, hogy mindaz, amit mondottam, az utolsó szóig igaz és hogy néhai Wolff Károly volt képviselőtársunk erélyes fellépésére szabadult ki a szegény asszony. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Rajniss Ferenc közbeszól. — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Következnek az interpellációk. Az interpellációkat megelőzőleg az írásbeli miniszteri válaszokat fogom felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék először a belügyminiszter úrnak Tobler János képviselő úr interpellációjára adott válaszát felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Tobler János országgyűlési képviselő úr az országgyűlés 1937. évi május hó 12-én tartott ülésében a Pestszentlőrinc megyei városban engedélyezett telekmegosztások ügyében interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációra végleges válaszom a következő: Szemere István Pestszentlőrinc várostól két íziben fcapott telekmeigosatási engedélyt. Az elsőt 1928. évben körülbelül 2000 házhelyre, a másodikat 1937. évben körülbelül 3800 házhelyre. Az első telekmegosztási engedély ügyében beadott felülvizsgálati kérelmet hivatali elődöm 1934. évi december hó végén utasította el, aminek következtében ez a teleikmegosztási engedély jogérvéinyessé vált. Az első telekmegosztási engedély ( megadásaikor a város képviselőtestülete kijelentette, hogy Szemere Istvánnak a község érdekében hozott tekintélyes áldozatokra, való tekintettel
