Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

Az országgyűlés képviselőházának 2 28. ülése 1937 június 9-én, szerdán. 383 szabad r átlépnie, máért akkor a törve- i nyékbe és a büntető igazságszolgáltatásba ütközik. Amit mi kifogásoltunk tehát, az nem az igazság érvényesítésenének a szándéka volt. hanem a kétértelműségnek és a jogbizonytalanságnak egy fontos területre való bevitele. En azt mondottam, hogy a t. igazságügyminiszter úr ezzel a javaslattal és e javaslat 2. §-ával egy kodifikációs ballépést követett el. Engedje meg a miniszter úr„ hogy megmagyarázzam ezt a kijelentésemet. Az igen t. igazságügyminiszter úr maga. is érezte, hogy egy ilyen rendelkezés felvétele nem való ebbe a törvényjavaslatba, amely tárgyilag is. időbelileg is egészen más irányban mozog, semhogy abba egy általános érvényű büntető rendelkezést fel lehessen venni. (Ügy van! a .szélsőbaloldalon.) Erre az igen t. miniszter úr, úgy, amint azt az indokolásában is feltárja, egy áttekintést, egy szemlét tartott a büntetőtörvénykönyv területén, a kihágási büntető törvénytől kezdve egészen a háború esetére szóló különleges rendelkezésekig és igyekezett egy szakaszt statuálni, amely szakaszt el lehessen nevezni a vészhírterjesztés szakaszának. S ebben a törekvésében a t. igazságügyminiszter úr odáig ment, hogy a kihágási büntetőtörvénykönyv 40. §-aban a harangok félre verése által okozott hamis hírt. tehát veszedelem felkeltését, érppen úgy ez alá a iSzakasz alá vonta, mint a háború idején a hadviseléssel kapcsolatban elkövetett vészhírterjesztést. Büntetőjogilag, t. Ház, azt kell mondanom, hogy ez egy kodifikációs ballépés. A mi büntetőtörvénykönyvünkben volt egy rendelkezés, a 40. §, amely 8 napi elzárással mint kihágást büntette azt, aki a harangok félreyerésével hamis tűzjelzést ad le. Most a t. igazságügyininiszter úr minden további indokolás nélkül, csak a maga elgondolásának plauzibilissá tételére, egyszerűen vétséggé minősíti ezt a 8 napi elzárással büntethető kihágást is. (Bródy Ernő: Előlépett!) Engedelmet kérek, egy ilyen büntetőjogi kodifikációt. egy ilyen ötletszerűséget, egy ilyen bizonytalanságot egy, » bizonytalanság alapjául szolgáló szakasz megteremtésével még sem fogadhatok el a kodifikáció ideáljának. (Lázár Andor igazságügyiminiszter: Nagyon jó ez!) T. Ház! Bizonyára Magyarországon olyan súlyos és olyan gyakori volt a harangok félreveretésével elkövetett hamis tűzjelzés, hogy a törvényhozás bölcsessége felismerte, hogy ez csak egy liberális melléfogás volt, hogy ezt csak 8 napi elzárással büntették és a jövőben « tapasztalatok alapján ezt egyévi fogházzal keH büntetni, más konzekvenciára nem tudok jutni. (Dinnyés Lajos: Borzasztó fontos a rémhírterjesztés, hogy lemond a kormány! — Parkas István: Valamikor le fog mondani minden kormán v! — Zaj a baloldalon.) T. Ház! Kodifikációs szempontból maga az a rendelkezés is, amely a 3. §-ban van, szintén egy egészen szokatlan meghatározást tartalmaz. Azt mondja a 3. §. hogy (olvassa): »Arielen törvény kihirdetésének napján lép hatályba;« — teljesen korrekt és tovább mondja, hogy (olvassa): »a jelen törvény 2- %-ának« — tehát a vészhírterjesztésre vonatkozó rendelkezésnek — »hatálya alatt« — hatálya alatt! — a kihágási büntetőtörvénykönyv, valamint »az 1930. évi III. te. 80. §-a nem nyer alkalmazást«. Mi az, hogy: »nem nyer alkalmazást?« Megszüntette ezekkel a rendelkezésekkel ezeket a törvényes helyeket, vagy nem szüntette meg? I Hát végre nem lehet törvényes szakaszokat jégretenni és azt mondani, hogy nem nyer alkalmazást és majd alkalomadtán, ha a 2. § hatálya megszűnik, akkor ez fel fog éledni magától és akkor újra be fog állani magától az a helyzet, hogy a harangok megkongatása megint csak 8 napi elzárással bünntettetik és nem egyévi fogházzal. Engedelmet kérek, t. Ház, ez nem kodifikációs rendelkezés. Ha felismerte a t. törvényhozás és a miniszter úr, hogy ezek a büntetési tételek vagy büntetéstényálladéki meghatározások nem korrektek és azok helyébe újat hoz, akkor méltóztassék ezeket a törvényeket kifejezetten hatályon kívül helyezni. Ez a kodifikációnak alaptétele, de az nem lehet, hogy most már a törvénytárban legyenek hatályos törvények és legyenek időlegesen felfüggesztett hatályú törvények. (Dinnyés Lajos: Konzervált szakaszok, amelyek használat előtt felrázandók ! — Derültség. — Zaj a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Tessék csak gyorsan törvényt kodifikálni, ha akar a miniszter úr! — Zaj. — Lázár Andor igazságügyminiszter: A képviselő úr úgy látszik nagyon jól ért a kodifikációhoz! — Gr. Festetics Domonkos: Ki beszél, Kassay vagy Dinnyés! — Egy hang a haloldalon: Te beszélsz! — Derültség. — Zaj.) T. Ház! Legyen iszabad ezek után áttérnem a törvényjavaslat 1. §-ában tervezett felhatalmazás kérdésére, illetve a kivételes felhatalmazás újabb meghosszabbítására. Én ezt a felhatalmazási előterjesztést nem fogadom el, még pedig azért, — és itt bátor leszek az előttem szólott t. képviselőtársamnak argumentumaival is foglalkozni, — mert azt én igenis alkotmányellenesnek, feleslegesnek tartom (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és az utóbbi napok eseményei következtében nem rendelkezem azzal a bizalommal a kormány iránt, hogy ilyen nagyfontosságú felhatalmazást a kormány részére megadjak. (Ügy van! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bátor leszek kifejteni, az én bizalmatlanságom nem a t. miniszterelnök úr becsületes szándékai iránt él benem, de igenis bizalmatlansággal nézem az utóbbi napok és a kísérő jelenségei hatása alatt az alkotmányos felfogásnak azt a helyességét, amelyet ia íegutóbbi törvényjavaslat elárul és azt az erőt, amivel a t. miniszterelnök úr a helyes alkotmányjogi felfogást képviselni tudná. Már a tegnapi napon is elhangzottak azok az argumentumok, amelyeket Huszovszky t. képviselőtársam ma újra elmondott. Ha összehasonlítom ennek a javaslatnak tárgyalását a hét évvel ezelőtti tárgyalásnak anyagával, akkor megdöbbentően bontakozik ki előttem, hogy a közjogi kérdésekben való érzékenység mennyire lesüllyedt az utóbbi években. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi még nagyon jól emlékezünk arra, amikor nem volt problematikus a veszély és a gyors intézkedésnek szükségessége, amikor 1931 szeptemberében tárgyaltuk az 1931 : XXVI. tc.-et. Akkor itt Apponyi Albert gróf állott fel mellettem erről a helyről és nagy lelki vívódások után adta le szavazatát erre a felhatalmazásra, mondván, hogy ez egy anomália, de nem meri megtagadni a kormánytól ezt a felhatalmazást, mert az akkori viszonyok között

% egy összeomlott államháztartással. a bankzárlatnak, a magyar pengő meggyöngítésének idejében, egy új külföldi kölcsön felvételével kapcsolatos időben, amikor kimondták, hogy ennek ellenében igenis beavatkozást kívánnak gazdasági és költségvetési téren garancia