Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-226

Az országgyűlés képviselőházának É2t junk változtatni az állapotokon? Itt van például a szeszkérdés. (Bárczay János: Mindnyájan meg akarjuk oldani a szeszkérdést! — Müller Antal: Csinálják meg, ha tudják!) Ami kritikát én gyakorlok, az politikai kritika. Mondom, itt van a szeszkérdés, amelyről szó volt tegnap és tegnapelőtt. Amikor Fellner Pál t. képviselőtársam a többségi párt padjai közül szólásra emelkedett (Kölcsey István: Ehhez joga van!) és beszédét onnan részben 'helyesléssel kísérték, részben pedig agyonhallgatással, megvédelmieizte az ipari szesztermelés érdekeit. Ha igaz az, hogy szesztörvényt kell hozni, (Bárczay János: Meg iis akarjuk valósítani, — onert a t. pénzügyminiszter úr is kijelentette, hogy ez Gömbös Gyula néhai miniszterelnök úrnak erkölcsi hagyatéka volt, egy része azoknak a megvalósítandó feladatoknak, amelyeket öröksége hagyott annak a pártnak, amely létét neki, a néhai Istenben boldogult vezérnek köszönheti •— akkor mégis miért van, hogy ezen a kérdésen meditálunk, erről (beszélünk, de gyökeresen, változtatni nem lehet rajta? En nem mondom, — bár ezt is rebesgetik és valamiképpen így kellett annak lennie — hogy a szeszkartel urai annakidején bizonyos jelentős összegeket adnak a pártkasszába, {Ellenmondások jobbfelöl. — Propper Sándor: Semmiség! Adhattak volna többet is!) azonban elmúlt másfél esztendő azóta s a t. túloldalon eléggé tűrték az ingó nagytőke gyámkodását és zsarnokságát. Azóta már eleget falaztak. (Bárczay János: Azt igazán nem mondhatja a képviselő úr, hogy falaztunk! Erről az oldalról sokkal több felszólalásban követeltük a kérdés rendezését!) A szeszkartelérdekeltségnek he kellett volna már érni a revanssal; viszont a pártakaratnak már le kellett volna törni a szeszkartelérdekeltséget. (Zaj.) Ez nem gavalléria kérdése, ez kardinális gazdasági kérdés és hozzá kell nyúlni a rendezéséhez. (Folytonos nagy zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Azt nem mondhatja, hogy én valaha is védtem a szeszkartelt!) Festetics Domonkos t. képviselő úr mégis itt ül együtt azzal a Fellner Pállal, aki az ipari szeszérdekeltség legeklatánsabb képviselője. (Gr. Festetics Domonkos: En a szélsőjobboldalon ülök! — Egy hang a baloldalon: Megtagadja?) De egy pártban! En nem ayatkozhatoni a cisialádi háborúságba, azt intézzék el egymás között. Az önök dolga, hogy a kanapét miként dobják ki s hogy milyen mostohatestvérei egymásnak, de mégis lehetetlenségnek tartom, hogy amikor Fellner Pál önmaga szerint igaznak tudott adatok sokaságával védelmezte az ipari szeszkartel érdekeit a mezőgazdasági szeszgyárakkal és a kisüstökkel szemben, akkor Szeder János t. képviselőtársamon kívül egyetlen egy bátor, egyetlen egy éles hang az ellenadatokkal nem támadt fel azzal a fejtegetéssel szemben, amelyet itt az urak a túlsó oldalon Fellner Pál képviselőtársunk részéről kénytelenek voltak végighallgatni. (Gr. Festetics Domonkos: Károlyi Viktor is beszélt róla! — Bárczay János: Önök is végighallgatták!) Mit szólnának hozzá Festetics Domonkos képviselő úr és t. képviselőtársai, hogy ha például a független kisgazdapártban, vagy pedig Éber Antal pártonkívüli képviselőtársunk oldalán itt ülne akár Biró Pál úr, akár Fellner Pál úr, az egyik vagy a másik nagy ipari vállalat képviselője. (Egy hang jobbról: Biró Pál ott ül!) Biró Pál képviselőtársam nem az én pártoim tagja, ő gróf Bethlen István t. képviselőtársunknak személyes híve, de engem Biró Páltól és Fellülése 1937 június 5-én, szombaton. 3.1Ô ner Páltól a gazdasági érdekeket tekintve éppen olyan nagy világűr választ el, mint amilyen r elválasztja t. képviselőtársaimat Fellner Páltól,, azzal a különbséggel, hogy ön, Festetics Domonkos képviselő úr és t. képviselőtársai egy pártban ülnek vele, én pedig nem ülök vele egy pártban. (Zaj. — Propper Sándor: Közös programm alapján! — Bárczay János: Nagy kormányzópártokban lehetnek ilyen különbségek!) De ez kardinális különbség! Az 1888., 1898. és 1908. évi törvénycikkeken, amelyek a szeszkérdést rendezték, vezérfonálként húzódik végig az a gondolat, az az elv, hogy a szesztermelés voltaképpen mezőgazdasági ipar és éppen ezért az ipari szeszgyáraK kontingense fokozatosan kisebbítendő, illetve megszüntetendő megfelelő kártalanítás mellett (Bárczay János: Mi azt sem mondjuk!) és az újonnan létesítendő mezőgazdasági szeszgyáraknak juttatandó az a kontingens vagy keret, amelyet tőlük elvesznek. Az ipari szeszgyáraknak a törvény intenciója szerint nem hagyatott meg más, mint a finomítás, a desztilláJLás, dehidrálás és az export. Ezek azok a funkciók, amelyeket az ipari szeszgyáraknak végezniök kellett volna. 1921-ben azután jött az úgynevezett Hegedüs-féle törvény. Hegedüs JUóránt nagyeszű ember, dehát a lébe.-neJs, a, Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének, amely az ipari szeszérdekeltséget aiimentáilta és pénzzel ellátta, volt egyik vezetője. Jött tehát Hegedüs Lóránt az ipari szeszeseknek felemelte a keretet 1921-ben. Kényszerházasság volt ez a mezőgazdasági szeszgyárakkal. (Baross Endre: Vadházasság!) Mondjuk, hogy vadházasság; nem tudom, melyik a jobb és melyik a kellemesebb, a kényszerházasság-e vagy .a vadházasság. Az ipari keret 80.000 hektoliterben állapíttatott meg, a mezőgazdasági keret pedig 160.000 hektoliterben. Pedig előzetesen az Öreg Leipzigerék, (Zaj.) Felmerek apósáék a kártalanítás összegét felvették készpénzben. (Meizler Károly: Lakatos is ott ül!) Mi következik ebből? Hogy lehetetlenség az, amit Fellner Pál mond. Az én t. képviselőtársamnak, aki egyébként -F konstatálom és elismerem — mondanivalóit nem provokáló módon, hanem színes beszédben és elég rokonszenvesen adta elő, én nem adtam igazat. Mégis csak furcsa dolog ugyanis, amikor azt mondja, hogy jogos magántulajdonuktól akarják őket most megfosztani. Ezzel szemben tény, hogy azért a szeszkontingensért, illetve szeszkeretért, amelyet tőlük elvettek, ők készpénzben kártalanítást kaptak a magyar államtól. A képviselő úr azt is mondja egy nyilatkozatában, hogy 258 nagybirtokos akarja most tőlük elvenni azt, ami őket megilleti. (Gr. Festetics Domonkos: Tévedés!) Még ha így lenne is, 258 mezőgazda — akár nagybirtokos, akár középbirtokos — mégis csak több, mint 9 ember (Bárczay János: Ügy van! Igaza van!) és e között a kilenc ember között van a három mamut szesztermelő, köztük Leipzigerék és Lédererék, (Gr. Festetics Domonkos: Még hozzá külföldiek!) a többiek pedig csak proziccerek, mert alig rendelkeznek egy kis mennyiséggel. (Zaj. — Elnök csenget.) De itt nem is erről van szó, hanem arról, hogy ami kontingenst ők el fognak vesztem, ami kontingenst az új szesztörvény folytán a kormány,, illetve az állam tőlük elvesz, — mert nemzeti ajándék gyanánt kapták, erről meggyőződtem adatokból — ne új középbirtokosok vagy pedig nagybirtokosok között osszák szét, hanem tessék ezt a kontingenst