Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

386 Az országgyűlés ké% vis elő házának 228. ülése 1937 június 9-én, szerdán. fogalma volna ezeknek az üzemeknek — amelyek milliós deficittel működnek — a belső életéről (Dinnyés Lajos: Létezéséről!) és talán még a létezéséről sem. Már költségvetési beszédemben rámutattam az úgynevezett mezőgazdasági megsegítési alap kérdésére. Mindig arról beszélünk, hogy agrárállam vagyunk, hogy az agrárérdekeket kell istápolnunk (Farkasfalvi Farkas Géza: Hol vagyunk attól!) és éppen ennek a 61 millió pengős bevétellel rendelkező mezőgazdasági megsegítési alapnak felhasználásáról állítom, hogy jelenlevő t. képviselőtársaim közül kettőnek sincs halvány fogalma. (Ügy van! balfelöl.) Lehet ilyen körülmények között csodálkozni azon, hogy ez a parlament szisztematikusan elsorvad, hogy az érdeklődés tagjai részéről és a közvélemény részéről is megszűnik? Hiszen mi alapjában véve nem vagyunk itt már mások, mint feleslegesen drágán fizetett statiszták. (Ügy van! balfelől.) Ezeken az általános okokon kívül kétségkívül szerepet játszik nálam, amikor ezt a felhatalmazási javaslatot a magam részéről elutasítom, annak a bizalomnak csökkenése, amelyet a miniszterelnök úr személye és törekvései iránt éreztem az alkotmányjogi javaslatok megvalósítása tekintetében. Nem a pártpolitikai bizalom csökkent meg, mert az, hogy ezen a helyen ülök, rám nézve természetesen azzal a konzekvenciával jár, hogy a kormány politikája iránt nem viseltetem bizalommal. Hiszen ha bizalommal viseltetném, akkor a túlsó oldalon ülnék. Állítom, a magyar parlament alapvető betegsége, amelyen a titkos álasztói jog sem fog segíteni, az, hogy sajos, a bizalom és a bizalmatlanság konzekvenciái-egyik oldalon sincsenek levonva. Látom a t. túloldalról is azokat a képviselőtársaimat, akik követeléseikben, kritikájukban, fellépésükben a legsúlyosabb bizalmatlanságot testesítik meg a kormánnyal szemben, de azért óvakodnak a kormány árnyékából elmenni; (Dinnyés Lajos: írnak egy levelet!) és megvallom őszintén, látok itt a baloldalon is törekvéseket, amelyek a kormány iránt majdnem a feltétlen bizalom megjelölésével jelentkeznek, amelyek azonban nem vonják le azt a konzekvenciát, hogy ebben az esetben a t. túloldal padsoraiban foglaljanak helyet az illetők. (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) De amikor ezt a bizalmatlanságot fokozottan érzem, akkor a magam résziéről nem erről az általános pártpolitikai bizalmatlanságról beszélek. Arról beszélek, hogy a legutóbbi napok során történtek, különösein a tegnapi napon megjelent, a kormányzói jogkört szabályozó új törvénytervezet és annak egyes rendelkezései bennem a legnagyolbb kételyt ébresztették abban a tekintetben, hogy a kormány helyesen látja-e az alkotmányjogi kérdéseket vagy ha helyesen látja, van-e elég ereje ezt a helyes meglátását keresztülvinni és értékesíteni. Nem megyek bele a részletek'be, mert hiszen ez a törvényjavaslat elég szokatlanul hamarább látott napvilágot a sajtóiban, mint mielőtt a törvényhozás házában betérjesztették volna. (Eqy hanq a baloldalon: Elég szomorú! — Friedrich István: Es többféle szöveggel! — Gr. Festetics Domonkos: Mi is csodálkoztunk! — Farkas István: Lehet, hogy rémhír! — Zaj.) Nem fogok ennek a javaslatnak a részleteibe belemenni, de foglalkozni fogok egy olyan (rendelkezésével, amely a kormánynak a törvényhozás jogkörét érintő és illető felfogását bizonyos tekintetben deklarálja. Mielőtt azonban ezt tenném, egy tévedést kell helyreigazítanom. 1933-ban azt hittük itt a Házban, hogy az akkori kormányzói jogkörkiterjesztési javaslattal ezt a kérdést megoldottuk. Ez volt valamennyiünk érzése. A Ház egyhangúlag elfogadta azt a propozíciót, amelyet a néhai miniszterelnök úr a Ház elé terjesztett. Csodálatos módon ez a kérdés bizonyos idő múlva újra az érdeklődés terébe került, újra hallottunk a kormányzói jogkör kiterjesztésének szükségességéről. Meg kell állapítanom, hogy ez sohasem volt indokolva olyan szükségességgel, amelynek tudatát az élet tapasztalataiból alakította volna ki magának a törvényhozás, hanem inkább pártpolitikai taktikai célokat szolgált. (Farkas István: Ügy van!) Pártpolitikai taktikai célokat szolgált, mert a titkos választói jog követelésével kapcsolatban beledobatott a közvéleménybe a kormányzói jogkör kiterjesztésének problémája, mint a titkos választói joe: egyik korrektívuma. (Ügy van! balfelől — Farkas István: Nagy hiba!) Az igen tisztelt igazságügyminiszter úr nekem nagyon szimpatikus álláspontot foglalt el. amely szimpatikus álláspont azonban az eddigi ténvekben nem nyert támasztékot. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. igazságügymiiniszter úr a hírlapi tudósítások szerint (olvassa): »hangsúlyozta, hogy a kormányzói jogkör kiterjesztését nem szabad! ellensúlyként kapcsolatba hozni bármiféle választójogi reformmal. Ez ellenkeznék a miniszteri felelősség gondolatával.« Es így tovább. Ez köziogilaar abszolút korrekt álláspont. (Br. Berg Miksa: Ez korrekt!) Viszont ha visszanézek ennek a kérdésnek a historikumára, akkor meg kell mondanom» hogv a kormányzói jogkörkiterjesztés problémája az 1933. évi rendezés óta mindig mint a választójog korrektivuma szerepelt, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) azzal a természetes konzekvenciával is, hogy ígv macával a választóioer javaslatával és a felsőházi reformmal junktimba hozatott. Arra nézve, bogy ez így van. itt van előttem a titkos választójog kérdésében tartott pártközi konferencia naplója, amelyből csak a következő adatokat fogom röviden ismertetni. (Olvassa): »Darányi Kálmán miniszterelnök: Azért említettem a »törvényjavaslat« szót, mert a Házban már volt szerencsém bejelenteni, hogv felfogásom szerint a választás tisztaságának kérdésében mindenki egyetért. Mielőtt a választás titkosságáról törvényjavaslatot nyújtanék be, ezt a kormány nézete szerint meg kell hogy előzze két másik javaslatnak, nevezeteden a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a felsőház jogkörének reformiáról szóló törvényiavaslatnak tárgvalá«a.« Viláerosan ö.ssíe van kötve e

7 a bárom javaslat, TTgvanakkor ismertette Daránvi miniszterelnök úr azt a. néhai Gömbös Gyula iratai közt talált tervezetet, amely egy munkaprogramul ot, illetőleg kérdés-sorozatot adott az összehívandó pártközi értekezletnek. Ennek a kérdéssorozatnak 7. pontja a következő kérdést állam tj a meg (olvassa): »Milyenek a biztosítékok a nemzeti é„s knnzevvatw «ro^do^t érvényesítésének biztosítása, érdekében? 9. pont: Szükségét, látia-e az ellenzék más alkotmányjogi kérdések tisztázásának, illetőié«* olvan biztosítékok f örvénybeiktatásán a.k. amelyek a 7. pontban említett célt szolgálnák! (Alsó- és