Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-226

Àz országgyűlés képviselőházának 226. ülése 1937 június 5-én

t szombaton. 323 gazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslatot és annak indokolását. Kérem a t. Házat» méltóztassék ezt a törvényjavaslatot és indokolását kinyomatni, a képviselőház t. tagjai között szétosztatni, tárgyalás es jelentéstétel végett a földmívelésügyi és a pénzügyi bizottságokhoz utasítani. Egyben kérem a törvényjavaslat tárgyalására a sürgősség kimondását. Elnök: A beadott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja, előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a földmívelésügyi és a pénzügyi 'bizottságoknak. Miután f

a miniszterelnök úr a sürgősség kimondását is kérte, kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház magáévá tette a miniszterelnök úr indítványát. Krúdy Ferenc képviselő úr, mint a földmívelésügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Krúdy Ferenc előadó: T. Ház! A földmívelésügyi bizottság a földmívelésügyi miniszter úrnak az 1935:IV. te. 38. f^-ának (7) bekezdésének értelmében engedélyezett rendkívüli fahasználatok mértékéről szóló jelentését tárgyalás alá vette és tudomásul vette. Egyúttal javasolja a t. Háznak, hogy ezt a jelentést tudomásul venni méltóztassék. Tisztelettel kérem, hogy a bizottságnak erre vonatkozó jelentését kinyomatni, a Ház tagjai közt szétosztatni és, napirendre tűzni méltóztassék. Elnök: A beadott

t jelentést a Ház kinyomatja, tagjai közt szétosztatja; annak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Szólásra következik Kéthly Anna képviselőtársunk. Kéthly Anna: T. Ház! (Halljuk! Halljuk a szélsőbaloldalon.) A kormány felhatalmazást kér a költségvetés felhasználására. Ha végigtekintünk azokon a felszólalásokon, amelyek a költségvetési vitában elhangzottak, azt kell mondanom, hogy semmi alapját nem látjuk még a túloldali felszólalásokból sem annak a bizalomnak, amely ennek a felhatalmazásnak megadásához szükséges volna. Javult gazdasági viszonyokról beszélt a pénzügyminiszter úr és az a kérdés merül fel, hogy ennek a javulásnak -eredményeiből volt-e haszna a dolgozó népességnek akár munkabérben, akár életszínvonalának egyébfajta javulásában, volt-e kihatása rá ennek a konjunk: túrának. Amikor a képviselőház a világháború után elsőízben foglalkozott munkásvédelmi kérdésekkel, akkor itt a parlamentben nagy vita kerekedett akörül, hogy mikor van ennek ideje, konjunktúrában-e, vagy dekonjunktúrában. A vita akkor is eldőlt és azóta.is mindig eldől azzal, hogy erre semmikép sem" hajlandó a tőke, sem az ipar, sem az agrártőke azzal az indokolással, hogy ennek terhei ránézve mindenkép elviselhetetlenek. A rentabilitás az a bűvös szó, az a varázsige, amellyel a szociális védelemnek ördögét el akarják űzni. A konjunktúrának legmegbízhatóbb jelzőszáma a munkáslétszám emelkedése. Az Oti. kimutatása szerint több tízezer munkással dolgozik több az iparban, mint azelőtt; r ennek ellenére a járulékbevétel változatlansága azt bizonyítja, hogy a létszámnak jelentős emelkedése munkabércsökkentéssel jár éppen a magyar sorsközösség jelszavának korában. A mezőgazdaság is magasabb búzaárral és emelKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. kedő állatárakkal dolgozik a földmívelésügyi minisztérium hivatalos adatai szerint, ez az emelkedés azonban a munkabérekben semmiféleképpen nem mutatkozik meg. A költségvetési vita során itt olyan aratási szerződéseket mutattunk be, amelyekre csak egyetlen jelző van: az, hogy rabszolgaszerződések. (Darányi Kálmán miniszterelnök: Ugyan kérem! Fogalma sincs róla!) A pénzügyminiszter úr bejelentése szerint is a táplálkozásukban átlag 30—40%-os kalóriahiány van. Ëz egyformán vonatkozik az ipari és a mezőgazdasági munkásság táplálkozására, az iparra azonban a legjellemzőbb a pécsi bányamunkások esete, akik éhségsztrájkba kényszerültek egy 8%-os levonás miatt; mire azonban céljukat elérték, addigra a visszakapott 8% teljesen értékét vesztette, mert azt sokszorosan túlhaladta az árak emelkedése. A miniszterelnök úr a költségvetési vitát bezáró beszédében arról szólt, hogy milyen nagyszerű például a gyümölcsfogyasztás és hogy egy őszibarack egy egésznapi vitaminszükségletet foglal magában. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Igen, ez nagyon helyes, (Farkas István: De ki jut hozzá ehhez az őszibarackhoz?) azonban egyetlen darab őszibarack ára egy munkásnak körülbelül egyórai munkabére és félnapi napszámbére egy mezőgazdasági munkásnak. (Farkas István; A tejjel és az almával is így vagyunk!) Az ipari munkabérek szégyenletes alacsonyságát még elviselhetetlenebbé teszi az a szörnyű hajsza, melyet az új munkamódszerek, a Bedeaux és más rendszerek eredményeznek s amelyek alapján olyan rendkívüli munkateljesítményt követelnek meg, hogy azt még a legszorgalmasabb munkás sem tudja kifejteni. Igen megnyugtató volt számunkra a múlt héten Korányi professzornak az az előadása, amelyben elmondotta, hogy az átlagos életkor 60 évre emelkedett fel. Csak az a baj, hogy az ipari és a mezőgazdasági munkás ezzel a kétesértékű javulással valóban semmit sem tud kezdeni, hiszen már 40 éves korában ronccsá válik, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbáloldalon.) és a hátralevő évei máir semmit sem jelentenek neki. (Ellenmondások jobbfelől. — Meskó Rudolf közbeszól. — Farkas István: Menjen el a Ganz-gyárba, majd meglátja, hogyan dobják ki a munkásokat! — Propper Sándor: Próbáljon inkognitóban munkát vállalni deres fejjel. — Malasits Géza: Már a 40 éves munkás sem kap munkát. — Propper Sándor: Álljunk csak együtt egy gyárkapu elé és próbáljuk meg! — Farkas István: Nem ismerik az életet! — Zaj.) T. Képviselőház! Ezek ellen az állapotok ellen lehetne védekezni és ezeket lehetne enyhíteni, mégpedig két módon. Az egyik az igazi, hatásos szociálpolitika, a másik pedig a munkásság önvédelmi, szervezkedési szabadsága. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ez volna a legfontosabb!) Meg kell mondanom azt, hogy ezzel a második dologgal, az önvédelemmel és a szervezkedési szabadsággal kell kezdeni, mert ha megfigyeljük annak okát, hogy a mezőgazdasági munkások és az ipari foglalkozásúak keresete között miért van olyan diszparitás, amely metssze túlhaladja a városi és a falusi élettartás közötti különbséget, akkor megállapíthatjuk azt, hogy ez a diszparitás az ipari munkásság szervezettségéből származik. A mezőgazdasági munkás ezzel szemben teljesen védtelenül ki van szolgáltatva. Ennek következménye például a mezőgazdasági munkabérek 45