Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-227

360 " Az országgyűlés képviselőházának 2 biztosításáról alkotott 1931. évi XXVI. te.-,ben adott felhatalmazás meghosszabbításáról, továbbá a törvénycikk 9. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslathoz. Előttem szólott t. képviselőtársam beszédének elején körülbelül öt percig olyan témákat fejtegetett, amelyekre érdemben válaszolni szükséges. Felszólalása e rövid részének az volt a lényege, hogy ez a javaslat az alkotmányba ütközik, szükségtelen és káros. Ezzel szemben az én álláspontom az, 'hogy ez a javaslat az alkotmánynak teljesen megfelelő, hogy eddig tökéletesen bevált és hogy szükség: van rá. •') ! • • : *! |3j \f\ Az alkotmánynak megfelel a javaslat a következő okokból. Alkotmányunk értelmében a jogszabályok kétfélék: a törvényhozás által alkotott jogszabály, tehát a törvény és a végrehajtó hatalom által alkotott jogszabály, tehát a rendelet. A rendeletnek legismertebb faja az, amikor a kormány felhatalmazás folytán a törvényt végrehajtja; ezek a végrehajtási utasítások. Ezekre a kormány utasítva van, ezeket köteles kibocsátani. A végrehajtási utasítás a törvény egyes rendelkezéseit kiegészíti és pótolja. Ezenfelül vannak egyes ügyek, amelyek kizárólag rendeleti szabályozásra tartatnak fenn, amelyekre a törvényhozás hatásköre az alkotmány értelmében rendszerint nem terjed ki. A rendeletek most ismertetett két, kategóriáját! kívül van azután a törvénypótló rendelet. (Üay van! Ugy van! jobbfelol.) Ilyen eset volt például akkor, amikor az 1848:XVII. te. 17. t§-ában a minisztérium részére utasítás adatott, amely felhatalmazta és kötelezte a minisztériumot, hogy sajtóügyekben az esküdtbíráskodás életbeléptetéséről rendelkezzék. Ezen utasítás alapján, mint törvény alapító rendeletet adta ki azután a kormány 1868 május 25-én a 480. számú igazságügyminiszteri rendeletet. A Tendeletek ezen körén kvül. amelyek még mind a normális josrszabálvalkotás hatáskörébe tartoznak. (Rupert Rezső: Szűk körre szorítva!) vannak külön az iigynevezett szükségrendeletek, amelyeket a jogtudomány, a jogelmélet ismer, sőt amelyekre nézve egyes külföldi alkotmányok a kormánynak egyenesen felhatalmazást is adnak, hogy állami végszükség esetén szükségrendeleteket bocsáthasson ki. A magyar alkotmány a szükségrendel eteket elvileg nem ismeri, a magyar alkotmány történetében azonban bizonyos esetekben, állami végszükség fennforgása esetén mégis voltak szükségrendeletek, A szükségrendelet tudniillik teljesen a törvény helvébe lép, úgyhogy a szükségrendelet már létező törvényt is. módosít és hatályon kívül helyez és olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek eminenter a törvényhozás hatáskörébe tartoznak. A legközelebbi múltban is volt egy ilyén szükségrendelet, a Friedrich-kormány választási rendelete, amely hatályon kívül helyezte az 1918 :XVn. te.-et és amely egészen újonnan szabályozta a magyar képviselőválasztási rendszert. Erre akkor szükség volt. Minden kormány kibocsátott volna akkor egy választási rendeletet és hatályon kívül helyezte volna az 1918:XVII. tc.-et, mert az többé alkalmazható nem volt. Ez az egy szükségrendelet volt a magyar alkotmány történetében, most a közelmulban. A magyar alkotmány azonban továbbra is ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy a ssükségrendeleteket kerülni kell. Az ilyen szüje27. ülése 1937 'június 8-án, kedden. ségrendeletek kibocsátását kívánjuk a jelen törvényjavaslattal, illetve a minisztériumnak adott felhatalmazás meghosszabbításával á jövőben is elkerülhetővé tenni és megfelelő módot adni a kormánynak arra, hogy állami végszükség esetében, bizonyos meghatározott esetekben ne szükségrendelettel, hanem a törvényhozás felhatalmazása alapján és külön szabályozott rendelkezéssel gondoskodjék az ország békéje, gazdasági és hiteléletének rendje felől. Köztudomású dolog, hogy ilyen eshetőségek ma fennforognak. Ezekre az eshetőségekre kétféle megoldás lehetőségével kell számolnunk: vagy előre gondoskodnunk kell arról, hogy a kormány szükségrendeleteket bocsáthasson ki, —• ezt azonban nem akarjuk, erre az útra nem térünk, annak ellenére, hogy külföldi alkotmányok erre példát adnak, mert a szükségrendeletek kibocsátása a magyar alkotmánnyal ellenkezik— vagy pedig módot kell adnunk a kormánynak arra, hogy olyan kormányrendeleteket bocsásson ki, amelyek meghaladják ugyan a rendeletkibocsátási jognak a szokásos hatáskörét, de mégsem esnek a szükségrendeletek fogalma alá, annak a szükségrendeletnek a fogalma alá, amelyet az elméleti jogtudomány ismer és amelyet egyes külföldi alkotmányjogok külön is szabályoznak. Valami közbeeső alakulatot kell tehát kitalálni a rendeletkibocsátásra, amely nem szükségrendelet és mégis meghaladja a rendes, szabályos rendeletkibocsátási jogot. Ezt célozta az 1931:XXVI. te, amikor a gazdasági és hitelélet rendjének, valamint az államháztartás egyensúlyának biztosítása céljából kifejezetten felhatalmazta a minisztériumot rendeletek kibocsátására olyan ügykörben is, amely az alkotmány értelmében a törvényhozás hatáskörébe tartozik, de minden ilyen intézkedést egy külön országos bizottság ellenőrzése alá helvezett. Ez az 1931:XXVI. te. igazi rendeltetése. Az ennek a törvénynek alapján kibocsátott rendeletek tehát nem szükségrendeletek, hanem különleges természetű rendeletek, — hogy ezt a műszót használjam reájuk. Különböznek a szükségrendeletektől és pedig azért, mert világosan megvan szabva, hogy mely ügykörre vonatkozhatnak az ennek a törvénynek alapján kibocsátandó rendeletek, míg a szükiségrendeleteknél az ügyör nincs és nem is lehet előre megszabva. Másodrészt különböznek a. szükségrendeletektől azért, mert a törvényhozás maga előre felhatalmazza a kormánvt arra, hogy bizonyos megszabott körben milyen rendeleteket bocsáthat ki. Harmadsorban pedig különböznek a. szükségrendeletektől azért, mert a rendeletek kibocsátása egy külön orszásros bizottság ellenőrzése alatt történik. Ez a három lényeges különbség az ennek a törvénynek alapián kibocsátandó különleges rendeletek és a szükségrendeletek között. Az alkotmányjogi kérdés tehát ezzel el van intézve. Alkotmányunkba ezek az 1931:XXVT. te. alapján kibocsátandó rendeletek az alkotmány szellemének megfelelően vannak beillesztve, meghatározott ügykörben, meghatározott eljárás szerint és meghatározott rövid időtartammal. Most csak az a kérdés, — és ez már megint inkább politikai és gazdasági kérdés — hogy vájjon gyakorlatilag az 1981. évi XXVI. tc.-ben adott felhatalmazás meghos?,szabbtására szükség van-e? Maga előttem szólott t. képviselőtársam is elismerte, hogy 1931-ben szükség volt az 19&;XXVL te, meg-