Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-228
388 Az országgyűlés képviselőházának i Ion.) Most elérkezett az idő arra, hogy mielőtt egy irreparábilis Összeütközés kialakulhatna az országgyűlés és az államfő között, erről a kérdésről tárgyilagosan, a legnagyobb tisztelettel és* megbecsüléssel az államfő személye iránt, de nyiltan és egyenesen beszéljünk. Mert miről beszéljünk ezen az országgyűlésen, ha nem magának az országgyűlésnek a jogköréről, feladatáról, történelmi szerepéről? Ennek keretében csak azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy az 1920:1. te. rendkívül nehéz időkben az állami élet teljesen anarchikus időpontjában megvédte az országgyűlésnek az ezeréves alkotmányban gyökerező azt a jogát, hogy az államfő személyét — legyen az király, vagy legyen az kormányzó — minden idegen befolyástól mentesen egyedül az országgyűlés választja meg és ma 17 evi konszolidációs haladás után oda jutottunk, hogy az általunk 1920 zivataros idejében megvédett ezt -a jogállományát a parlamentnek az elhangzott miniszteri nyilatkozatok szerint veszedelem fenyegeti. (Friedrich István: Odadobni! Hasravágódni és odadobni! Nemzeti géniusz!) Beviszünk a magyar jogéletbe egy olyan fogalmat. amely ezer év óta a magyar jogéletben soha szerepet nem játszott és ez az, hogy az államfő ideiglenesen, vagy véglegesen befolyást gyakorolhat utódjára. Ez önmagában véve ellenmondás. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon^) Belevisszük egy olyan alaptételnek a tönkretételét, (Friedrich István: Csukjuk be a boltot!) amely alaptétele az egész parlamentáris kormányzásnak, hogy tudniillik az államfő bármilyen rendelkezése és intézkedése közjogi érvénnyel csak akkor bír, ha azt a felelős miniszter ellen1 egyezte. Most pedig ezt az igen nagyjelentőjégü intézkedést és rendelkezést, amely még a kormányzói szék hatályának megszűnése után is köti az országgyűlést, az elhangzott miniszteri nyilatkozat szerint ellenjegyzés nélkül akarják közjogi erővel és hatállyal felruházni. (Ügy van! half elől. — Friedrich István: Őrület'!) És végül az 1920:1. te. 12. szakasza kimondotta, hogy a kormányzót az országgyűlés a magyar állampolgárok sorából titkos választással választja (Meizler Károly: Most kijátszák!) és a miniszter úr informálása szerint most kiderül az, hogy a 440 tagból álló országgyűlésből 200 tagnak kell majd nyiltan leszavazni, hogy az országgyűlés akarata érvényesülhessen. (Felkiáltások a baloldalon és a balközépen: Hova süllyedünk! — Friedrich István: Ez rossz vicc! — Farkas István: Ez az ajánlási rendszer meghonosítása!) Erre csakugyan nem lehet mást mondani, mint azt. hogy hova sülylyedünk. (Friedrich István: Ebből lesz Treuga Dei! Már kezd kitörni! — Zaj. — Friedrich István: Nem csinálunk új ^dinasztiákat. Nekünk nem kell! Tessék tudomásulvenni!) Elnök: Csendet kérek, Friedrich István képviselő úr. (Friedrich István (a jobboldal felé); Megszavazhatják! Mi nem fogjuk megszavazni!) Rassay Károly: Nem megyek tovább ennek a kérdésnek a tárgyalásában, dó úgy éreztem, hogy szolgálatot teszek a nemzetnek, a kormánynak és az általam nagyrabecsült államfőnek, ha egy történelmi feladatot teljesítek, ha módot nyújtok csak pár szóval felszólalva, hogy ennek az országgyűlésnek igazi akarata megnyilvánulhasson és vétót mondjon sötét erőknek és szándékoknak, amelyek ezt a nemzetet a tökéletes bizonytalanságba, a katasztrófa örvényébe akarják beletaszítani. 28. ülése 1937 június 9-én, szerdán. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Rassay Károly: Tisztelettel kérek öt perc meghosszabbítást. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Megadjuk!) Elnök: A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Rassay Károly: T. Ház! Csak a konzekvenciákat vonom le. Ez a kérdés nem pártkérdés. (Ügy van! Ügy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) Ennek a kérdésnek a jelentősége mellett eltörpül a választójogi kérdés, (Felkiáltások a baloldalon, és a középen: Minden!) eltörpül a felsőház jogkörének a kérdése is. Itt arról van szó, hogy mi meg akarjuk-e védeni a nemzet törvényeis képviseletének a legfontosabb közjogi aktusnál egy évezreden keresztül biztosított jogát, vagy feladjuk-e azt opportunitásból, vagy álszentimentalizmusból. Ez az a kérdés, amelyre nekünk rövid idő múlva felelnünk kell. Es most azt kérem az igen t. miniszterelnök úrtól, hogy az utolsó pillanatban is meggondolva azokat' a veszélyeket, amelyek elé ez a nemzet ma és a jövőben kerülhet» méltóztassék sürgősen összehívni egy pártközi értekezletet, kiegészítve azt a felsőház közjogi méltóságaival is, hogy mi «ezt a kérdést letárgyalhassuk és a kormánynak megadjuk az egész országgyűlés erkölcsi támogatását és azt a házist, amelyen ő képes lesz majd ezeket az országgyűlési jogokat megvédeni. Nekünk ez a történelmi kötelességünk; nekünk meg kell akadályoznunk, hogy akár a jelenben, akár a jövőben ezt a kérdést a szervilimzusnak és a korrupciónak hullámai borítsák el. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps a baloldalon.)) A következőiket ajánlóim még a t. miniszterelnök úr figyelmébe. A mai napon megjelent kormánypárti »Függetlenség« vezércikkében a következők foglaltatnak. (Gr. Si'gray Antal: Hivatalos lap!) A lap beszélvén a kormányzói jogkör kérdéséről és a törvénytervezetről, azt mondja (olvassa:) »Ez a törvénytervezet mindezen túl megadja a lehetőséget arra is, hogy. Horthy Miklós kijelölhesse utódját.« Ezt írja a kormánypárti sajtó! Azután a Következőképpen folytatja (olvassa): »A nemzet számára ez az egyik legmegnyugtatóbb intézkedése a törvénytervezetnek. A nemzet azt várja az országgyűlés minden tagjától, hogy azzal az egy-akarattal emeljék törvényerőre ezt a javaslatot, amellyel a magyarság áll mögötte. Erezze meg minden törvényhozó, hogy most nincs párt,, nincs frakció. Egyetlen párt van Magyarországon: >a kormányzó pártja.« Nem folytatom tovább, t. Ház ! (Gr. Apponyi György: Az államfő, mint pártvezér! Kormányzósértés! — Friedrich István: Hol az ügyész? — Zaj.) Erre csak azt felelem, hogy Magyarországon csak egy pártnak van jogosultsága, a nemzet pártjának. (Ügy van! Ügy van! — Élénk éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokát számosan üdvözlik.) FJnök: Szólásra következik 1 ? Brandt Vilmos jegyző: Malasits, Géza! Malasits Géza: T. Ház! Nagyon nehéz helyzetben vagyok, amikor Rassay Károly t képviselőtársam valóban ragyogó beszéde után fel kell szólalnom, de teszem ezt abban a meggyőződésben, hogy nemcsak a jogászoknak, hanem az egyszerű polgárembereknek is el kell mondani ok erről a kérdésről a véleményüket. Mielőtt magára a javaslatra rátérnék, egé-
